Dühít, De Szeretem /Befejezett/

31. A bál napja

Eljött a nagy nap. A bál napja. Szerencsére Fruzsi már meggyógyult, ezért átjön. A bál úgy is csak késő délután lesz, és szükségem van valakire akivel megbeszélhetem a dolgaimat.

Gyorsan kimentem a szobámból, hogy még eltudjak anyáéktól köszönni. Nagyon sokat dolgoznak mostanában. Csak reggelente látom őket, meg vasárnap.

- Szia kicsim! - köszöntött anya.
- Szia! - öleltem meg.
- Vigyázz magadra, majd este jövünk és majd mesélj mi volt a suliba. De most megyek mert apád már kint vár a kocsiba.
- Rendben. Köszönj el helyettem apától. Szia!
- Szia! - elköszönt, majd ki is rohant az ajtón.

Bementem a konyhába reggelizni, éppen végeztem, mikor csengettek. De akit ott láttam, arra nem számítottam.

- Szia...sziasztok! - motyogtam meglepetten.
- Szia Miri régen láttalak. - ölelt meg a barátnőm.
- Ti hogy hogy itt?
- Ja, igen. Gergővel itt találkoztam az ajtóban, Roli pedig velem jött.
- Ő, gyertek be akkor. - behívtam mindenkit, bár tudtam, hogy Gergő miért jött.

Elindultunk a nappali felé, mikor egyszer csak Fruzsi visszarántott.
- Menjetek csak. Nekem még beszédem van Mirivel. - erre a kijelentésre a fiúk csak összenéztek és megrántották a vállukat, majd leültek a kanapéra.
- Mi a baj? - kérdeztem, bár tudtam mit szeretne.
- Miért van itt Gergő? Mióta vagytok ennyire jóba? Miért lepődtél meg, hogy átjött? Pusztán csak ennyi kérdésem lenne.
- Hát.....a héten lettünk nagyon jó barátok mikor te még beteg voltál, és azért lepődtem meg mert nem számítottam rá. - válaszoltam halkan.
- Értem......és miért van itt? - faggatózott tovább.
- Ő.........azt nem tudom....vagyis...hát..talán sejtem, de nem vagyok benne biztos. - mondtam a lehető legbizonytalanabbul.
- Hallgatlak. Tudom hogy titkolsz valamit. - nézett rám afféle "úgy is megtudom mit nem mondasz el" szemekkel.
- Talán.....egy kicsit tetszik és lehet hogy kezdi észre venni, miközben neki Szilvi tetszik és mi csak barátok vagyunk - olyan gyorsan hadartam el ezt a mondatot ahogy csak tudtam.
- Tudtam. Olyan cukik lennétek pedig együtt. Mondd el neki. - mosolygott.
- Jó....elég lesz. Létszi ne játszd a kerítőnő szerepét. - mondtam, majd elindultam a nappaliba.

- Hol voltatok eddig ? - érdeklődött Roli miközben Fruzsit az ölébe ültette.
- A barátnőd nyomozósat játszott és mindenre kiváncsi volt - ránéztem Fruzsira aki erre a kijelentésemre elmosolyodott. Nem tetszett ez a mosoly.
- Szivem - itt rá nézett Rolira - mennünk kellene, mert neked még öltönyt kellene kölcsönöznünk. Csak megakartam nézni hogy mi újság Mirivel.
- Nekem mindegy. Akkor menjünk. - felállt kezet fogott Gergővel, majd elindultak az ajtó felé.
- Maradhattok még nyugodtan. Még ne menjetek el. - próbáltam ott tartani őket, de Fruzsi hajthatatlan ha elhatároz valamit.
-  Nem, sajnos mennünk kell. Sziasztok! - amint kimondta, már kint is voltak.
- Akkor csak ketten maradtunk - szólalt meg Gergő.
- Igen, azt hiszem.
- Nézünk filmet? - kérdezte mosolyogva.
- Ez jó ötlet - mondtam, majd lehuppantam mellé.

* * * * * * * * * * * *

Egész délelőtt beszélgettünk és filmeket néztünk. Örültem hogy nem kérdezett rá a tegnapiakra. Dehát ugye, ami késik, nem múlik.

- Megyek, felveszem a ruhámat meg megcsinálom a sminkem, aztán indulhatunk is. Te látom úgy is kész vagy.
- Rendben, menj csak. Itt megvárlak.

Bementem a szobámba, előkerestem a ruhámat, majd gyorsan levetkőztem és elkezdtem belebújni a tűzpiros, földigérő báliruhámba. Egyszer csak nyílott az ajtó.....

- Bocsi.....de nem láttad a.... - nem fejezte be a mondatát. Épp hogy felvettem, de a cipzárt nem sikerült hátul felhúznom.
- Semmi gond. Mit.....mit keresel? - kérdeztem zavarodottan.
- Már...i...igazából semmit. Nem olyan fontos. - nyökögte. Végig mért tetőtől talpig a szemével.
- Mi a baj? Miért nézel?
- Gyönyörű vagy - lépett be a szobába.
- Hát.....köszönöm. - elpirulhattam, mert elmosolyodott.
- Aranyos vagy mikor elpirulsz.
- Khhm - köszörültem meg a torkom zavartan - segítenél felhúzni a cipzárt? Nem érem el.
- Igen...... Igen, persze. - egyre közelebb jött, majd megállt a hátam mögött. A kezével végigsimított a hátamon amibe beleborzongtam, majd lassan felhúzta a cipzárt.
- Köszi - megfordultam így vele szembe álltam.
- Nincs mit - mondta halkan végig a szemembe nézve. Még percekig szemeztünk egymással, mikor észbekaptam és megtörtem a csendet.
- Kicsit ferde - nyúltam oda a csokornyakkendőjéhez - így nem lesz jó, ha tetszeni szeretnél Szilvinek - mosolyogtam.
- Mi van..... Hogy ha inkább más tetszik? - nézett mélyen a szemembe.
- Bár nem tudom ki az.... De ő is biztos jobban értékeli majd így.
- Pedig ismered..... Elég közel áll hozzád ez a személy. Mert ő...
- Jaj ne! Ne! Ne! Már ennyi az idő?! Elfogunk késni! - szakítottam félbe.
- Tényleg. Gyere menjünk! - megfogta a csuklómat, majd elindultunk gyorsan a suli felé.

* * * * * * * *

Tíz perc múlva meg is érkeztünk. Bence kint várt az ajtóba.

- Sziasztok! Ti megint együtt érkeztetek? - nézett ránk szúrós szemekkel.
- Nyugi haver! Már itt sem vagyok. Szilvi úgy is vár. - nyomott egy puszit az arcomra, majd elment.
- Egyébként szép vagy - mosolygott Bence.
- Köszönöm. Most különösen kedves vagy.
- Mindig kedves vagyok - vigyorgott.
- Igen.....persze..... Inkább menjünk be.

Mikor beléptünk a terembe már sötét volt és mindenki táncolt. A diszkó gömb fényei cikáztak a terembe, ezzel egy kis színt adva annak. Gyönyörködésemet Bence zavarta meg.

- Egyébként nem úgy volt, hogy Petivel jössz?
- A tanár nem engedte.
- Értem. De ha tehetted volna, akkor itt hagytál volna. - mosolygott.
- Te is. Úgy volt hogy Esztivel jössz.
- De nem vele jöttem, hanem veled. Egyébként azon gondolkodtam, hogy mi lenne ha, elásnánk a csatabárdot és barátok lennénk? - nézett rám abban reménykedve, hogy igent mondok.
- De csak ha nem leszel bunkó. - mosolyogtam.
- Ígérem, hogy rendes leszek.
- Akkor jó. Gyere menjünk.
- Táncoljunk - mondta majd közelebhúzott magához és elkezdtünk a zenére mozogni. Két számot táncoltunk végig mikor megjelent Gergő.
- Bocsi - kocogtatta meg Bence vállát - cserélünk párt egy szám erejéig?
- Legyen.... De semmi tapi - nevetett, majd elment Szilvivel.
- Gyere - odanyújtotta Gergő a kezét, majd közelebb húzott magához. Alig volt közöttünk egy centi. Rátette kezét a csípőmre, simogatva azt. Én pedig a nyaka köré fontam a kezem. Egyenesen egymás szemébe néztünk. Izzott köztünk a levegő.
- Tudod amit nálatok mondtam.... Hogy más tetszik....az a más...az te vagy.
- Hogy mi? - meglepett ez a kijelentése. Azt hittem rosszul hallok.
- Igen, gyönyörű vagy. Kedves, jószívű és humoros lány vagy. - ingázott a tekintete a szemem és a szám között.
- De neked nem...... - nem tudtam befejezni mert ajkait az enyémnek nyomta és lágyan megcsókolt.
- Bocsi, csak már nem bírtam tovább - mondta két levegő vétel között.
- Ez mi volt? - kérdeztem zavartan.
- Egy....egy csók?
- De barátok vagyunk.
- Tudom de.... - gondolkodás nélkül megcsókoltam. Vadul faltuk egymást, amíg el nem löktem magamtól.
- Sajnálom - suttogtam, majd elfutottam.

Mi volt ez? Hogy történhetett ez? Hisz mi csak barátok vagyunk.....voltunk... Vagy nem tudom. Teljesen összezavarodtam. Nem akarok megint úgy járni mint Bencével. Még szerencse hogy holnap szombat.