Sloane szemszöge:
A telefonommal és a pénztárcámmal a kezemben indultam el a folyosón, ahol meglehetősen sokan tolongtak. El se tudom képzelni mennyien lehetnek a büfében.
- Hé! - lép mellém valaki, mire oldalara pillantok, de nem állok meg.
- Mit szeretnél? - kérdezem Rylandtől, aki mellettem sétált tovább, amiért meglehetősen csúnya pillantásokat kaptam az alsóbb évesektől, akik még rózsaszín szoknyába, fonott hajjal, meg cuki kiegészítőkkel rohangáltak vagy vihorásztak. Úgy látszik oda vannak Ryland-ért.
- Milyen eddig a napod? - kérdezi. Összeráncoltam a szemöldököm és értetlenül megráztam a fejem.
- Mondcsak.. Melyik szakkörhöz kellene csatlakoznom? Mit akarsz? - nevetek, ugyanis nem kérdez csak úgy ilyet.
- Tulajdon képpen elég sokan várnak arra, hogy tudják ki vagy és miért vagy itt. Azt már tudják, hogy Malone gyík vagy. - röhög.
- Szóval kinéznek és azt hiszik beképzelt vagyok. -bólintok, miközben bekanyarodok a büféhez.
- Kihagytad, hogy félnek tőled. Ne feledd. Nem tudják ki vagy. - áll meg a sorban. Hárman voltak előttem, egy hátrapillantott és inkább elsétált. Hah. Ezt élvezni fogom. - Csak aztán vigyázz a méh kiráynővel.
- Ha egy drága cica akar macskaharcot vívni, akkor rossz ajtón kopogtat, mert nem gyerekeskedem. - vonok vállat, majd megtámaszkodom a pulton és rendelek, ugyanis végre én következem. - Élvezed, hogy ismersz, más meg a nevem sem tudja igaz? - vonom fel a szemöldököm, miközben leülök egy asztalhoz a kávémmal, amire már meglehetősen szükségem volt.
- El sem tudod képzelni mennyire. - vigyorog, miközben Ő is leül velem szembe.
- Na és.. Itt te vagy a 'méh király' ? - szekálom, mire unottan megrázza a fejét és halkan de felnevet.
- Itt a kosár csapat kapitánya viszi a pálmát. Én csak vagyok.. Tudod.. a helyes srác. - vigyorog büszkén.
- Na ne! - mondom tettetett ámúltsággal.
- Ha-ha. Milyen órád lesz? - kérdezi átváltva, kissé bunkó hangnembe.
- Semmilyen.. Még az igazgatóval beszélgetek. - vonogatom a vállam és beleiszok a kávémba. - Hé! Az ott a méhecske, ugye? - biccentek az éppen befelé igyekvő fekete, vasalthajú lányra, aki mögött egy szőke göndörhajú és ami drága Annenk tipegett.
- Min agyalsz? - kérdezte ilyedten, de csak felnevettem és újra beleittam a kávémba, ami meglehetősen gyorsan fogy. Lehet kellene egy új.
- Semmin. Nyugodj le, nem fogok balhét csapni, amíg nem adnak rá okot. - állok fel, mire bólint és Ő is velem tart. - Egész nap követni fogsz? - kérdezem miközben az igazgatói felé tartok. Életemben nem ültem még ennyit az igazgatónál, most bepótolom.
- Nem, viszont azt mondták, hogy ne hagyjam, hogy egyedül indulj haza. Én meg kedves vagyok ezért megvárlak. De csak mert kedves vagyok. - rántja meg a táskát a vállán.
- Kihagytad, hogy szerény. - emlékeztetem.
- Akkor az már elég egomán dolog lenne. Nem gondolod?
- Hogyne. - bólintok rá se nézve.
- Ugyanmár! Kiköpött anyád vagy, ezt mindenki tudja. Még te is. Az egoizmust rólad kéne elnevezni! - lök vállon, mire én meg rácsapok az övére. - Na! Az első napodon azt akarod, hogy verekedésért az igazgatóiba küldjenek? - áll meg, mire én is és unottan feléfordulok.
- Oda készülök. Azaz tökmindegy. Amúgy meg.. Lekopnál? - kérdezem, mert már nagyon idegesített.
- Nem. Ma nincs több órám, úgyhogy idekint megvárlak. - vigyorog önelégülten.
- Argh! - mordulok fel idegesen, majd otthagyom a folyosón.
*****
-Tedd magad hasznossá és segíts! - állok meg Ryland előt, aki a folyosóra kihelyezett székek egyikén ült és valami sráccal beszélgetett.
- Felállt és elvette a kupacom felét, ami a kezembe volt, majd kérdőn rámnézett. Nem csodálom, hiszen két órát bent ültem.
- Csak ne kelljen többet bemennem! - mondom ingerülten és elindulok kifelé. Ők meg jöttek utánam. Fogalmam sincs ki volt a másik, de jelen pillanatban nem érdekelt, mert csak elakartam hagyni az épültet.
- Melyik osztályba kerültél? - kérdezte Ry.
- Ott van a te kupacod tetején az órarendem, nézd meg. Az is rajta van. - vonok vállat, mert már annyi kérdésre válaszoltam az igazgatónál, hogy szétmegy a fejem. Mintha kihalgatáson lettem volna.
- Üdvözöllek a 12. A osztályban! - mondja marha büszkén, mire csak felmordulok. Akkor vele leszek egy osztályban. Csodálatos! - Azért ne ennyire lelkesen..
- Szarkazmus. Jó volt! - bólintok, teljesen hidegen hagy, hogy melyik osztályt boldogítom az elkövetkezendőkben.
- Hallod! Megkaptad a házirendet? Minek? - kérdezte értetlenül.
- Ki van benne húzva színes szövegkiemelővel, hogy hiányos öltözetben tilos megjelenni tanórákon. A többit rakd össze. - motyogom kellemetlenül.
- Hová sietsz így? Mi bajod van már? - kapja el a karom, mire lelassítok és egy kicsivel lasabban haladok.
- Semmi. - rázom a fejem és mára tényleg belefáradtam a dolgokba. Nincs kedvem semmihez.
- Jól van.. Visszatérve a szabályzatra. Az csak egy fürdőruhás poén volt. Mit csináltál amiért ezt odaadták? - kérdezte Ryland. Mi ebben olyan nagy dolog?
- Több, mint valószínű, hogy tudnak a priuszomról. - mondom szórakozottan.
- Na ezzel nem viccelődnék..
- Ugyan már Ryland! Mit csodálkozol? Évek óta több fiúval jártam egy osztályba, az apám azt se tudta otthon vagyok-e vagy elmentem Hawaiira.. Ne kérdezd! Vagy mondhatnám, hogy huszon évesekkel lógtam, hozzádobódik az, hogy az anyám halott, a volt barátom szintén halott.. Itt az a kérdés, hogy mit nem csináltam? Azzal a listával gyorsabban végeznénk. - hadarok idegesen és már nagyon szeretnék túljutni ezen a témán. Nagyon!
- Értem én.. Csak..
- Nem értesz semmit! Hagyjuk! Oké? Átnyálazom, jó kislány leszek, leérettségizem és.. Na aztán fogalmam sincs mi lesz.
- Na és milyen volt a Malone? -kérdezi a srác, aki eddig csendben jött velünk. Neki is úgy válaszoltam, ahogy Ry-nak: rá se néztem.
- Menj és nézd meg! - mondom indulatosan. A legkevésbé sem kedvesen.
- Phoebe! - szól rám Ryland.
- Mi van? - kérdezem, mint aki nem csinált semmit. Régen mindenki Phoebe-nek hívott, a legtöbben legalábbis. Gyűlölöm ezt a megszólítást.
- Válaszolnál normálisan?
- Persze! Hogyne! - sóhajtok idegesen. Hát ez ma nem az én napom.-Szőrnyű! Ahogy mindenki mondaná! Egyébként ez rettenetesen osztályfüggő, nem mindegy milyen emberek vesznek körül. Én imádtam! Tepertem, mint az állat folyamatosan, de imádtam! És tényleg.. Úgy hiányzik az a hat idióta! - válaszolok teljesen elkalandozva.
- Ilyen kevesen voltatok? - kérdezte elképedve a srác. Bár egész kellemes volt, hogy valaki értelmesen szeretne velem beszélgetni azért még dacoltam és nem voltam hajlandó felé nézni.
- Heten maradtunk. Valakit kirúgtak, valaki elköltözött, valaki kibukott, valaki pedig.. Az már mindegy. - jut eszembe a tavalyi osztálykirándulásunk, ami nem volt túl kellemes.
- Aha.. - reagálta le és istenemre mondom, hogy ezt a reakciót és hanglejtést már valahol hallottam. Éppen ezért torpantam meg és fordultam hirtelen hátra.
- Most miért álltál meg? - kérdezte Ryland.
- Te ki a fene vagy? - nézek a melette álló srácra, aki a kérdésemre összenézet egy pillanatra Ryland-el. Egyébként nem volt olyan ismerős a srác.. baloldalra fésült haj, elől beszőkítve és kék szem. A szeme allatt egy vékony csík húzodott, valami seb lehetett régen.
- Én? Mike-nak hívnak. - vonja meg a vállát. Ez a karma, ez az én bűntetésem!
