Dühít, De Szeretem /Befejezett/

8. Sátorozás

A hét további része viszonylag nyugalmasan telt. Még Bence sem piszkált, Eszteréknek volt pár beszólásuk számunkra de azon kívül semmi. Egészen a mai napig. Ma megyünk sátrazni, vasárnap este pedig jövünk haza. Ez akár hogy is nézzük három nap..... Három teljes nap Bencével és a haverjával. Rémálom. Már 7 óra, elkellene indulnom.

Ezeken a dolgokon elmélkedtem míg meg nem csörrent a telefonom.

- Szia Mira, Fruzsi vagyok.
- Oo, szia Fruzsi.
- Minden rendben? - kérdezte egy kis aggodalommal a hangjában.
- Persze, miért? Mi történt? - érdeklődtem már én is aggódva hogy történt valami.
- Semmi....... Azon kívül, hogy már tíz perce ide kellett volna érned.
- Mi??! Nem fél nyolcra volt megbeszélve?
- De igen, és már negyven van.
- Nem, hiszen....... Jaj, tényleg, elnéztem az időt. - mondtam ijedten.
- Akkor még el sem indultál? - kérdezte Fruzsi kicsit mérgesen.
- De........ Vagyis...... Nem. - válaszoltam szomorúan.
- Gondoltam. A többiek már elmentek.
- Akkor velünk mi lesz?
- Készülj el 10 perc és ott vagyunk érted, hívtunk taxit.
- Oké... Köszi. Sieteek!! Szia.- elköszöntem majd gyorsan kinyomtam a telefont.

Már kint voltam a házunk előtt mikor eszembe jutott valami. Azt mondta Fruzsi hogy itt lesznek, tehát nem egyedül jön. De remélem hogy nem a Bencével jön. Á, biztos nem, lehet hogy Roli az aki miatt többes számban beszélt.......legalább is, remélem.
Gondolataimból a duda hangja ébresztett fel. Benéztem a kocsiba és az egész csapatunk bent volt, Bencével együtt. Lefagytam, ott álltam mozdulatlanul.

- Na, jössz már cica??!! - kérdezte gúnyosan egy hang, amire észhez tértem.
- Ne sürgess!! Megyek már.- szóltam vissza majd kinyitottam a csomagtartót és bepakoltam.
- Pattanj be Mira, aztán induljunk mert az óra pörög. - szólt Fruzsi közben az órára mutatva.
- Most ez komoly??! Ez a tuskó mellé én biztos nem ülök. Ülj te hátra, Roli úgy is hátul ül. - szóltam fintorogva.
- Ne hisztizz kislány, szállj be! Vagy félsz tőlem. - mondta Bence egy kacsintás kíséretében.
- Nem félek senkitől, tőled pedig főleg.- mondtam, majd beültem mellé.

El is indultunk. Egy óra autó út után, meg is érkeztünk az erdő elé. Kipakoltunk mindent a csomagtartóból, azután Roli kifizette a taxit.

- Innen merre kell menni? - kérdeztem kíváncsian.
- Azt mondta a tanárúr, hogy ezen az ösvényen ha végig megyünk akkor a tábor helyhez érünk.- válaszolt Fruzsi, majd megragadta Roli kezét és elindultak az úton. Így kettesbe hagyva Bencével.
- Akkor induljunk mi is. - szólt Bence majd elindult az erdő felé.
- Én veled nem megyek sehova. - válaszoltam indulatosan.
- Akkor itt maradsz egyedül?
- Inkább. - válaszoltam. Egyszer csak egy őz elő ugrott a fák közül és én megijedtem. Odaszaladtam Bencéhez és elbujtam mögötte.
- Biztos? Hiszen már egy őztől is megijedsz. - mondta nevetve. Én csak néztem rá értetlenül és nem szóltam semmit. Szerintem nem volt vicces.
- Megyek hozom a cuccaidat - majd elindult a bőröndömért.

Mentünk az ösvényen, nem szóltunk egymáshoz. Csak csendben sétáltunk, addig míg egy patakhoz nem értünk.

- Itt hogy megyünk át?- kérdeztem értetlenül.
- Csak átugorjuk és kész.- válaszolta majd ugrott egyet. Mikor leérkezett megcsúszott a lába és bele esett egyenesen a vízbe. Tiszta sár és víz lett.
- Aha "csak átugorjuk". - mondtam nevetve a hangját utánozva.
- Óh, szóval ezt viccesnek találod? - kérdezte egy huncut vigyorral a képén miközben felállt.
- Igen..... - válaszoltam még mindig nevetve. Egyszer csak egy kezet éreztem meg a derekamon.
- Mit csinálsz? - kérdeztem félve. Nem szólt semmet csak felemelt és beledőlt a patakba velem együtt.
- Még mindig viccesnek találod? - kérdezte mosolyogva.
- Te mekkora szemét vagy!! - kiabáltam majd megdoptam egy sárgolyóval. Pont az arcát találtam el.
- Ezt nem kellett volna cicám. - mondta egy huncut mosollyal a száján, majd fölém kerekedett és elkezdett csikizni közben pedig összekente az arcomat sárral.
- Szállj le rólam! - szóltam rá majd nagyon nehezen de lelöktem magamról.
- Ez már nem tetszik annyira igaz? - kérdezte vigyorogva.
- Hogy én mennyire utállak. - mondtam majd felàlltam és elindtultam.
- Már megint ezzel jössz? Várj a végén még eltévedsz! - szólt és elindult utánam a cuccaimmal eggyütt mert azokat ott hagytam.

További tíz perc séta után megérkeztünk a táborhelyre. A sátrak már fel voltak àllítva. Mindenki a sátrában pihent szerencsére, csak Fruzsiék nem.

- Veletek meg mi történt? - kérdezték Roli és Fruzsi egyszerre.
- Csak egy kis sárpakolást csináltunk egymásnak. - válaszolt Bence mosolyogva.
- Persze.... Még mit nem.... Ez az idióta bele esett a patakba és magával rántott. - válaszoltam én is dühösen.
- Így már mindent értünk. - mondta Roli és közben összenéztek nevetve Fruzsival.
- Most mit nevettek? Ez nem vicces! - mondtam indulatosan.
- Semmi..... De szerintem menjetek el a tóhoz fürdeni mielőtt még valaki meglát titeket.- szólt Fruzsi mosolyogva.

Összeszedtem a fürdéshez a törcsimet és elindultam a tóhoz. Bence már bent volt a vízbe. A felsőteste látszott csak ki szerencsére. Milyen kidolgozott izmai vannak. Bambultam el.

- Tetszik amit látsz? - kérdezte Bence mosolyogva.
- Miről beszélsz? - kérdeztem elpirulva.
- Engem néztél már 5 perce. - válaszolta nevetve.
- Nem igaz! - szóltam zavarodottan.
- Hát jó.... Ideadnád? - mondta és elindult ki a vízből.
- Ne gyere ki! Nehogy olyat lássak amit nem szeretnék - szakítottam félbe.
- Azért akartam kérni hogy add ide a törölközőt. - mondta mosolyogva.
Én elpirulva odaadtam neki a törcsit és ő a dereka köré tekerte. Nagyon jól nézett ki. Rám nézett és közelebb jött....túl közel.
- Szeretem amikor elpirulsz. - mondta halkan.
- Nem pirultam el! - szóltam vissza.
- Biztos csak képzelődök. Egyébként nem akarsz elmenni fürdeni? - kérdezte mosolyogva.
- De igen. - válaszoltam de nem mozdultam. Álltunk és néztünk egymás szemébe.
- Akkor mire vársz? Nem mész? Vagy menjek veled? - kérdezte egy huncut vigyorral az arcán.
- Nem kell kössz. - mondtam majd félre löktem és elindultam mikor ő megcsapta a seggem.
- Te mekkora egy tuskó vagy ! - szóltam utána mert már ő is elindult vissza.
- Igen.... Igen.... Ezt már hallottam. Szólj ha kell segítség - szólt vissza majd elment.

Annyira dühítő. Esküszöm hogy legközelebb felpofozom.