Sloane szemszöge:
Mozgolódtam egy kicsit, majd miután megütögettem Kevin vállát, mint egy párnát (amit ezekszerint annak is használtam), további alvást terveztem. Széptervek voltak.
- Ébresztő! - vonogatja a vállát a párnám, ezzel pedig rázkódik a fejem. Rosszalóan néztem rá, ahogy felegyenesedtem.
- Mégis mit tudsz arról, hogy nem ébresztünk fel alvó medvét? - kérdezem.
- Mit kellene tudnom? -kérdez vissza, mire csak fejen csapom magam. Több órán kersztül beszéltem vele, mivel mellé ültem a repülőn. Okkal.. Hiszen Ryland mellé nyilvánvalóan nem ülök, a Mike hasonmás meg túl sok lett volna. Így is nehéz lesz, hogy itt van. Annyira szeretnék már dűlőre jutni a fejemben lévő állításokkal.. De egyszerűen nem megy. Kevin meg.. Alapvetően nagyon szimpatikus ember, de ha valamit nem ért akkor azt tényleg nem érti. A mellettünk lévő sórban viszont ott ült Mike és Ryland.
- Semmit. - legyintek, majd nyújtózom egyet. - Átszállás? - kérdezem elhúzva a szám.
- Az. - bólint. Ő se volt túlzottan oda érte. De mindent el kell viselni a cél érdekében.
*****
Nem csak én és Kevin szídtuk a légitársaságot. Majdnem az egész csoport. Már be csekkoltunk, de még volt egy óránk a gép indulásáig. A tanárok, akik velünk jöttek, egyszerűen kikészültek már most. Többen rohantak kaját keresni, mosdót keresni avagy valami mást keresni.. a lényeg, hogy a társaság háromnegyede eltűnt. A maradék meg a bőröndön ült vagy a földön. Mi például a földön ültünk. Nem baj, hogy volt pad. Mégjobban magamköré tekertem a plédem ( Fogalmam sincs melyik fiútól van, elaludtam.. aztán felkeltem és volt. Nem adom vissza, ahoz túlságosan megszerettem), London nem a meleg időjárásáról híres.
- Szerintetek meddig kell még itt ülnünk? - ásított Kevin.
- Még úgy.. Negyvenkét percig. - válaszol Ryland.
- Mit kezdjünk magunkkal addig? - kérdezte Mike.
- Hát.. Nem tudom. Hol a fenébe van Anne? - kérdezte Ryland, miközben körbe forgolódott.
- Mi vagy te? A bébicsősze? - kérdezi Kevin.
- Ja.. Tulajdonképpen igen! - gondolkodik el, miközben válaszol.
- Mert? - kérdezi Mike.
- Mert a bátyám hajlama összeszedni a fiatalabb lányokat és a többségükre nekem kel figyelnem ha nincs ott. - válaszol vállat vonogatva, mintha ez olyan természetes dolog lenne.
- Mi van? - kérdezem felháborodva.
- Igen. Rád is én figyeltem. - bólogat.
- Rá? Miért? - kérdezi Mike.
- Rám? Minek? - teszem fel a saját kérdésem én is.
- Ne szórakozz.. Ross exe? - mutat rám Kevin.
- Hahó! Itt vagyok! - csapok rá a kezére, mire feljajdul.
- Igen rá! Azért, mert bár fogalma sincs róla Őt csak úgy nevezték a háta mögött, hogy "elérhetetlen". Tehetséges, okos.. szerintem egoista és nagyszájú.. Megszerzed és a kérdés az, hogy meg-e tudod tartani. Ennyi. Annera meg azért kell figyelni, mert itt van az exe. Rólad van szó Kevin. - egyszerre sok volt az információ, amit Ryland mondott nekünk.
- Tudod mit? Inkább őrzés helyett kezdj el baránőt keresni! Komolyan! - néz rá Kevin.
- Mi az, hogy nagyszájú és egoista? Menj a francba! - csattanok fel pár másodperc elteltével. Oké.. Eltelt egy darabig, hogy leessen amit mondott.
- A lényeget fogtad meg.. - bólint Mike.
- Te.. Savanna nem jött? - néz Ryland Mikera. Savanna? Savanna.. Savanna! Mike ikertestvére Savanna volt!
- Ne már. Ne hiányold! Ez olyan gusztustalan.. Mintha Mike-al járnál csak nőiesebb formában. - fintorog Kevin.
- Van ikertestvéred? - fordulok hirtelen Mike felé.
- Aha. - bólint. Nem tudom.. Egyszerűen nem! Most nem szabad belemennem, mert akkor jövő ilyenkor is ezen agyalok majd. Ezen az úton nem fogok ezen gondolkodni! Ennyi az egész.
- Ryland! Ez meglep! Nem gondoltam volna, hogy a Mike féle csajok az eseteid! - fordulok Ry felé, Kevin pedig röhögni kezdett.
- Hé! Ez engem is sértett! - szól közbe Mike, de azért felnevet.
- Marha viccesnek érzed magad, ugye? - néz rám unottan Ry, én pedig nagymosollyal bólogatok. - Savanna nem az esetem! Azért kérdeztem, mert hónapok óta zaklatnak.. Ő is meg a barátnője is.
- Ja.. én is erre fognám. - röhög tovább Kevin.
- Te akartad. - mondta Ryland, majd ráugrott Kevinre és kezdődhetett a gyerekes bírkózás a repülőtér közepén.
- Gumicukrot? - ül vissza a földre Mike, felém nyújtva a zacskót. Tíz perce püfölik egymást és meg nem unták meg. Jó pár fotót készítettem, amíg Mike elment kajájért.
- Kössz. - veszem el az egyik zacskót, majd kibontom. - Egy tizest teszek Kevinre. - nyújtom a kezem.
- Én Rylandre tizenöt dolcsit! -mondja, majd kezet fogunk. Végül fizethettem.. Ryland felpofozta Kevint és ezzel vége lett. Mind a kettő kipirosodott arccal, összekócolt hajjal ült vissza hozzánk.
- Ti.. kajáltatok..míg..míg mi egymást püföltük? - kérdezte Kevin felháborodva.
- Macit? - nyújtom felé a zacskót, mire megvonja a vállát és elkezd benne turkálni. - Hé! Ne szedd ki az összes pirosat! - csapok rá a kezére.
- De azok a kedvenceim! - közli, majd a már kiszedetteket a szájába borítja.
- Na! Én jobban szeretem! - nézek a zacskóba és már nem láttam benne piros macit.
- Kérem a zöldeket! - nyújtja a kezét Ryland, mire felhúzoma szemöldököm. - Na gyerünk ide vele! Leverlek téged is! - fenyegetőzik.
- Gyerünk! - bólintok elszántan.
- Te komolyan nekiállnál püfölni egy lányt? - kérdezi Kevin.
- Nem láttad még verekedni. - néz rá amolyan "de naiv vagy" arccal.
- Ó.. Én Sloane-t kérdeztem. - mutat rám Kevin, mire Ryland-en kívül mindenki mevetni kezd.
- Na most már ide azokkal a macikkal! - kapja ki a kezemből a csomagot Ry és elkezdi kiválogatni a maradékot szín szerint.
*****
Eriksen... Vajon ez a vezetékneve? Mármint.. Nem szeretném tudni. Nem, mert tartok attól, hogy a válasz egy: igen.
- Kevin.. - bököm oldalba utastársamat. Megint vele ültem a repülőn, ezúttal pedig nem kerültünk egy sorba Mike-al és a másikkal.
- Hm? - fordította a fejét felém és már félig aludt. Egy pár másodpercig elidőztem rajta.. Olyan volt, mint régen a bátyám. Ő apu fekete haját örökölte és anyu sötét, szinte fekete szemét.
- A fekete az eredeti hajszíned? - kérdezem, mire kapok egy értetlen fejet válaszul. - Unatkozom. - magyarázom meg, mire fáradtan felnevet. Eredetileg megakartam kérdezni, hogy mit tud a hasonmásról, de egyenlőre nincs hozzá merszem.
- Igen, Sloane. Igen. - bólogat még mindig nevetve.
- Leszel a bátyám? - szalad ki a számon teljes elkeseredésemben.
- Tessék? - egyenesedik fel az ülésben és értetlenül helyezkedett el felém fordulva.
- Csak.. Hagyjuk. - legyintettem, miszerint mindegy.
- Nem hagyjuk. Neked van tesód? - kérdezte, mire bólintottam egy aprót. - Na mond mi a helyzet!
- Volt..Egy bátyám... Évekkel ezelőtt Svédországba ment és azóta nem hallani róla. Engem legalábbis nem keres. Egyke lettem.. - vonogatom a vállam tehetetlenül, mutatva, hogy annyira azért nem érdekel.
- Hát.. Van két húgom, de fojton azt hajtogatják, hogy nekik egy nővér kell. Szóval ha bevállalod őket is. Akkor persze! Lehetsz a fogadott testvérem. - bólint mosolyogva, mire felvidulok.
- Komolyan? - kérdezem meglepve. - Alig ismersz és..
- Sloane! - vág közbe nevetve, én pedig elhalgatok. - Jó fej vagy. Normális és két hatévesnek a lehető legjobb, akire felnézhetnek.
- Két hatéves?
- A húgaim. Ikrek és hat évesek. - mondja és közben megborzon egy kicsit, mire felnevetek.
- De ugye nem lépsz le? - teszem fel a kérdést, ami nekem igen is sokat számít.
- Arra megyek amerre te is! - karolja át a nyakam, majd nevetve odahúz magához. Valamennyire felvidultam, hogy hirtelenjében örökbefogadtak... Ha lehet így fogalmazni. Mindenesetre, ha visszaértünk Los Angelesbe megvan egy programom. Kevin húgait megismerni. Bár pár percig idegesített a szomszéd sorból és a mögöttünk lévő sorból jövő suttogás, kibírtam. Simán elaludtam.
