Sloane szemszöge:
Kitartóan ültem Naomi ágyán és hagytam, hogy válogasson. Minden egyes darabot, amit magával hoz. Ez nem is lett volna probléma ha nem szórakozik délután öt óráig. De akkor már tényleg minden megvolt. Mivel jogsija volt, ezt ki is használta. Ennek kivételesen örültem, mert nem kellett gyalogolnom hazáig, és időt spórolt.
- Phoebe! - szól utánam Stormie,mire megállok, és a lépcső aljáról vissza fordulok. - Nem kéne megkérdezned, vagy legalább szólnod arról, hogy valaki átjön? - vont kérdőre.
- Minek? Ti is itt vagytok. Engem se kérdeztek meg erről. - vonogattam a vállam, miközben mellénk lépett egy nő a személyzetből és elkérte a táskákat, hogy felvigye a szobámba. Stormie épp nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de épp ekkor érkezett meg nagy hangzavarral a többi.
- Kié az a szuper autó kint? - kérdezte Rocky, és latszólag baromi jó hangulatuk volt. Mindannyiuknak.
- Ne érj hozzá! - szólal meg mögöttem Naomi és erősen hallatszott az undór a hangjából. Természetesen mindenki a lépcső irányába nézett. Én csak megforgattam a szemem és indultam volna, amikor Stormie utánan szólt, hogy; Ne olyan sietősen.
- Ez nem volt megbeszélve apáddal, így sajnálom de..
- Ebben a házban ketten élünk. Az apám és én. Amennyiben Ő megbeszél valamit velem, azt én is vele. De ha nem, akkor nem. Vagy nekem oké..- teszem fel a kezem, amolyan megadó stílusban, de itt még nincs vége. - Ha Naomi elmegy akkor ti is. Egyszerű a képlet nem igaz? De igen. - bólintottam mosolyogva, és jelenleg én voltam a szituban a gonosz boszorkány, de a legkevésbé sem érdekel. - Szép napot! - mosolygok tovább, majd megfordulok és Naomival együtt (akinek szintén ott virított a győztes mosoly az arcán ) felmentünk a szobámba. Miután felértünk és kicsodálkozta magát a szobámon és a furcsa stílusomon, átöltöztünk kényelmesebb ruhába, és végre nekikezdhettünk a tanulásnak. Természetesen nem feledkeztem meg az én huszonéves barátaimról sem és röviden leírva a szituációt küldtem egy sms-t Marconak.
- Hihetetlen mennyire szomorú a történet vége.. - töröl le egy könycseppet Naomi az arcáról, miközben ülőhelyzetbe tornázza magát a földön. Hát.. lefordítottuk az Olasz nyelven írt novellát.
- Ja. És írónikus. - dobom bele a tollam a tolltartóba, majd egy mappába teszem a lefordított és az eredeti változat lapjait is. A történetben meghal a főszereplő. Pontosabban lezuhan egy szakadékba.
- Hát.. igen. - tűnődik el, majd keserűen felnevet.
- Ha ez a tabló nem elég az emberi szívrő én feladom. - pillantott oldalra, az ágyam mellé támasztott kartonlapra. A biosztanár nem egyszerű eset. Lehet nála jó jegyet szerezni, viszont az a jó jegy a négyes. Ezért vagyok csak második, az első kitünő tanulója az iskolának Cameron, dehát úgy könnyű ha a biológiatanár oda-vissza van tőle.
- Most Joshé is ötöst fog kapni! - szitkozódom, ugyanis Ő Cameron párja.
-Na jó.. pakoljunk be, öltözzünk át és nyomás a medence. - állt fel Naomi és én is így tettem. - Ha belegondolok.. Túl fáradt vagyok én az úszkáláshoz.
- Akkor beülünk a szaunába. - dobom fel az ötletet, mire kikerekedett szemekkel néz rám. Nem tehetek róla, ez mind van. De hiába ha egyedül az élet kész szánalom. Nincs senkim.
Végül belement, és már egy órája ülünk idebent. A csend elérte, hogy az agyam ezer féle dolgon kezdjen kattogni. Stormie annyira próbálkozik a lehetetlennel, de nem fogja tudni elérni a célját. Bármit is akar azzal, hogy irányítani próbál, én kezelhetetlen vagyok. Rocky pedig az agyamrament azzal a pár kérdésével. Remek barátja volt a bátyámnak, de nekem nem lesz az. A többiekről pedig ne is beszéljünk. Ross.. Mike.. mind a két név, amit kimondok magamba egyel több kés a mellkasomban. Még mindig nem értem miért kellett akkor szakítanunk. Hiszen, egy rossz szavam nem volt hozzá, mindig elmondtam ha valami baj/bajom volt és megbeszéltük. Hát persze.. Ő sosem. Soha nem beszélt arról mi baja. Akkor sem, és nemes egyszerűséggel szakított velem. Aztán másnap anyu halála, majd a költözés. Mindent a nyakamba zúdítottak, amit csak lehetett. Hogy menne el a fenébe mindenki! Senki nem keresett közöllük, most meg idekerültek a nyakamra a semmiből.
- Megyünk? - kérdezte Naomi, mikor kintről egy kissé hangosabb lánycsapat nevetése halatszott. Felsóhajtottam és még szép, hogy igent mondtam. Már csak azért is, hogy megszabaduljak a gondolataimtól. Épp tettünk pár lépést, amikor a fürdőruhát viselő lánycsapattal kerültünk szembe. Mi nem igazán ehez a módszerhez folyamodtunk. Mi csak törülköző és.. nos ennyi. Keresztbe fontam a karom és felvont szemöldökkel néztem a négy lányt. Főleg, hogy Rocky barátnőjén és a vörösön is az én fürdőruhám díszelgett. Bár azokat rég nem hordtam, azért ez már pofátlanság.
- Oh.. nem hoztunk fürdőruhát így azt mondták van neked ezer és nyugodtan vegyünk el egyet. Nem gond? - kérdezte a barnahajú, ezesetben Rocky barátnője. Mind közül ő a legszimpatikusabb. Rocky abszolút jól választott.
- Nem. De.. tartsátok meg nyugodtan. - mondtam nyugodt hangnemben, majd bólintottam elköszönésképp és sietve kikerültem őket.
- Hogy ez mekkora pofátlanság! És láttad Annak a fűrdőruháját? - szándékosan nevezi Riker barátnőjét "Annak". Mint ahogy én hívom vörösnek a vöröst stb. - Még pucéran is jobban nézek ki nála! - jelenti ki Naomi, mire megtorpanok. Két okból is, egy: ilyet nem igazán mondunk, vagy csak túl prűd lennék(?), kettő: a folyosóra vezető egyik lépcsőn épp a négy Lynch fiú ért fel. Valószínű, hogy hallották Naomi utolsó kijelentését.
- Nem tudom kinél, de megnézhetjük. - lép előre Ryland vigyorogva.
- Joghurt fej. - köszönti kimért hangon Naomi.
- Neked mindig ekkora a szád? Egyátalán mit csináltok itt?- nézek rájuk értetlenül. Mivel valamilyen oknál fogva a két szőke beszédképtelenné vállt, Rocky odaállt Ryland mellé és elkezdett magyarázni.
- Igazából eltévedtünk. A játék termet kerestük. - húzza el a száját.
- Te szórakozol velem? - fordult felém elképedve Naomi, de olyan hanggal, hogy azt hittem kiszakad a dobhártyám. Ez nincs magánál.
- Minek néztél volna, ha egy hatalmas házról áradozok? - tárom szét a karom tehetetlenül. Amúgy egy kicsit sem zavartattuk magunkat, egy száll törülközőben.
- Valószínű, hogy a szőke hajad miatt felkerült volna a képed a "szőke, beképzelt, idióta emberek" darc táblámra, amit azelőtt löktem be a szekrényem mögé mielőtt ma beléptél a szobámba. - húzza el a száját én pedig tátott szájjal nézek rá. Rylandből viszont kitör a röhögés és miközbe nevet, hátrapillant párszor a mögötte álló Rikerre.
- Mond, hogy Ő is felkerült! - mutat a hátamögé Ry, Riker meg ugyanolyan értetlen, és "ki kérem magamnak" fejjel bámult mint én.
- Megeshet.. - gondolkozik el Naomi.
- Ez most komoly? - kérdezi Riker, hátrahúzva Rylandat, aki épphogy megáll a lábán, míg a bátya kikerüli és elé áll. Hirtelen mennyire érdekelni kezdte, hogy mi van.
- Szálj le róla. Gyerekesen viselkedsz. - szólok bele unott hangon, mint akit nem érdekel az egész, mert amúgy így is van.
- Pont te mondod. - szólal meg Ross, mire megáll bennem az ütő. Mennyire akadjak ki? Mennyire legyek csalódott? Mennyire higyjem el, hogy Ő még mindig ugyanannak a kislánynak lát, és az is vagyok? Ezer kérdés suhant át a fejemben, és nem akartam a leggyerekesebb válasszal odavágni.
- Téged jelenleg senki nem kérdezett Ross, úgyhogy fogd be a szádat, fáradj a folyosó végére, ott fordulj balra és a második ajtó a játék terem. A többiek is követhetik. - mutattam előre. Meglepedten nézett rám, és végre.. Talán végre felfogta, hogy a korom és a viselkedésem nem ok a szakításra. Hamarosan talán elmondja, miért dobott csak úgy. Viszont nem biztos, hogy érdekelni fog.
Ryland szemszöge:
Az egyikőjük rosszabb, mint a másik. Sőt. Roszabbak mint a lányok.
- Hallottátok? Fogjam be? - kérdezte elképedve Ross, miközben megállt a csocsóasztal mellett. Bevágtam a helyiség ajtaját és odasétáltam Rocky mellé, ezzel szemben megálltam Rikerel. - Mióta beszél így? Egyáltalán, hogy szólhat így hozzám? - kérdezte felháborodottan, nekem pedig ebben a percben tudatosult bennem, hogy két idegbeteg ellen fogunk játszani.
- Darc táblája van! A képemmel! - csap az üvegfelületre Riker, én pedig ijedtembe megugrottam és meghökkenve bámultam rá.
- Talán azért beszélt úgy veled, mert te is ezt tetted. - válaszol Rocky Rossnak. Nem pont ezért beszélt így. A társaság amivel lóg.. Nos nem épp kellemes légkör. Nekem legalábbis nem látszottak túlontúl barátságosnak a buszmegállóban.
- Srácok.. - kezdek bele, de nem hinném, hogy élve megúsznám, ha beszámolok a baráti köréről.
- Becenevet adott neked. -néz rám Riker, mire felsóhajtok és rosszalóan megrázom a fejem. Az a becenév gúny. - Miért ilyen idegesítő az összes kamasz lány? -mérgelődik, miközben a szemével a kis labdát keresi.
- Amikor Hawaiin henteregtél vele, akkor nem idegesített.. - röhögött fel Ross, én pedig eközben szitkozódni kezdtem, mert belőte a labdát. Természetesen Rocky is jól szórakozott Ross kijelentésén és felnevetett.
- Marhára nem vicces. Átvert. Azt mondta annyi éves amennyi én. - nézett körbe idegesen. Jó, talán nem volt a legőszintébb vele, viszont másról nem hazudott neki.
- Nem értem miért nyavajogtok, mikor marhára nem velük jártok, és van barátnőtök. - rázom a fejem értetlenül.
