Dühít, De Szeretem /Befejezett/

39. Szereted?

El sem hiszem végre nyár van. Nem kell suliba menni és korán kelni. Mára megbeszéltem Fruzsiékkal, hogy találkozunk. Ezért már felöltözve vártam a kanapén, amikor megszólalt a csengő. Odafutottam és gyorsan kinyitottam.

- Sziasztok! - köszöntem vidáman.
- Szia! - üdvözöltek egyszerre mind a hárman. Igen hárman. Bence is ott állt az ajtóban.
- A játszótérre megyünk? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Igen, de csak azért, mert van ott deszkapark is. - mosolygott Roli.

Egész úton viccelődtünk és beszélgettünk. Fruzsi leginkább arról érdeklődött, hogy milyen a kapcsolatom Gergővel és Bencével. Próbáltam terelni a témát, mert nem volt kedvem erről társalogni, de nem hagyta. Amint megérkeztünk, leültünk a hintára, a fiúk pedig elmentek gördeszkázni.

- Na, Mira, mesélj csak. Most nincsenek itt a fiúk beszélhetsz nyugodtan.
- De nincs miről beszélnem.
- Mi az, hogy nincs miről? - emelte feljebb a hangját.
- Együtt vagyok Gergővel, Bencével pedig újra barátok vagyunk. Ennyi. - próbáltam lezárni egyszerűen.
- Jó, jó. De azért csak történt valami. Például megtettétek már? - vigyorgott sejtelmesen.
- Mire gondolsz? Tudod, hogy utálom amikor ilyen kódolt nyelven beszélsz. - nevettem.
- Lefeküdtél már vele? - súgta oda.
- Na de milyen kérdés ez...ez kérlek egy személyes..személyes ügy. - hablatyoltam összevissza zavaromban. Nagyon váratlanul jött a kérdés.
- Na de Mira. A legjobb barátnőd vagyok. Nekem elmondhatod. - tette a vállamra a kezét.
- Igaz. - hajtottam le a fejem beleegyezően. - Igen, már megtörtént. - mondtam halkan, mert hát eléggé zavarban voltam.
- Ú, akkor ez most már komoly igaz? Ezek szerint jól megvagytok. - mosolygott.
- Igen, persze. Minden oké. - hazudtam, ami neki fel is tűnt. Mit kell mondjak, elég jól ismer.
- Ez nem volt túl meggyőző. - nézet rám kérdőn, várva a magyarázatom.
- Csak annyi, hogy mostanában elég sokat féltékenykedik és nem hagy nekem levegőt. Ha esetleg mondom neki, hogy Bencével találkozom, akkor ő ilyen furán néz rám és lekezelő hangnembe azt mondja "persze menjél csak a haverodhoz". - mondtam könnyekkel küszködve.
- Persze, hogy féltékeny. Hiszen szeret. Megérthető az is, hogy nem szereti ha Bencével találkozol, hisz mégis csak a volt barátod.
- Én ezt mind megértem. De akkor sem kéne ilyen lekezelő, bunkó stílusban beszélnie velem.
- Próbáltad már vele ezt megbeszélni?
- Nem, de nem is akarom. Abból csak veszekedés lenne és védekezne, hogy ő nem is meg stb.
- De azért megpróbálhatnád.
- Nem is tudom.... Majd talá.... - nem tudtam befejezni mert Bence futott oda hozzánk.

- Nézd Cicám! Roli csinál rólam egy videót miközben azt a trükköt csinálom amit mutattam.- hadarta izgatottan.
- De jó, és sikerült? Hadd nézzem... - mondtam vidáman, és odaadta a telefont elindítva rajta a videót.
- Ugye milyen menő? - ugrált. Szeretem mikor fel van pörögve, mert vicces. Olyan mint egy kisgyerek.
- Az. Majd egyszer megtaníthatnál legalább deszkázni. Akkor lehet én is tudnék ilyet. - bokszoltam vállba.
- Nem tudom Cica, majd meglátjuk. Elég veszélyes sport ez. A végén még bajod lenne. - mondta már kicsit lenyugodva.
- De ha ott van az én Hősöm akkor nem eshet bajom. - vigyorogtam és a szemébe néztem.
- Ez igaz! De tudod mit jelent ez a videó? - vigyorgott ő is.
- Nem. Mit. - nem tudtam miről beszél.
- Fogadtunk még régebben. Ha sikerül, akkor meghívsz egy fagyira. És hát, sikerült. - karba tette a kezét büszkén.
- Ó, már el is felejtettem. Akkor hozok neked egyet. - már éppen álltam volna fel, mikor finoman vissza nyomott a hintába.
- Majd holnap Cica. - kacsintott, majd elment. Mikor oldalra fordultam, Fruzsi vigyorgó arcával találtam szembe magam.

- Cica? Milyen Cica? Miért hív így? Ő a te Hősöd? - nézett rám kérdőn.
- Hát....ő.. Ezek csak becenevek. - vágtam rá a lehető leggyorsabban.
- De nem akármilyenek ezek - mosolygott.
- Mire gondolsz? - néztem rá értetlenül.
- Annyit mondok, hogy Gergő nem véletlenül féltékenykedik. Ha valaki engem is ilyen becenevekkel illetne, akkor Roli is féltékeny lenne.
- De nincs rá oka. Mi csak barátok vagyunk.
- Eléggé csillogott a szemed miközben vele beszéltél.
- Csak meglepődtem, mert hirtelen idefutott.
- Igen, persze. - mondta halkan.
- Most nem hiszel nekem?
- Elég hihetetlen. De mindegy, mit hiszek. Folytassuk ahol abbahagytuk.
- Oké. Hol tartottunk?
- Ott, hogy megbeszélhetnéd Gergővel, ezt a féltékenykedéses dolgot.
- Ja, igen. Talán, majd megtárgyalom vele valamikor.
- Mira, miért halogatod?
- Mert nem akarok vitatkozni vele.
- Egy kis vitát vállalnod kell, ha ezt el akarod intézni. Nem biztos, hogy kiakad.
- Nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy ezt megszeretném vele beszélni.
- De miért vagy ilyen bizonytalan vele kapcsolatban? Ha szereted, akkor ezt neki is éreznie és tudnia kell. Akkor lehet nem lenne ilyen lekezelő.
- Szeretni.... igen. Persze. - suttogtam alig hallhatóan.
- Figyelj Mira! Kérdezhetek valamit? De kérlek őszintén felelj. - mondta komoly hangnemben.
- Persze. Nyugodtan.
- Szereted? Szereted Gergőt? - elég váratlanul ért a kérdése.
- Hát én.... Azt hiszem... - dadogtam összevissza.
- Mira! Szereted? Igen vagy nem? - feljebb emelte a hangját.
- Én...én szerettem. Vagyis nem tudom. Lehet azért nem tudom megmondani most, mert zaklatott vagyok a viták miatt.
- Ha igazán szereted az tudod. Ha veszekedtetek, ha nem. Én szeretem Rolit, és ezt gondolkodás nélkül ki merem mondani.
- Talán igazad van - hajtottam le a fejem.
- Még egy kérdés ha már itt tartunk. Bencével mi a helyzet? Őt szereted?
- Milyen kérdés ez? Csak barátok vagyunk. - háborodtam fel.
- A kérdésemre válaszolj légy szíves.
- Hát... - nem válaszoltam, csak némán lehajtottam a fejem.
- A helyedben elgondolkoznék a kapcsolatomon Gergővel.
- Igazad van. - mondtam halkan.

A nap további részében ez az egy szó kavargott a fejemben. Szereted? Milyen egyszerű kérdés, és milyen egyszerűnek látszik a válasz. Lehet, hogy az is. Egyszerű, csak én nem tudom megválaszolni. Nem tudom, hogy szeretem-e Gergőt. Már nem érzem azt, amit az elején a kapcsolatnak. De lehet, hogy sosem éreztem, csak a kedvessége és figyelmessége zavart meg. A másik kérdés. Szintén egyszerű lenne, és egyben ugyan az. De mégsem. Szereted Bencét? Erre megint nincs válasz. Nem tudom, de az biztos, hogy teljes nyugalommal nem tudom rá azt mondani hogy nem. De, a másik verzióban nem vagyok teljesen biztos.