Sloane szemszöge:
Blake Shoute. Minden évben megvertük őket, ezzel most sem lesz probléma.
- Kérlek Sloane! Azok a kék zakósok azt hiszik győzhetnek! Agnesztika kitörte tegnap a lábát, és az egyetlen aki pótólhatja az te vagy! - könyörög Naomi. Oh igen, az a törött láb. Szemtanúja voltam tegnap este. Apropó tegnap este. Órákig tanultam, majd ahogy Ryland gondolta lazán távoztam a szobám erkélye meletti fán. Észre se vette senki, hogy éjfélkor sétálok be a bejárati ajtón. Egyébként valami táncest volt az egyik szórakozóhelyen és a fiúk azthitték ha arra hivatkoznak, hogy melegek táncolhatnak párban és ez be is jött. Annyi a gáz, hogy a bugyuta ugrálásuk közben fellökték Agnesztikat.
- Nézd. Vívok, kempózok és karatézom. Nem vagyok pompom lány! Te vagy a csapatkapitány évek óta, ráadásul a junior olimpia magasugró aranyérmese. Gondolkodj és keress valakit onnan. - vettem ki a szekrényemből a könyveim, hogy a táskámba pakolhassam azokat.
- De most elmaradnak a vívó óráid! Kérlek! - mászik bele az arcomba kétségbeesetten. Felsóhajtottam és a vállamra vettem a táskám.
- Jólvan! De ez az egyetlen alkalom! - emelem fel az ujjam szigorúan. Rengeteg köszönöm után már el is sietett, fejében a ruhaméretemmel. Szóval pompom lány leszek. Ezt elmondom a srácoknak kiröhögnek, de még én is nevetnék magamon.
- Megyünk? - áll meg melletem Joshé, mire bólintok és még gyors bezárom a szekrényem. - Szóval pompom lány.. - vigyorog miután beszámoltam neki a dolgokról.
- Na hagyj! Menj szépen át! - veregettem válon a zebránál megálva, Ő pedig nevetve megindult.
- Csakhogy beértelek. - áll meg mellettem Ryland lihegve, mire értetlenül nézek rá. Nem fogok rá figyelni, vele haverkodni csakmert egy iskolába járunk.
- Mit akarsz? - indulok el, Ő pedig azonnal jön utánam.
- Ő a pasid? - kérdezte.
- Csak barát. - vonom meg a vállam, majd amikor meglátom a buszmegálóban ácsorgó Marcot akinek lapok vannak a kezében felvidulok és rohanni kezdek. Természetesen rajta kívűl még voltak ott páran a csapatból de most csak Ő érdekelt. Amint odaértem kikaptam a kezéből a papírt.
- 97%! - mondom boldogan. - Hát csak viszed valamire! - vágtam rá egy nagyot a vállára, mire mindenki kiröhögte. Még Coco is dicsekedett az új munkahelyével, én pedig szívesen halgattam mindent/mindenkit.
- Szóval ők a barátaid.. - ül le mellém a buszon Ryland, mire unottan nekitámasztom a fejem az ablaküvegnek.
-Igen, igen azok! - válaszolok, ugyanis így van.
- Minek barátkozol ilyenekkel? - értetlenkedik. Úgy érzem ez hosszú út lesz házáig. Így is volt. Annyi kérdést feltett, én pedig alehető legrövidebben és semmitmondóan válaszoltam neki. - Te semmit nem változtál! Vagyis.. Velem szemben nem. Amúgy igen. - rázza a fejét hitetlenkedve miközben kinyitja az ajtót. Nem, nem udvarias. Nem, nem engedett előre.
- Sziasztok! - köszönt Mark mosolyogva, amikor beértünk a konyhába. - Milyen volt a nap? - Én kizárólag valami ételért mentem, nem mesélni. Ráadásul nem csak Mark ült odabent. Így míg Ry válaszolt egy egyszerű "Nem volt rossz" -al, addig én előszedtem egy csomag nápolyit és már bontottam is, miközben elindultam kifelé.
- Egy pillanatra! - fogja meg a vállam apu a konyha ajtóban és befelé kezd tolni. Az én fejemre meg kiült a "Mi a franc van?" arckifejezés. - Először is; örülünk, hogy itt vannak a vendégeink. - mondja, majd egy másodpercre hátrapillant, egyenesen Stormiera, aki összefont karral állt az ajtóban. Mintha apám az Ő megerősítésére várna. Amolyan: Így jól csinálom? - Azután pedig, illene bemutatkoznod azoknak, akik még számodra ismeretlenek. Két nevelőnő után valamit csak tudsz. Legalábbis kellene.. - néz rám pont úgy mint, ahogy Stormie szokott. Nincs egy nyugodt napom komolyan! Délután négy óra és kivannak az idegeim. De azért mutassunk már illedelmet. Hát jó. Letettem a pultra a táskám és a nassolnivalóm,majd megfordultam az asztal felé és körül néztem. Megakadt a tekintetem egy szőke lányon, aki Riker mellett ült. Odaléptem és kinyújtottam felé a kezem. Mivel értetlenül pislogott rám ezért megragadtam a kezét és megráztam.
- Sloane Phoebe Graham, a Malone magániskola második éltanulója. Emelt matematika, fizika és nyelv tagozaton. Öt állami nyelvvizsgám van, és versenyszerűen kempózom, vívok és karatézom. - megyek kőrbe miközben bemutatkozom, és éppúgy mint a szőke lány kezét úgy Rocky barátnőjének a kezét és még a vörösét is megrázom. Csak egy icipicit rászorítok, amikor kimondom, hogy 'karatézom'. Végül hátrébb léptem és folytattam volna, csakhogy apu közbe szólt.
- Öt nyelvvizsga? - kapja le a szemüvegét és a szemét kezdi dörzsölni.
- Japán, Orosz, Spanyol, Francia, Német. Idén Olasz. - mondom, és az össze országot a saját nyelvén ejtem ki.
- Malone? - kérdezett vissza valaki, vagyis a vörös.
- Igen. - bólintok kultúráltan, ugyanis eldöntöttem fejben, hogy csak akkor tombolok, amikor Marcoékkal leszek. Úgy csimpaszkodik Rosson, mint egy majom.
- A hétvégén a Blake Shoute ellen. - mosolyog elszántan. A Blake Shoute rengeteget fektet a foci, kézi és pompom csapatába.
- Hogy kerültél a kék zakósok közé? - kérdezem undorodva.
- Nekem is bekell fejeznem az iskolát, és a jegyeim nem voltak túl fényesek egy Malone féle magániskolába, viszont LA legjobb pompom csapatának kapitánya voltam és felvettek a Blake Shouteba. - kezdi a mesélést de én csak költői kérdésnek szántam. Nem kellett az élet története. Éppen ezért fogtam meg a táskám és a nápolyim az első három szava után és indultam kifelé. Bár Stormie az utamat állta simán hátrahajoltam és átbújtam a keze allatt. Vár még rám a tanulnivaló és sok más. Nincs időm ilyenekkel foglalkozni.
Már épp a történelem tételek világából tértem vissza és álltam neki a matekházinak, amikor kopogtak az ajtómon. Komolyan nem értem miért nem lehet békénhagyni. Főleg, hogy haspolóban és melegítőnadrágban ülök a szobám közepén miközben jegyzetelek. Mivel nem zártam az illető halál nyugodtan benyitott az ajtón. Csak amikor leült a földre akkor néztem fel.
- Ne érj semmihez! - nézek fel gorombán Rockyra, aki visszateszi a kis post it tömböt a földre.
- Ne segítsek? -kérdezi lelkesen.
- Egyenletmegoldási módszerek, akvivalencia, gyökvesztés, hamisgyök. Masodfokú és másodfokúra visszavezethető egyenletek. - nézek rá felhúzott szemöldökkel Ő pedig köhint egyet. Fogalma sincs miről beszélek. -Menj ki Rocky. - mondom kimért hangon. Nem tudom honnan szedte, hogy nekem segítség kell. Eszméletlen mennyire vicces.. Ez is.
- Kiengedtek? -nézek meglepedten a mi boltrablónkra, amint beérek és levágódom az én szokásos helyemre.
- Csak egy baró ügyvéd kellett. - kacsint nevetve, és látszott mennyire lepereg róla az egész. - Hallottam megjött a pasid! - vigyorog rám, mire felvont szemöldökkel bámulok rá.
- A srác a buszmegálóból. - nyögi be Pablo, majd nyugodtan tovább bagózik. Én pedig azonnal elkezdem helyrerakni a helyzetet; miszerint Ryland nem a pasim.
-.. és a szőke, aki most azzal a vörös majmocskával turbékol, na az volt a barátom! Így már érthető? - kérdezem, mert ennél egyszerűbben nem tudom nekik elmondani.
- Csak úgy kidobott? - csodálkozott Marco, mire megvontam a vállam. Nem érdekelt, csak belül. Annyira már nem volt lényeges, hogy ki is mutassam.
- Mindenkinek kell egy játékbaba mielőtt felnő.. - vonok vállat. - És.. -kezdem, miközben a Marco előtti cigisdobozért nyúlok de Ő közbe vág.
- És most rohadtul fáj. - kapja el a dobozt, így üres kézzel dőlök hátra a fotelben.
- Csak nem értem a miértjét.. - vonom meg a vállam. Valóban nem tudom miért tette, dehát anya megmondta. Néha még az a két év is soknak számít két ember között.
- Nézd Slo'. Ma holnap feleségül veszem a barátnőm hét év után. Ebben a hét évben már minden benne volt, Ő készen volt valamire, amire te még nem. Ennyire egyszerű a dolog. Szerintem. - néz rám Cory. 26 éves és itt lóg velünk, pedig lassan már családja lesz. Furcsa emberek vagyunk az már biztos.
