Dühít, De Szeretem /Befejezett/

5.Első nap a suliban

Reggel hatkor keltem. Felvettem egy fekete farmert, egy fehér trikót, farmerkabátot és a fekete sportcipőm. Megettem a reggeli müzlimet, majd elindultam az iskolába.

Niki és Bende ott vártak a suli előtt. Vajon Janka hol van?

- Sziasztok - köszöntem és megöleltem őket.
- Szia Janka a héten nem jön mert beteg lett.
- Oh.. De kár... Pedig ez az első nap. - mondtam szomorúan.
- Jólvan lányok... De ha végeztetek akkor induljunk el befele mert mindjárt csengetnek.

Bementünk a terembe még senki sem ült sehol. Két perc múlva belépett a tanár.

- Akkor kezdeném is. Először is jó reggelt mindenkinek. - köszönt a tanár.
- Jó reggelt tanár úr - köszöntük egyszerre.
- Az előző osztályomnál tapasztalt dolgok alapján lesznek a szabályok. Egy fiú egy lány lesz az ülésrend. Én mondom meg hogy ki ki mellé ül. Mindenki megértette? - kérdezte határozottan.
- Igen megértettük.
- Akkor előszőr minden lány üljön le. A fiúkat pedig szétosztom.

Ohh... Hát persze hogy megint én szívom meg. Ennek mégis mennyi esélye volt?! Persze hogy a Bence ül mellém. Nem elég hogy elkell viselnem egész nap. Még órákon is.

- Szia cica, mizujs? - kérdezte egy mosollyal a szályán.
- Hello semmi - válaszoltam hidegen. Nem kérdeztem vissza. Engem nem érdekel a hogy léte. Szerencsére mindjárt kicsengetnek.
- Huh de harapósak vagyunk ma. - mondta nevetve.
- Mindenki diktálja be nekem a telefonszámát hogy letudjam adni az irodán. - szólt a tanár.

Mikor rám került a sor és elkezdtem diktálni, lattam hogy Bence is serényen jegyzetelt valamit. Egyszer csak jött egy SMS.

Ismeretlen
Hali most már a számodat is tudom.

Mira
Ne irogass ne hívj töröld ki a számom és hagyj békén!!

Ismeretlen
Nyugodj meg dadogi inkább te írd be a számom a telódba.

Ha azt akarja hogy beírjam hát legyen.

Szemétláda
Na sikerült... Vagy segítsek?

Mira
Tessék be vagy írva most pedig kopj le.

Komolyan ez a gyerek sosem fog békén hagyni? Már elegem van. Szerencse hogy ma csak egy orára kellett bejönni és már mehetünk is.

Miután kiértem a suliból elköszöntem Nikiéktől és rohantam a buszra mert leutazom a Balatonra Pannival.
2 és fél óra múlva meg is érkeztünk.

- Olyan szép ez a tó. - mondta Panni.
- Igen, nekem is tetszik.
- De most már menjünk úszni. - szólt izgatottan.

Még meg se érkeztünk de már úszni akar. Na jó legyen. Bementünk a vízbe, labdáztunk. Mí megjelent egy nem kívánatos személy.

- Panni gyere menjünk egy kicsit beljebb cagy bujjunk el valahova létszi. - modtam sietősen.
- Miért mi történt?
- Itt van az a hülye gyerek akiről beszéltem telefonba.
- Már mindegy mert megláttak és idejönnek.
- Ohh ne már.....
- A mellette lévő srác az cuki.
- A Vencel? Ő az öccse ennek a tuskónak.
- Akkor is cuki.
- Sziasztok lányok.- köszöntek egyszerre. Persze most meg jó pofizik.
- Hello hadd mutassam be ő itt Panni..... Panni Vencel és Bence.
- Sziasztok ..... - köszönt izgatottan Panni.
- Nem kértek valamit enni? Már biztos éhesek vagytok. - kérdezte Vencel. Teljesen más mint a bátyja.
- De, persze, menjünk - vágta rá Panni.
- Én köszi inkább maradok. - mondtam. Inkább mint hogy ezzel a tuskóval legyek.
- Ebben az esetben én is maradok.- mondta egy széles mosollyal a száján Tuskó.
- Nem dehogy maradsz menjél csak. - vágtam rá hirtelen.
- É akkor is maradok nem hagyhatlak egyedül. - vágott vissza.
- Jó, figyeljetek amíg ti itt veszekedtek mint a házasok addig mi elmentünk. - közölte Vencel, majd elmentek.
- Na mi van cica? Kerülsz? - kérdezte.
- Áh, én? Dehogy is. - válaszoltam, majd elmentem a labdáért.

Mikor megtaláltam és eltudtam kapni, egyszer csak valaki lenyomott a víz alá és elvette a labdát.