Sloane szemszöge:
Engem még ki sem engedtek, de ha soha többett nem látnak az is túl hamar lesz. Legalábbis ez tükröződik az arcukon.
- Hajnal kettő! Akar velem vitatkozni? - húzom fel a szemöldököm pokerarccal, álltalában nem nagyszájuskodik az ember, amikor egy kihallgató szobában ül. Én igen.
- Na idefigyelj kislány! - csap két kézzel az asztalra, meglátszik rajta, hogy másfél órája próbál megtörni. - Itt én kérdezek! -hajol előre, mire rákönyökölök az asztalra és a képébe hajolok.
- Itt? - kérdezem suttogva, mire idegesen fel ordít, majd olyan lendülettel áll fel a székéről, hogy az eldől. Végül kiviharzik. Vigyorogva dőlök hátra és már alig várom a következőt, akinek elmondom ugyanezt, majd Ő is hasonlóan reagál, majd távozik.
- Vigyék vissza a többihez. - lép be egy nő, mögötte két férfival. Remek. Már halványan látszanak a kezemen a lila és zöld foltok a rángatástól és a bilincstől. És még ezek is rángattak egy sort. Arról ne is beszéljünk, hogy egy beteg elme nekemugrott befeléjövet. A hátamon biztos vannak nyomai a könyvespolcnak, aminek nekilökött. És megpróbált megfojtani.. csak úgy. Szerintem őt az idegosztályra küldik elsőnek. Ráadásul a szomszéd cellát kapta.
- Hol a fenébe voltál eddig? - kérdezte Coco elképedve. Ma este már ez a harmadik, hogy kihallgattak.
- Nyugalom. Ez már azért volt, mert találtak nálam egy hamis személyit. -ülök le közéjük a földre.
- Valaki ismer valami börtön nótát? - kérdezi Eddy röhögve.
- Ha nekiállsz énekelni rácson keresztül folytalak meg fiam! - mondja a szembelévő cellából egy rekedtes hang, mire mind odanézünk.
- Haza akarok menni innen. - suttogja Coco.
- Érett férfi - forgatom a szemem unottan.
- Coco minden csak nem érett! - vigyorog Pablo.
- Ki ne mond itt a nevem te hülye! Még a végén megjegyeznek maguknak. - veri vállba Pablot az előbb említett személy.
Pofátlanul megálltam egy kávéért az automatánál, majd a gőzölgő csodával távoztam az épületből. Kint Marco várt, olyan hajnali fél négy lehetett. Percekkel ezelőtt engedtek el mindenkit azzal, hogy "tiszta". Hát nem éppen a padlón fetrengéstől, de mindegy. Mindenki rohant haza. Ráadásul szegény Eddy ma iskolába megy. Jaj.
- Szörnyű, hogy ilyen estén is keresztül kellett mennünk. - húzza a száját Marco, miközben megindulunk. - Amúgy neked ma nincs iskola?- méreget furán.
- Nincs. Felfüggesztésen vagyok.. vagyis az egész osztály. Érdekel? -kérdeztem, mire bólintott én pedig nekikezdtem a sztorinak.
- Gratulálok. -áll meg, amikor elérünk a mi uccánk sarkához. - Na menj és aludj egyet.. Már amennyire lehet, ezektől a majmoktól.
Amikor beléptem a ház nappalijába, több szempár is rámszegeződött. Mit keresnek ezek fent hajnal ötkor? Értetlenül néztem az aggódó tekinteteket, majd épp menni készültem, amikor magukhoz tértek.
- Phoebe! - áll fel Stormie megkönnyebbült arccal.
- A nevem Sloane! Sloane! Betűzzem? - kérdezem, mert már kezd elegem lenni abból, hogy így szólít. Évek óta nem hív így senki, amióta elköltöztünk.
- Feladom. Akkor mész el amikor akarsz, akkor jössz haza amikor akarsz. Elegem van. - sóhajt fel Stormie, majd elmegy. Nyertem. Ez volt a perc, amikor úgy tűnt nyertem. Vége.
- Sloane. Nem tudom, hogy mi a gond, de ha segíthetek.. -kezdi Rocky, mire durván közbevágok.
- Nem vagy a bátyám! Húzz el! - mondom idegesen, mire bólint és elhagyja a helyiséget.
- Azt hiszem én meg sem próbálom. -rázza a fejét apu és távozik.
- Az összeset megtörted! - bólint elismerően Ross.
- Te meg mit bogaraskodsz fent? Menj aludni a Vörös fejűhöz. Én a helyedben nem hagynám egyedül. - fenyegetőzöm. Remélem Ő is hamar lelép.
- Lehet, hogy anyu túl gondoskodó, a bátyám meg próbálja megkeresni a régi barátját benned.. de én meg nem vagyok hülye és ismerlek.. - áll fel és idesétál hozzám.
- Dehogy ismersz! - vágok közbe. Nagyon rosszul hiszi, ha ez a feltételezése. Méghogy tudja ki vagyok! Nevetséges állítás. - Utoljára mondom, te is szállj le rólam. Mert te vagy az akinek végképp nincs köze hozzám!
- Mi a bajod? - kérdezte normális hangnemben, mint akit tényleg érdekel, figyelmen kívül hagyva a kirohanásom.
- Neked mi bajod? - kérdezek vissza.
- Nem szeretem, amikor visszakérdezel. - rázza a fejét. Sokmindent nem szeret, tisztába vagyok vele. Vajon mi másért csinálnám?
- Akkor úgy kérdezem, hogy: Mi bajod volt? - fonom keresztbe a karom, amit kicsit megbánok, mert fáj, de annyira nem problémázok. Nem válaszolt, csak félrenézett én pedig megragadtam az állát és magamfelé fordítottam, ahogy múltkor ő engem. - Na ugye? Nem mindenre kell válaszolni.. - eresztem el, majd otthagyom őt. Sose tudom meg, miért hajított ki. Bár úgy sem húztuk volna sokáig, mert sose beszélt arról amit épp érez. Most se mondta el, én pedig már nem is erőltetem.
Leültem az asztalhoz és néztem, ahogy az ebéd elém kerül. Utoljára nyáron ettem itthon, meg a hétvégéken. Furcsa.
- Miss Graham - érinti meg óvatosan a vállam valaki, mire oldalra nézek.
- Köszönöm. - vettem el a három borítékot a kezéből, majd elkezdtem bontogatni. Felvettek. Felvettek. Felvettek. Ezeket csak próbaként jelöltem meg tavaly évvégén, ahogy mindenki más a sajátját. Az egyetemek a Malone próba felvételijével tisztába vannak, ez azért kell nekünk, hogy tudjuk milyen magasra tehetjük a lécet, ha élesben megy. Nekem nem lesz problémám. De a többieknek sem nagyon, úgy érzem.
- Ezek mik? - áll meg az asztal mellett Rydel. Már csak ez hiányzott. - Hű.. Három helyre is? - cserélgeti a lapokat elképedve. Ezek csak mind próba felvételik. - De ez mind olyan távol van..
- És? - kérdezem unottan. Miért baj az, ha Amerikán kívüli egyetemre készülök? Annyira, de annyira mindegy számára..
- Mit eszünk? - kérdezi Riker, miközben bejön a barátnője kezét fogva. Csak nyugodtan ettem tovább és nem is foglalkoztam velük. - Ezek mik? - kérdezte Riker is, majd a húga mellé állt és Ő is megnézte őket.
- Nem kell elájulni, mert ezek próba felvételik. Az iskola nem igazólt magához hivatalosan. - teszem le a villám, majd amint meglátom, hogy mit tettek le elém desszertnek kissé felmegy bennem a pumpa. - Vigye innen! - szólok utána, mire megtorpan és visszasétál. - Azt mondtam vigye innen! - szólok rá kicsit erőteljesebb hangnemben.
- Elnézést nem tudtam, hogy..
- Azt mondtam magyarázza meg és vigye el? Nem! Vigye innen mielőtt.. - kezdtem, de már a mondatom felénél felkapta és kisietett vele, valószínű, hogy kidobja, így nem kellett befejeznem. További szó nélkül felálltam, majd felsétáltam a szobámba. Utálom az emlékeket, nem kell elém tolni. Becsuktam magamután az ajtót, majd kihúztam az ágyam melletti fiókot és kivettem az ezüst nyakláncot és felnyitottam a medál tetejét. Egy kép volt benne, amit nem volt szívem kidobni. Alig voltam pár hónapos, Ross pedig már betöltötte a kettőt. Babaülésbe voltam ültetve és a kanapéra volt elhelyezve, Ross pedig ott állt a karfán támaszkodva és engem nézett. Ki a fene gondolta volna, hogy mi valaha együtt leszünk? Ugyan már. Visszahajítottam oda, ahonnan kivettem, majd eldőltem az ágyamon. Az élet komplett szívás, ha ilyen irányba sodródik.
