Dühít, De Szeretem /Befejezett/

18. Csak barátok

Ma reggel gyorsan elkészültem. Éppen anyával beszélgettem mikor megszólalt a csengő.

- Megyek megnézem ki az - indult anya az ajtóhoz.
- Nem kell majd én megyek. Fruzsi az, együtt megyünk suliba. - futottam oda anyához.
- Rendben, jó tanulást - nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia, köszi - öleltem meg.

Nagyon szeretem anyát. Mindent megtudunk beszélni és mindenben segít amiben csak tud. Olyan mitha a legjobb barátnőm lenne.

Amint kinyitottam az ajtót a lélegzetem is elakadt. Konkrétan egy csapat volt előttem. Ott állt velem szembe Fruzsi Bende Roli Niki és legnagyobb meglepetésemre Bence is ott volt.

- Sziasztok! Hát ti? Hogy hogy itt? - érdeklődtem meglepődve.
- Jöttünk hogy együtt menjünk suliba.- mosolygott Bende.
- Azt addig értem hogy ti miért jöttetek, de ez a tuskó mit keres itt? - mutattam Bencére.
- Roli jött velem aztán ...... - nem tudta Fruzsi befejezni mert tuskó barátunk félbe szakította.
- Mit kell magyarázkodni? Talán zavar? Meg nem tudom emlékszel-e a megegyezésünkre hogy mutatkoznom kell veled? - bombázott a kérdéseivel.
- Egy, nem kell magyarázkodni én csak megkérdeztem hogy hogy megtisztelsz minket a jelenléteddel. Kettő, nem zavar. Sőt, nem is érdekel hogy itt vagy. Majd ha valami nem tetszik levegőnek nézlek. Három, emlékszem de az csak a bálra vonatkozik nem pedig a hétköznapokra. - soroltam szépen lassan a kérdéseire a válaszokat.
- Örülök hogy ezt tisztáztuk. De erről a mutatkozásról még annyit hogy nem ártana ezt is gyakorolni. - mosolygott.
- Bocsi hogy így közbe szólok, de Bencének igaza van. Nem jelenhettek meg úgy hogy majd szétveritek egymást. - szólt közbe Niki.
- Köszi hogy mellém állsz... De az a baj hogy igazad van. - adtam igazat Nikinek.
- Mennünk kéne mert elkésünk. - mondta Roli.
- Uh, tényleg - mondtuk egyszerre.

Egész úton futottunk. De még futás közben is beszólt Bence. Mert nem bírja ki ha nem teszi meg. Utálom, egyszerűen gyűlölöm.
Mikor megérkeztünk gyorsan leültünk a helyünkre. A tanár amint leültünk belépett a terembe és már kezdődött is az "izgalmas" fizika óra.
Rajzolgattam egyszercsak egy papír csúszik elém.

Ismeretlen:
Látom téged is érdekel a fizika :)

Miri:
Gondolom téged is annyira érdekel mint engem ha van időd irogatni. Egyébként ki vagy?

Leírtam az utolsó szót és néztem körbe hogy ki rakhatta a padomra. Egyszercsak látom hogy Peti mosolyog és integet. Most vettem észre hogy itt ül mellettem csak a másik padsorba.
Odaadtam neki reménykedve hogy ő küldte. Pár perc múlva megint ott volt a papír a padomon.

Peti:
Peti vagyok de szerintem már rájöttél  Egyébként téged hogy hívnak szépségem?

Miri:
Míriam, de mindenki Mirának vagy Mirinek hív.

Peti:
A neved is olyan szép mint te vagy.

Miri:
El sem hiszem. Te bókolni próbálsz?

Peti:
Talán rosszul csinálom?

Miri:
Elég gyenge próbálkozás ne haragudj.

Peti:
A kedvenc szavam a tehén.

Miri:
Értem. De ez hogy jött most ide? Amúgy miért?

Peti:
Mert benne vagy TE és ÉN.

Miri:
Nagyom cuki. Ezt már ismerem lejárt szöveg. Egyébként mit akarsz?

Peti:
Szetinted?

Miri:
Ha te is ilyen nyomulós tuskó vagy mint például ő itt mellettem ( utaltam Bencére) akkor most itt be is fejezhetjük a beszélgetést.

Peti:
Nyugi én csak barátkozni szeretnék. Nem akarok nyomulni.

Miri:
Akkor jó. Megnyugottam.

Peti:
Lehetünk barátok?

Miri:
Persze.

Peti:
Oksi.

Éppen válaszoltam volna amikor kicsengettek és mindenki kirohant a teremből. Természetesen megint csak én maradtam bent. Pakoltam a táskámba egyszercsak valaki kikapta a kezemből a papírt.

- Óh, nézzük csak mi ez. - mosolygott Bence.
- Add vissza! - kiabáltam rá.
- Jó pillanat, csak elolvasom - vigyorgott tovább.
- De ne olvasd el! - szóltam rá. De már késő volt mett elolvasta.
- Jaj de romantikus. - változtatta vékonyabbra a hangját amire akaratom ellenére elnevettem magam.
- Annyira hülye vagy.
- Most mit nevetsz? Egyáltalán nem vicces - vágott komoly fejet.
- De az - nevettem még jobban.
- Úgy gondolod? - jött közelebb.
- Igen - hátráltam. Amíg a falnak nem ütközött a hátam, és kezeivel a fejem mellé támaszkodott.
- Mi van köztetek? - kérdezte komolyan.
- Kivel? - értetlenkedtem.
- Petivel.
- Semmi. Csak barátok vagyunk.
- Biztos ez? - vágott még mindig komoly fejet.
- Igen, de miért érdekel téged? - érdeklődtem.
- Csak kiváncsiság. De tudom hogy tetszik neked egy kicsit, csak szerelmes vagy belém ezért lettetek csak barátok. - mosolygott.
- Igen, helyes. De csak barátok vagyunk, és nem, nem tetszel kicsit sem.
- Ezen változtathatunk. - vigyorodott el mégjobban.
- Miről beszélsz? - kezdtem megijedni.
- Kiváncsi vagy rá? - nyalta meg a száját.
- Nem.....nem tudom hogy.....hogy mire gondolsz - nyökögtem.

Csípőjével a falnak nyomott és megcsókolt. Visszacsókoltam. Lágyan és szenvedélyesen csókolt.

Egyszercsak észbekaptam és eltoltam magamtól.

- Ez mi volt? - lihegtem.
- Egy.....egy csók. - dadogta.
- Igen az nekem is feltűnt. - mérgelődtem.
- Bizonyítás hogy bejövök neked ennyi semmi több - mosolygott de látszott rajta a bizonytalanság.
- Akkora tuskó vagy már megint kezded.
- De igazam van és szeretle.....vagyis szeretsz. - habogta.
- Szemét vagy - pofoztam fel majd ott hagytam.

Mi volt ez megint? Mi volt rajta is az a bizonytalanság ? Mi volt az a nyelvbotlása? Normális vagyok? Éreztem valamit, amit nem akarok hogy érezzek.