Dühít, De Szeretem /Befejezett/

10. A szállodában

10 perc gondolkodás után hogy mi lesz Bencével, felálltam és elmentem készülődni. Pár perc alatt el is készültem. Előmásztam a sátorból, de Bencét sehol sem láttam. Kerestem a szememmel mindenhol amikor kiszúrtam. Ott ült egy fa tövébe és telefonozott. Odasiettem hozzá.

- Akkor indulhatunk? - érdeklődtem.
- Hova ? Miről beszélsz? - értetlenkedett.
- Nem hallottad hogy mit mondott Fruzsi?
- De igen, és? - nézett rám értetlenül.
- A szállodába kell takarítanunk és elkellene indulnunk - magyaráztam.
- Igen, kellene. - sóhajtott és ült tovább.
- Akkor mehetnénk? - kérdeztem gúnyosan.
- Igen. - vett egy mély levegőt és felállt.
El sem hiszem. Semmi gúnyos megjegyzés, semmi beszólás. Mi történt? Miért nem bunkó? Biztos az útra tartogatja, amíg odaérünk biztos be fog szólni valamit..........

15 percnyi séta után már láttuk a szállodát. Egész úton nem szólt semmit. Nem bunkózott még csak kedves se volt, semmi, meg se mukkant. Mi lehet vele?

- Mi történt? - kiváncsiskodtam.
- Semmi, miért? - kérdezett vissza.
- Egész úton meg sem szólaltál.
- Miért? Kellett volna? - érdeklődött majd megállt előttem és rám nézett, mert közben megérkeztünk a szálloda ajtaja elé.
- Nem, csak semmi bunkó megjegyzés, semmi beszólás vagy megjegyzés. - fejtettem ki a mondandómat.
- Miért hiányzik? - nézett a szemembe.
- Nem....csak.....furcsa. - nyökögtem a közelségétől.
- Tudtam hogy hiányozni fog hogy hozzád szóljak. Már most belém szerettél. - vigyorgott az arcomba.
- És tessék..... Megint visszatért a tuskó Bence. - sóhajtottam.
- Hiszen te mondtad hogy...... - hagyta félbe a mondatot mert hirtelen kinyílott az ajtó.
- Sziasztok! Hallottam hogy beszélgettek itt az ajtóban. Egyébként Szabolcs vagyok. - mutatkozott be a kék szemű szőke hajú, egész helyes fiú.
- Helló én Bence vagyok, ő pedig itt Mira. - fogott vele kezet Bence közben rám mutatva.
- Szia ! - köszönt és nyújtotta felém a kezét. Teljesen lefagytam. Csak álltam ott mint egy hülye.
- Bocsi csak tudod ő beteg és néha bajok vannak az agyával ha valami hirtelen történik. - szólalt meg Bence amire rögtön felébredtem gondolataimból.
- Mekkora egy szemét vagy ! - boxoltam vállba Bencét.
- Ja, és néha idegbeteg is. - szólt megint a tuskó nevetve.
- Ez nem igaz.... Ne higgy neki. - próbáltam menteni a menthetőt.
- Semmi probléma, tudom milyen szerelmesnek lenni. - mondta mosolyogva Szabi.
- Tessék??! Mi nem vagyunk szerelmesek. - kaptuk fel egyszerre a fejünket Bencével.
- Ja..... Akkor bocsi..... Csak nagyon úgy néztek ki. - szólt a fiú.
- Semmi gond..... De csinálhatnánk amiért jöttünk? - kérdezte Bence határozottan.
- Igen persze.... Gyertek és megmutatom hogy mit kellene csinálni.

Bementünk és a lélegzetem elakadt.
Annyira szép volt a szálloda. Minden fából volt faragva. Nem gondoltam volna..... Egy luxus szálloda az erdő közepén.

- Itt kellene kitakarítani. - mondta Szabi miután megálltunk egy ajtó előtt.
- A szaunába? - kérdezett vissza Bence.
- Igen, lekellene sikálni a padokat és a padlót felmosni.
- De ott nagyon meleg van. - szóltam halkan.
- Sajnálom, de most más feladatot nem tudok adni. - szólalt meg Szabi.
- Mindegy - egyezett bele Bence.
- A takarító eszközök már bent vannak. Jó munkánk - mondta Szabi és elment.
- Akkor kezdjünk hozzá. - mondtam és bementünk a szaunába.
- Kezdjük a padokkal. - szólt Bence és elkezdte a padokat sikálni.
- Én inkább felsikálom a padlóról a foltokat.

Nekiálltunk mind ketten a feladatunkhoz. Szép csendben dolgoztunk, egyszer csak Bence megszólalt.

- Nagyon meleg van itt. - mondta majd levette a pólóját. Természetesen megint elbambultam a felsőtestén. Tökéletesen kidolgozott izmai csillogtak az izzadtságtól.
- Tetszik amit látsz? - kérdezte mosolyogva.
- Igen..... Vagyis... Nem..... Mi? - válaszoltam zavarodottan.
- Csak nem zavarba jöttél? - kérdezte é elkezdett közeledni felém.
- N..Nem.... Dehogy is.... - dadogtam miközben hátráltam.
- Mitől félsz? - tette fel kérdését és közeledett amíg neki nem ütköztem a falnak. Letámasztotta a fejem mellett a kezeit és a szemembe nézett.
- Nem..... Nem félek.... - nyökögtem.
- De dadogsz..... Szóval zavarba vagy. - súgta a fülembe.
- Nem igaz - válaszoltam már határozottabban. De a szemem ingázott a szeme és a felsőteste között.
- Megfoghatod ha szerenéd. - hajolt közelebb.
- Nem köszi... Inkább.... - nem tudtam befejezni mert megfogta a kezemet és felvezette a mellkasára. Teljesen elgyengültem. Végig simítottam a mellkasán majd az izmos hasán. Ezt a kis jelenetet az ajtó nyitódása szakította félbe.
- Srácok elkellene mosogatni. - nyitott be Szabi, majd ki is ment.
- Ezek után mond azt cicám hogy nem tetszem neked. - súgta oda.
- Tudod nem tetszenek az ilyen dühítő, idegesítő tuskók mint te ! - háborodtam fel előző beszólásán.
- Legyen.... Bár én nem hiszem.... - szólt mosolyogva.
- Te lennél az utolsó ember a Földön akivel járnék! Utállak! - mondtam dühösen.
- Akkor ebben egyetértünk. Ugyanis semmi esélyed nincs dadogi. Ha te lennél az utolsó ember a világon, még akkor sem járnék veled. - mondta mélyen a szemembe....majd ki ment.

Be kell vallanom, legbelül rosszul estek a szavai, és az szívem azt súgja hogy amiket mondtam nem gondoltam komolyan. Annyira idegesít de még is tetszik. Hiányozna ha egy napig nem láthatnám. Kezdem megszeretni ezeket a kis játékait is, amiket csinál.

A nap további részében nem szóltunk egymáshoz. Mikozben mentünk vissza a tábor helyre néha elengedett egy " milyen béna vagy dadogi" beszólást. Mikor visszaértünk senkihez se szóltunk, csak bevonultunk a sátrunkba és lefeküdtünk aludni.

Miben sátikálhat megint? Vajon holnap már hozzam szól? Lehetséges hogy neki is rosszul estek a szavaim amiket mondtam? Nem hiszem, hisz ő nem ilyen.