Dühít, De Szeretem /Befejezett/

33. Vasárnap

Eljött a nagy nap....a nap amikor beszélnem kellett Gergővel... Nagyon izgultam, mivel nem megszokott módon, már reggeliztem és indulásra kész voltam. Azt a pillanatot vártam, mikor az óra tíz órát mutat, és indolnom kell. Minél előbb túl akartam lenni ezen az egészen..

*******

Eljött a pillanat.... Indulnom kellett. Elővettem a rollerem a garázsból és elindultam a tóhoz. Útközben zenét hallgattam és azon gondolkoztam, hogy vajon mit akar mondani. Nagyon féltem.

Megérkeztem a tóhoz, és Gergő már ott állt. Megálltam tőle tíz méterre, majd kitámasztottam a rollerem, vettem egy mély levegőt, és elindultam felé. Egy méterrel előtte megálltam.

- Szia! - üdvözölt mosolyogva.
- Szia! - köszöntem vissza halkan.
- Azért hívtalak ide, hogy megbeszéljük a bálon történteket.
- A...a csókra gondolsz. Igaz? - nyökögtem.
- Igen, arra. Tudod én....
- Nem kell magyarázkodnod, hallottam már sok hasonló kezdetű mondatot. Te nem szeretnél komoly kapcsolatot, ez csak egy botlás volt...stb.. - félbeszakítottam, és gyorsan elhadartam amit éppen gondoltam.
- Aranyos vagy mikor hadarsz. - nevetett.
- Most mi olyan vicces?? - kérdeztem felháborodva.
- Semmi... Csak az, hogy befejezed a mondatot helyettem is. - mosolygott.
- De eltaláltam. Ezt akartad mondani igaz??
- Egyáltalán nem....
- Akkor? Mit? - érdeklődtem halkan azavarodottságtól.
- Azt, hogy én azt hiszem szerelmes vagyok beléd...nem hiszem, tudom. Az a csók pedig, nekem nagyon sokat jelentett..
- Ezt most komolyan mondod? - pirultam el.
- A lehető legkomolyabban. - közelebb lépett.
- Az a helyzet, hogy számomra sem vagy közömbös.. Én is szerelmes vagyok beléd...
- Ez remek hír... Most nagyon boldog vagyok... Mond csak, megtisztelnél azzal hogy a barátnőm leszel? - vigyorogva és zavartan elő kapott a háta mögül egy vörös rózsát és a kezembe adta.
- Persze. Nagyon boldog vagyok, hoga a barátnőd lehetek.. - mosolyogtam.
- Ennek örülök. - suttogta, majd megszakítva köztünk a távolságot, közelebb lépett és megcsókolt.

Ez egy hosszú érzelmekkel teli csók volt. Mikor levegő hiányában elváltunk, mélyen egymás szemébe néztünk és elmosolyodtunk. Egész nap a tó körül sétáltunk és beszélgettünk. Nagyon aranyos volt, mindig viccelődött és bohóckodott. Mikor már sötétedett, elindultunk haza felé. Azt mondta hogy elkísér a házunkig. Út közben nagyon sokat poénkodtunk. Mikor a házunkhoz értünk, úgy éreztem valamiért, hogy ezt meg kell kérdeznem.

- Gergő?- szóltam csendesen.
- Igen? - megállt és rámnézett.
- Nagy gond lenne, ha megkérnélek, hogy ne mondjuk el ezt az egészet Bencének?
- Micsodát? Mire gondolsz? - nézett rám értetlenül.
- Azt hogy együtt vagyunk..
- Nem lenne gond..,de miért akarod titkolni előtte??
- Tudod most békültünk ki, és nem akarok rosszba lenni vele megint..
- Persze, megértem. De nem titkolhatod előtte örökké, ugye tudod?
- Igen, sajnos.. - hajtottam le a fejemet szomorúan..
- Na de fel a fejjel, nem szólunk neki erről az egészről. De én most megyek, holnap találkozunk - az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, majd megcsókolt és elment...

Nagyon boldog vagyok, hogy végre találtam egy rendes srácot, aki még tetszik is. De egyenlőre jobb ha titokban tartjuk...

~~~~~~~~~~~
Sziasztok! Tudom rég óta nem volt rész és ezért elnézést kérek. Közbe jött pár dolog..😞 De ha minden jól megy mostantól megint hozom a részeket, és szeretném megköszönni a már több mint 6000 olvasót és a vote-kat. 😊😊😁.