Dühít, De Szeretem /Befejezett/

32. Szombat...

Ma szombat van. Végre hétvége, már azt hittem hogy soha nem lesz vége a hétnek. Annyi minden történt tegnap. Fruzsiék átjöttek, Bencével kibékültünk és Gergővel pedig... Hát igen, Gergő... szerelmet vallott majd megcsókolt. Nem tudom, hogy most mit csináljak. Folytassuk ott ahol abba hagytuk? Kerüljem el? Nem, nem arra nem lennék képes, túlságosan fontos számomra, nem tudnám elkerülni. Vagy talán tegyek úgy mintha mi sem történt volna? Talán ez lenne a legjobb döntés. De lehet hogy inkább meg kellene beszélnünk. Nem tudom, hogy mit tehetnék. Írok Fruzsinak, ő hátha tud segíteni. Elővettem a telefonom és írtam Fruzsinak, hogy tudnánk-e beszélni. Pár perc múlva jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett. De nem attól akitől vártam. Gergő írt, hogy beszélni szeretne velem. Nem tudtam hogy mit csináljak, de tudtam, hogy egyszer úgy is meg kell ezt beszélnünk. Visszaírtam neki, hogy holnap találkozzunk a tónál. Addigra talán kitalálom, hogy mi legyen. Félredobtam a telefonom, és kimentem a konyhába. Apáék már elmentek dolgozni. Megint egyedül voltam otthon. Csináltam magamnak müzlit, majd lepattantam a kanapéra és elkezdtem filmet nézni.

Körülbelül egy óra telhetett el, mikor megszólalt a csengő. Gyorsan odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.

- Szia Mira! - köszönt Fruzsi vidáman.
- Szia! Mi járatban? - üdvözöltem.
- Láttam, hogy írtál és hát gondoltam jobb lenne ha személyesen beszélünk.
- Hát bonyolult történet az biztos - mosolyodtam el, s kínosan megvakartam a tarkóm.
- Most már egyre jobban érdekel. Bemehetek?
- Igen, persze gyere csak. - kinyitottam az ajtót és beengettem.
- Na, szóval. Mesélj, mi történt? - leült a kanapéra és kíváncsi szemekkel rám nézett.
- Részletesen szeretnéd hallani a történetet, vagy inkább csak a lényeget ?
- Szerinted? - nézett rám mosolyogva.
- Szóval az egészet. - sóhajtottam.
- Eltaláltad - kacsintott a barátnőm.
- Ugye tegnap átjöttetek, de nektek el kellett  mennetek és itt maradtam a Gergővel egyedül.
- Igen, eddig ismerem a sztorit.
- Elkezdtünk filmet nézni, aztán nekem el kellett kezdenem készülődni. Addig ő lent maradt filmet nézni. Épp hogy feltudtam venni a ruhámat amikor benyitott a szobába. Tetőtől talpig végig mért. Megkértem, hogy húzza fel nekem a cipzárt mert nem érem el, erre ő megsimogatta a hátamat és azt mondta, hogy gyönyörű vagyok.
- Szerintem tetszel neki. - mosolygott Fruzsi.
- Itt még nincs vége - leültem mellé.
- Még van tovább?
- Persze. Elmentünk a bálba és az ajtóba találkoztunk Bencével, aki beszólt Gergőnek. Miután Gergő elment a Szilvivel, Bencével beszélgettünk és kibékültünk.
- Kibékültetek ? - lepődött meg.
- Igen. Megígérte, hogy kedvesebb lesz.
- Valahol örülök is, meg nem is. Annyival jobb lesz, hogy nem lesz feszültség ha ő is ott van. De viszont vigyázz nehogy megint megüsd vele a bokád.
- Tudom milyen Bence. Óvatos leszek - mosolyogtam biztatóan.
- Akkor jó. Folytasd csak.
- Rendben. Bementünk és elkezdtünk Bencével táncolni, egyszer csak odajött Gergő, és lekért táncolni. Elkezdtünk a zenére mozogni, mikor azt mondta, hogy tetszek neki és megcsókolt. Én meg voltam olyan hülye, hogy visszacsókoltam.
- Várj egy kicsit! Te most azt mondtad, hogy csókolóztatok? - képedt el a barátnőm.
- Igen, azt hiszem.
- Bejön neked?
- Nem tudom. Vagy is hát, talán.....egy kicsit. - elvörösödtem.
- Most akkor mi lesz? Hogyan tovább?
- Pont ez az, hogy fogalmam sincs. Holnap találkozunk mert beszélni szeretne.
- Akkor? Mire vársz? Menj el és mond meg neki hogy szereted.
- De ha ő nem így érez?
- Megcsókolt, azt mondta hogy tetszel neki, szerintem ezek után nem kérdés, hogy ő is úgy érez irántad mint te iránta. Beszéljétek meg.
- Lehet hogy igazad van. Majd még holnapig átgondolom.
- Rendben. De nekem most mennem kell. Majd beszélünk.
- Jó, szia!
- Szia! - megöleltük egymást majd elment.

Tartok a holnaptól, nem tudom hogy mi legyen. Remélem a végén minden jól alakul majd.