Dühít, De Szeretem /Befejezett/

37. Egymás ellen

Az elmúlt pár napban, minden nap beszéltem Bencével. Az egyik legjobb barátom lett. Ma azt mondta, hogy átjön. Úgy, hogy ma sem fogok unatkozni. Éppen leültem volna filmet nézni mikor megszólalt a csengő. Mivel a szüleim nem voltak otthon, felálltam és kinyitottam az ajtót. Gergő állt ott.

- Szia kicsim! - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Szia, neked nem Debrecenbe kellene lenned? - kérdeztem meglepődve.
- Korábban hazajöttünk, mert apának valami üzleti elintézni valói vannak.
- Értem... - mondtam majd néztem ki a fejemből.
- Bemehetek? Vagy nem érsz most rá? - nevetett.
- Jaj, persze. Gyere csak. - félre álltam, hogy be tudjon jönni.
- Már nagyon hiányoztál - huppant le a kanapéra.
- Te is nekem - beleültem az ölébe.
- Látom filmet akartál nézni.
- Igen, de csinálhatunk mást is.
- Nem, jó lesz ez - mosolygott.

Elindítottam a filmet és csendben néztük. Nem ment még húsz perce sem, mikor megszólalt a csengő. Felpattantam és ajtót nyitottam. Bence lépett be hatalmas vigyorral az arcán.

- Szia Cica! Remélem már vártál.
- Igen, persze. - mosolyogtam.
- Látom akadt még egy társaságunk. - nézett Gergőre.
- Igen, hazajött Debrecenből és beugrott. - mondtam zavartan.
- Remélem nem zavarok - nézett hol rám, hol pedig Gergőre.
- Ami azt illeti... - kezdte el Gergő, de félbeszakítottam.
- Szívem, nem zavar. Igaz? - néztem szúrós pillantásokkal felé.
- Nem, dehogy. - mondta szarkasztikusan.
- Ülj le nyugodtan. - mondtam Bencének, majd lehuppant a kanapéra. - Mindjárt jövök, hozok valami rágcsát.

Miután kimentem a konyhába, pár perc múlva hallottam ahogy Bence kicsit hangosabban társalog Gergővel. Sőt, veszekedtek.

- Mit keresel itt? - kérdezte Gergő.
- Az egyik legjobb barátom és megbeszéltük, hogy ma átjövök hozzá.
- Mi ez a hirtelen kedvesség? Mikor együtt voltatok állandóan szívattad.
- Fontos számomra. Hidd el, megbántam, hogy bunkó voltam.
- Késői megbánás. Ő már az enyém. Ezt jobb ha megjegyzed.
- Nyugodjál le haver, hidd el nem akarok rámászni a csajodra.
- Remélem is. Mert ha meglátom, hogy a közelébe mész és flörtölgetsz vele kicsinállak.
- Engem te csak ne fenyegess!
- Mert különben mi lesz?! - ez volt az utolsó mondat amit hallottam. Gyorsan kimentem és láttam, hogy a fiúk verekednek. Nem tudtam mit csináljak. Közéjük ugrottam és szétszedtem őket.
- Hagyjátok abba! Év elején, még majdnem, hogy a legjobb barátok voltatok most meg egymás ellen vagytok és szétszeditek egymást! - akadtam ki, mire abbahagyták.
- Voltunk. Nekem támadt ez az idióta! Nekem ilyen barátra nincs szükségem. - mondta Bence.
- Nem kéne ráhajtani más nőjére! - kiabálta Gergő.
- Én nem hajtottam rá senkire! Rémeket látsz ember! - emelte fel a hangját Bence is.
- Elég volt! Befejezni! - kiabáltam.
- Én befejeztem. Elegem van ebből az egészből. - mondta Bence, majd kiviharzott.

Gergő leült a helyére és nézett maga elé.
- Megmondanád, hogy ez még is mi volt? - vontam kérdőre.
-Semmi. -próbálta ennyivel elintézni, de nem hagytam.
- Nekem ne mond, hogy semmi miközben majd megöltétek egymást.
- Nem szeretem ha a közeledben van. Mégis csak a volt barátod.
- De nincs köztünk semmi.
- Tudom, bízok benned. De nekem Bence akkor sem stimmel.
- Nyugodjál meg, és higgy nekem. - leültem mellé és a szemébe néztem.
- Rendben kicsim. - nyomott egy csókot a számra.
- Nézhetjük tovább a filmet?
- Igen, persze - sóhajtott.

Összebújtunk és néztük tovább a tévét. De nem bírtam kiverni a fejemből azt ami történt. Egyáltalán Bence miért állt le vele vitatkozni ilyenen? Remélem most nem haragszik rám, mert elég feldúlt állapotban ment el. Nem értem őket, most rajtam veszekedtek? Annyi megválaszolatlan kérdés. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el Gergőhöz bújva.