Sloane szemszöge:
Az elalvás tanulás közben egy nagyon rossz ötlet. Főleg, amikor ilyeneket álmodik az ember. Pedig a második világháború és a múltam ég és föld. Igen.. Volt idő, amikor Stormieval nagyon jóba voltam. De az nem most volt. Feláltam az ágyamról és kellett egy bögre kakaó. Amit ugyan évek óta nem ittam, de azért kell. Úgy gondoltam kerülővel megyek le a konyhába, hogy még véletlenül se találkozzak össze velük. Ha a nappaliban vannak ez tökéletesen működhet.
- Tizenhárom éves volt. Akkor kezdtek járni.. - hallom meg hangosan Rydel hangját az egyik vendégszoba behajtott ajtaja mögül. Megálltam. Persze, hogy megálltam. Rólam volt szó. Persze, hogy rólam volt szó! - Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy az öcsém 16 évesen mit akart tőle.
- De ha boldog volt? - hallom Rocky barátnőjének a hangját. Boldog.. persze. Hogyne.
- Ne haragudj, de te leálnál egy 13 éves fiúval? Ash! Legyen eszed. Nem tudom, hogy mi volt ez nála, de egy héttel azelőtt dobta őt Tiffany. Csodálkozol, hogy utána összejött vele? Én nem! - nevet Rydel. Egy héttel előtte dobta Tiffany.. Mégis mielőtt? Azelőtt, hogy összejöttünk? Azelőtt volt vagy hat randink! Ezt nem hiszem el..
- Rohadék. - suttogom, majd visszaindulok és a szokásos utón megyek le a nappaliba. Ahogy odaérek a fotelhez, felkapom a mellette lévő díszpárnát és fejen vágom vele. - Mégis hogy képzeled? - nézek rád idegesen.
- Fogalmam sincs miről beszélsz! - néz rám elképedve. Én is sokkot kapnék, ha valaki csak úgy fejen vágna párnával, de ezt megérdemli.
- Mégis mit csinálsz? - kérdezte elképedve Ellington, aki kéz közelben volt, mert Ross mellett ült.
- Egy héttel előtte? - kérdezem miközben újból fejen vágom.
- Elmondanád miről beszélsz? - kérdezte értetlenül még mindig.
- Arról a platina szőke cukiságodról! - vágom fejbe újból.
- Tiffany? - szólt bele Ryland.
- Az. - mondom idegesen, majd se szó se beszéd, újból fejen ütöm.
- Ha így folytatod agyrászkódást kapok! - fogja meg a csuklóm és maga elé ránt.
- Azt mondtad már rég szakítottatok! - toporzékolok dühösen.
- Mert így volt!
- Nem úgy volt, hogy.. - kezdte Riker.
- Nem segítesz! - néz rá Ross, mielőtt befejezhette volna a mondandóját Riker.
- Hogy? Hogy volt? - kérdezem, miközben kirántom a kezem Ross szorításából és a legidősebb szőkeség felé fordulok.
- Hat nem azért hívtad el randira, mert vesztettél egy fogadást? Aztán a platina szőke barátnőd megtudta és.. tulajdonképpen dobott.- mondja, mintha teljesen természetes dolog lenne, miközben a mögöttem álló Rosshoz beszél.
- De nem minden úgy van ahogy mondja! - rázza a fejét Ross, mikor megfordulok.
- Miért magyarázkodsz? - kérdezem.
- Én komolyan gondoltam! - folytatja tovább.
- Ross! - szólok rá. - Mi már nem járunk. Felesleges, amit épp csinálsz. - mondom, majd egy mély levegőt veszek, lebodom a földre a párnám és teljes erőből képen törlöm. Így utoljára. Megérdemli. - Ezt úgy mindenért. Vedd búcsúajándéknak. - nézek rá lesajnálóan, majd elhagyom a helyiséget. A szobámban lévő összes tankönyvemen és füzetemen átgázoltam, miközben a gardróbomba mentem, hogy felöltözzek. Hogy a fenebe képzelte ezt? Egy fogadás? Még kézbefogtam a telefonom és már másztam is ki az erkély melletti fán. Fogalmam sincs hova menjek, mert már nincs Marco.. Se senki. De nem tudok tovább egy házban lenni velük. Miközben a lábam szedtem Edison háza felé végig gondoltam mindent. Naomit kirúgták az iskolából, Boo elment, Ryland és a Vörös minden tekintetben tönkrevágtak, mind az osztályom, mind engem, Cameron kivan akadva a Vörösre és bár nem beszél róla látszik, Josh ugyanúgy odavan azóta, hogy Rocky barátnőjefeltűnt a színen, mint az exe. Na és Edison... Edison és én...
- Kisasszony! Ide nem jöhet be! - néz rám az egyenruhás alak.
- Sloane!?- kérdezte értetlenül Eddy, akit épp most akartak kivezetni az ajtón, bebilincselt kézzel. Csak én útban álltam.
- Szóval Miss Graham? - nézett a férfi, aki nem akart beengedni. Most már egészen másképp. Félve bólintottam, mire lecsattolta bilincset az övéről és elindult felém. - Letartoztatom embergyilkosságért! Tegye hátra a kezét! - és míg a kezemre csatolta fém karikákat, addig a jogaimat sorolta, de én csak értetlenül, teljesen megsemmisűlve néztem a velem szemben álló Edisonra. Lecsuktak. Mindkettőnket.
*****
Hat órája vagyunk bent. Annyi mindent kérdeztek és semmire nem tudtam a választ. Nem értettem őket.
- Eddy! - állok fel a poros földről, amint betuszkolják őt is a rácsok mögé. - Annyira örülök neked! - öleltem át szorosan, amit viszonzott.
- Sloane, hatalmas szarban vagyunk. - suttogja.
- Mégis miről beszélsz? - kérdezem idegesen, közben ellépek tőle. Félve hátra pillantott, de a folyosón, ahol rácsok mögé zártak minket senki nem lézengett. Megragadta a csuklóm és óvatosan hátrébb húzott, majd végül le a földre.
- A "barátaidról" Sloane! - néz rám, macskakarmokat rajzolgatva a levegőbe. - Aznap este. Mikor megtaláltuk a halott Pablo-t. És mindent eldobtunk a parkban. Konkrétan hagytunk 12 sorozatgyilkost kisétálni az államokból! A kontinensről! Mégis mennyire jól ismerted őket? Mennyire voltak a barátaid Sloane? A négy év allatt, amit itt töltöttek 9 embert nyírtak ki, mert ez volt a feladatuk. Elég durván belekeveredtünk egy bandaháborúba, vagy fogalmam sincs minek nevezzembe! Mi voltunk az idióta pojácák, akikre rákentek mindent. Pablo-t is ők nyírták ki! A francokat szedte be az össze bogyót! Aznap békült ki a barátnőjével! Az már csak a levezető rész lett volna. Ami alatt talán abbahagyja.. De nézd meg! Ő halott, mi pedig itt ülünk egy dohos cellában a sitten, 9 ember meggyilkolásának vádjával. Bár nincs bizonyítékuk 48 óráig itt tarthatnak és minden követ megfognak nozgatni, hogy találjanak valamit! Minket már megtaláltak. Az állítólagos tetteseket. A bizonyíték már piskóta lesz ezeknek a patkányoknak. - dühöng, én pedig már tényleg feladtam. Mi jöhet még? Miért nem tud végre valaki megérteni és valóban mellettem lenni. - Elhagyták Amerikát. Már olyan helyen vannak, ahol a hatóság nem éri el őket. Mi pedig narancssárga kezeslábast kapunk. Valószínűleg életfogytiglannal. Jól hangzik, nem? -kérdezte, de nekem már az mindegy volt. Azt hitttem visszajönnek. Hogy.. Vannak mellettem. - Sloane! - fogja meg a kezem Eddy, de én csak megrázom a fejem és előrebámúlva bőgök. Mint egy kislány. Mert hát az vagyok. Még nem nőltem fel.
- Edison! -áll meg a rács mögött valaki, mire oda pillantok. Már rég reggel lehet, de se én se Eddy nem aludtunk. - A szüleit elértük. Ma estére megérkeznek! Sloane! Az ön szüleit még próbaljuk elérni, addig is joguk van egy híváshoz! - nyitja ki a rács ajtaját.
- Gyere! - húz fel, majd a kezem megfogva indulunk a nő után, akivel nem megyünk messzire.
- Fejenként két percük van! - mondja, majd otthagy minket.
- Használd az enyém is. Nekem nincs kit felhívnom. - suttogom, majd lehajtom a fejem.
- Nem. Inkább csak állok itt és élvezem azt a pár perc szabadságot mielőtt visszazárnak. Nekem sincs, akivel tudatnom kéne, hogy hol is vagyok. - dől neki a falnak.
- Honnan tudtad mindazt amit mondtál? - kérdeztem halkan, szintén nekidőlve a falnak.
- Az egyik este, talán pont akkor, amikor feldúlták a helyet.. Kaptam egy e-mailt. Az állt benne, egy kicsit bővebben, amit elmondtam neked és, hogy kerüljem el őket. Veszélybe kerülhetek. De miért is halgattam volna az ismeretlen személyre! A francba!
