Dühít, De Szeretem /Befejezett/

29. Szabadnap

Ma szerda van. Tegnap írtam Gergőnek, hogy nem megyek iskolába, mert este rosszul éreztem magam. Orvoshoz nem kellett mennem, mert reggelre már jobb lett. De anya még nem akart elengedni ezért leigazolta nekem.

Szüleim már hajnalba elindultak dolgozni, szóval egész nap egyedül leszek itthon. Lementem a nappaliba filmet nézni. Pont ment egy jó műsor, de a címét nem tudom. Egy lányról szól aki elköltözött egy másik városba, otthagyva addigi életét.

**********

Mikor vége lett a filmnek, megreggeiztem és felöltöztem. Nem bírtam már tovább odabent a házban egyedül, ezért kimentem az utcára sétálni. Alig mentem pár métert, megláttam Gergőt ahogy éppen felém tart. Mit keres itt? Beteg talán? Vagy nincs ma suli? Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben miközben én is elindultam felé.

- Szia Miri! - köszönt, majd megölelt.
- Szia! - üdvözöltem.
- Mi újság? - érdeklődött.
- Semmi különös. Te hogy hogy nem vagy suliba? - kiváncsiskodtam.
- Nem akartam ott lenni a barátom nélkül. Ezért idejöttem hozzád. Hiszen nem hagyhatlak unatkozni. - mosolygott.
- Csak nehogy bajod legyen belőle. - aggodalmaskodtam.
- Nem lesz, ne aggódj! Gyere! Annyi mindent terveztem mára. - megfogta a kezem és húzott magaután.
- Hova megyünk?
- Most mondjam el az egész napi programot? - kérdezte.
- Igen. Jó lenne, ugyan is nem nagyon rajongok a meglepetésekért. - mondtam reménykedve hogy elmondja, mert már nagyon kiváncsi voltam.
- Jó tudni. Akkor elmondom. Először is elmegyünk moziba amire vettem két jegyet, utána elmegyünk korcsolyázni, aztán eszünk valamit, végül pedig hazakísérlek. - hadarta el gyorsan,  majd sietett továb nehogy elkéssünk a vetítésről.

*******

Körülbelül tíz perc múlva meg is érkeztünk. Gergő előre sietett és kifezette a jegyeket.
- Mit nézünk - vettem el a kezéből az egyek jegyet kiváncsian.
- Valami csöpögős filmet. De csak a te kedvedért. - mosolygott közbe pedig visszavette a jegyet és elment nasit venni.

Amíg ő vásárolt, én elmentem kirakatokat nézegetni. Nem szemlélődhettem sokáig mert gyorsan visszaért.
- Gyere mert belehet menni. - nyújtotta oda a kezét.
- Rendben. Menjünk akkor. - nyomtam bele boldogan a kezem az övébe.

A film egy Sarah nevű lányról szólt aki munkát keresett, és felvették egy nagy céghez ahol beleszeretett a főnökébe.
Mikor vége lett, mi voltunk az elsők akik kijöttek a teremből.

- Most hova sietünk? Talán megy a buszod? - nevettem.
- Pontosan. Mi mással mennénk korizni. Elég messze lenne gyalog. - mosolygott.

Éppen hogy elértük a buszt. Tényleg hamar odaértünk. Kibéreltünk két pár korcsolyát, gyorsan felvettük és már a jégen is voltunk. Azt tudni kell rólam, hogy nem igazán tudok korizni. Estem keltem össze vissza. Gergő sokat segített. Rengetegszer elkapott mikor nem tudtam megállni vagy akkor amikor az arcom a jéggel való találkozásra készült. Ott nagyon közel kerültünk egymáshoz. Vakon megbíztunk egymásba. Miután mindketten elfáradtunk, bementünk az öltözöbe és vettünk a büfébe sültkrumplit. Egy tányérból ettünk, közben pedig nevettünk és beszêlgettünk. Mikor végeztünk elindultunk haza. Bence óta nagyon régen éreztem ilyen jól magam. Úgy érzem minha egy kicsit kezdenék érezni valamit Gergő iránt. De mi csak barátok vagyunk, szóval gyorsan ki is vertem a fejemből ezt a gondolatot.

******

Miután megérkeztünk a házunk elé, szembe fordultam vele.
- Jól érezted megad? Mert én igen. - érdeklődött.
- Igen. Minden csodálatos volt. Nagyon tetszett ez a nap. Köszönök mindent. - mosolyogtam.
- Én köszönöm hogy igent mondtál a meghívásomra és eljöttél velem. Nekem most mennem kell tanulni. Holnap találkozunk a suliba. Szia! - elköszönt, majd nyomott egy puszit az arcomra és elindult.
- Szia! - motyogtam halkan.

Bementem a házba, de senki nem volt otthon mert apáék még dolgoztak. Megfürödtem, majd lefeküdtem az ágyamba.

Olyan más mint a többi srác. Figyelmes, kedves, udvarias, aranyos, mindig aggódik értem, vicces és nagyon őszinte és jó fej. Ha meglátom boldogság tölt el. Egyre jobban kezdek beleszeretni, pedig nem szabad. Bence is kiakadna, hogy ha az egyik barátjával összejönnék meg a barátságunk Gergővel, se lenne már akkor a régi. Kit érdekel a Bence véleménye? Mert engem nem, úgy sincsenek olyan jóba, de akkor sem lehet. Ezek a gondolatok forogtak a fejembe mikor elaludtam.