A telefonom csörgésére keltem és meglepetten tapasztaltam, hogy már sötétedik. Vagyis a nap épp lemenőben. Remek. Felkaptam a még mindig rezgő és hangosan csengő készüléket, majd könnyed mozdulattal elhúztam a képernyőn az újjam és felvettem. - Felkeltettelek? - kérdezte Josh, mert köszönés helyett bele ásítottam a telefonba. - Ugyan. - mondom, majd még egyszer ásítok. Véletlen volt. - Ugyan.. - nevetett megismételve engem. - Gyors leszek, de jól figyelj. - mondta én pedig meghallgattam. A nagyszülei újraesküdnek és megvagyok hívva. Évek óta tartó házasság, ez aranyos. Én mondtam, hogy elmegyek, majd letette a telefont azzal, hogy 'akkor hagy aludni'. Mielőtt elsötétült a képernyő rápillantottam. Este fél nyolc. Kimásztam a meleg ágyból és elindultam le a konyhába. Teljesen kómás vagyok és szörnyen fáj mindenem. Nem szeretnék azzal a pasassal találkozni többett, aki nekem jött az őrsön. Rá miért nem tettek bilincset? Bezzeg ránk.. akik semmit sem tettek, még csak nem is ellenkezdtünk. - Segíts! - szólal meg kétségbeesetten Ryland, amikor belépek a konyhába. Ott ült könyvekkel magaelőtt a Vörössel együtt. Hát ez nem az én problémám. - Ott vannak a többiek. -mondom, miközben egy teafiltert dobok a bögrémbe. Ott ült mindenki körülötte. Komolyan, hogy lehetnek ilyen kegyetlenek a rendőrök? Mivel dobhattak fel minket, hogy így bántak velünk? Csak találjam meg az illetőt, akkor már okkal fognak bevinni a sittre. - De ezek itt semmit nem tudnak! - mutat körbe kiakadva. Szemforgatva fordultam meg miközben egy kanál cukrot tettem a számba, majd odasétáltam. Megálltam felette, majd ránéztem. Ez nekünk tavaly egy 10 órás anyag rész volt. Többett nem pazarolnék rá én se, és a tanár se tette. - Talán cseréld meg az X-et és ne az A-t szorozd, vidd fel a harmadik hatványra, aztán váltsd vissza. - magyarázom és nem érdekel ha nem érti. Én segítettem. - És a hármas példa? - kérdezte a Vörös, mire a könyvre néztem. Sokáig itt ülnek, majd ha még csak a hármas példánál tartanak. - Az nem az én problémám. - mosolyodom el, miután fejben kiszámoltam az eredményt, majd visszamegyek a pulthoz. - Nekem miért nem tudsz segíteni? - kérdezte felháborodva, ami nevetésre késztetett. - Épp felvagyok függesztve, mert nem bírtad befogni a csinos kis pofád. Még megkérdezed? - veszem a kezembe a gőzölgő teás bögrém, majd háttal nekidőlök a pultnak. Rossz ötlet volt. Egy picit előrébb léptem és a kezemmel hátranyúltam a derekamhoz, próbálva nem furcsa fejet vágni. Jól bevághattam. - Ne veszekedjetek! - szól közbe Rocky. - Én nem terveztem. -vonom meg a vállam, majd elindulok ki. - Várj! - szól utánam Ryland, mire magamban mérgelődve vissza fordulok és felvont szemöldökkel nézek rá. - Nem akarok itt ülni hajnalig! Segíts! - nézett rám kétségbeesetten, de kissé parancsoló volt a hangja. - Talán 'Kérlek Sloane, segíts!'. Aztán nekem mi hasznom ebből? - érdeklődöm. - Az, hogy nem mondom meg hol voltál az este. - nevet fel és "most meg vagy" képet vágott. - Fogalmad sincs hol voltam. - rázom a fejem, majd beleiszom a teámba. - Ott, ahol Edison barátunk is.. - válaszol, mire majdnem kiköpöm amit épp iszok. Letettem a poharam és kihúztam a mellettelévő széket. - Az a kómás idióta túl sokat pofázott a haverjának. Túl hangosan. - mesél tovább. - Miről van szó? - kérdezte értetlenül a Barna, Rocky barátnője. - Ezt még nagyon megkeserülöd. - nézek rá, majd leteszem a poharam és elveszem a füzetét meg a tollát. Fél órás munka. Ennyi az egész. Maradjon csak az álltalános tagozaton. Mindenkinek szívességet tesz vele. De marhajó, hogy közben lazán nekiálltak beszélgetni valami filmről. - Tessék. -löktem elé, mire meglepetten nézett rám. - Mi van? - kérdezem. - Hogy? -nyitja ki a füzetét, amit összecsaptam. - Satírozás és áthúzás nélkül! - nézi a lapot. - Harmadikos anyag. - vonom meg a vállam, majd felállok. A kihűlt teám már nem is érdekelt. - Majd holnap lemásolom. -néz Ryra. - Ajánlom, hogy jó is legyen, ha már itt nadzólsz vele. - néz fel rám. Ennyi. Elkaptam az ingének a gallértját és úgy húztam fel az én szintemre. Mire megnémúlt és már nem volt akkora a szája. - Ajánlom, hogy befogd, mert nállunk csak tahók vannak és ha valamelyik éppen kezet emel rád az már a te gondod lesz. Viszont ha én.. Nagyon megbánod. Úgyhogy pszt! Különben.. - már épp befejeztem volna a mondandóm. Komolyan. De Ross elrántotta és félbeszakított. - Különben? Sloane! Állj le! Le lehet róla szállni! - mondja, de én rá se nézek. Sose védett meg engem úgy, mint most Őt. A Vörös szemébe néztem, ami kissé megrázott. Ha nem is pontosan olyan, de nagyon hasonlóan kék volt, mint Mike-é. A francba. - Lesz még perc, amikor nem lesz itt. - mondom, majd kikerülöm és felszáguldok a szobámba. Fontosabb dolgom is akad most. Gyorsan a gardróbba mentem átöltözni. Kit érdekel, hogy hideg van. Már amúgy is betegeskedem. Ostoba fejfájás.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Még egy napszemüveget is felvettem, mert bár sötétedik szerintem mindenki megijedne egy karikas szemű lánytól. - Már megint hova? - áll meg előttem Riker, lent a nappaliban. - Oda, ahova te nem mész. - mondom, majd kikerülöm és elindulok. Persze, hogy a szétbarmolt helyünkhöz megyek. - Szia. - köszönt Marco és a többiek, amikor bementem. Legtöbben a falnak dőlve ültek plédeken. Vagy cigiztek vagy ittak. Megviselt minket az a bezártság úgy érzem. - Te idióta! - rúgok bele Eddy lábába, aki nyálát fojatva feküdt. - Hagyd! Kiütötte magát, épp úgy mint az a kettő! - mutat a másik sarokba Cory, mire odanézek. Pablo és Coco feküdtek ott, egymáson. - Nem káros ez a cucc? - kérdezem aggódva. - Fogalmunk sincs miez. Sokat alszanak tőle. Valami altató hatásu cucc.. - valaszol Marco, majd megpaskolja maga mellett a plédet én pedig odamegyek és leülök rá. Plédek a földön. Ennyi maradt, minden más egy kupacban, kint az utcán. A srácok rendet raktak. - Srácok. Mi lesz? - kérdezem fél óra csend után. - Itt nem maradhatunk. Hamarosan jön a fagy és a nyáron ez a két barom betörte az ablakot. Meg ma holnap visszajöhetnek azok a pojácák és ha itt találnak három bedrogozott embert.. Sittre vágnak ügyvéd és magyarázkodás nélkül. - rázza a fejét Cory. - Hogy néz ki a karod? - vizslatja az említett testrészt, én pedig csak megvonom a vállam. - Nem vették észre? - kérdezte Marco. - Ugyan. - nevettem fel, majd előhúztam a telefonom, ami rezgett. Nem is tudtam, hogy itt van térerő. Tégla épület. Ismeretlen szám, nem fogadott hívás. Letettem magammellé a földre és nem is érdekelt. Tovább beszélgettünk a srácokkal és időközben többen hazamentek, a három kiütött pedig ébren volt vagy épp ébredezett. - Hát srácok én ezt többet soha. - dörzsöli az arcát Coco. Normális srác, csak nincs olyan amit neki ne kelljen kipróbálnia, de könnyen letesz mindenről szóval nincs gond. - Figyeljétek mit szereztem. - vigyorog Pablo, majd két tűt húz elő a táskájából. - Na jó. Ennek a végét nem várom meg. Már hajnal egy óra, szerintem haza megyek. - veszem a kezembe a telefonom és felállok. - Add ide. - áll fel Eddy, és odasétál hozzá. Végül Coco és Marco úgy döntött, hogy elkísér és hazamennek. Ők sem voltak kíváncsiak arra milyen vége lesz ennek. Talán megint alszanak egy jót. Vagy rohangálnak pucéran valahol.. vagy tudja fene, mi lesz velük.
