Cheeky And Young

Harmincötödik rész

Sloane szemszöge:

Tegnap egyszerűen bezárkóztam a szobába és a világ minden kincsiért sem beszélgettem volna senkivel. Egész este forgolódtam és azok a dolgok jártak a fejembe még mindig. Az összes jelző, az összes beszólásom, minden! Minden amit mondott. És tényleg.. Igaza volt. Azt hiszem.
A fürdőbe baktattam és nekiálltam elkészülni. Miután megvoltam fel is öltöztem, bepakoltam.

- Ryland! - állok meg a szobájának ajtajában.
- Na? - fordul felém egy pillanatra, majd tovább pakol..vagyis inkább dobál a táskájába. Nem igazán figyel.
- Szőrnyű ember vagyok? - kérdezem.
- Igen. A legrosszabb. - nevet, majd kihúzza a fiókját az íróasztalnál és turkálni kezd benne. Szerintem nem igazán vett komolyan és csak a szokásos hülye szóváltásként fogta fel. Ezért nem is raboltam tovább az idejét, inkább hagytam és elindultam az iskolába. Mivel megintcsak hamar értem be így elmentem a büféhez és vettem magamnak reggelit, majd ismét a könyvtárba mentem és beiratkoztam, mert az nem ártana. Emelett elmentem az igazgatóhoz és leadtam a papírokat, amik eddig hiányoztak.
- Na és milyen szakkört választottál? - kérdezte az igazgató, miközben a papírokat nézegette, hogy minden meg-e van.
- Ma délután megnézem a röplabda edzést és a diákkörre is bepillantok pénteken. - mondom, majd beleiszok a kávémba. Illik? Nem illik? Nem érdekel.
- Diákkör? Tudja az mi? - kérdezett meglepve. Persze, hogy tudom. Elolvastam a könyvből, nem értem mi okból néz rám olyan banbán az igazgató. Ez egy kb. 15 fős társaság, akik délutánonként pénteken összeülnek és elmondják a gondjaikat. Ha érdekli mások véleménye az illetőt a többiek elmondják, ha nem akkor nem. Ennyire egyszerű, és legalább meghalgatom mások baját. Annyival jobb ember leszek.
- Igen tudom. - bólintok, majd elköszönök és elindulok órára. Az első órám a mai nap biológia. Amikor beértem a terembe, mindenhol kettes padokat láttam. Leghátul az ablak mellett volt egy üresen így simán hátramentem és leültem.
- Elképesztő ötlet volt tegnap, hogy beetetted azt a két idiótát. Megúsztunk egy dolgozatot. Király vagy. - fordul hátra egy pillanatra az előttem ülő srác, majd ezzel vissza is fordul. Örülök, hogy ennyire boldog tőle..
A továbbiakban senkire nem figyeltem, mert előpakoltam és már jött is a tanár és míg feleltetett addig az udvart bámultam.
- A következő felelő...Sloane.. jöjjön! - szól rám élesen, és a nevemet halva ijedten kaptam fel a fejem. Miért felelek? Azt se tudom hol tartanak! - Jönne? Nem érünk rá! - sürgetett, mire felálltam és egy sóhaj keretében (miszerint nem lehet roszabb úgy sem) kisétaltam a táblához. - Húzzon! - mutat az asztalon lévő fecnikre. Na és mit kap Sloane felmondandónak? - Esetleg meg is ossza velünk? - tapsolt kettőt. Máskor szívesen visszaszólnék neki, de olyan életunt hangulatom van, hogy egyszerűen lepereg a bunkósága.
- Persze.. Az emberi együttlét. - mondom, mire az osztály nagy része felröhög. Hát én nem értem a viccet, nem tudom mi a vicces és a humorom is pocsék.. Különösen ma.. Úgyhogy nem nevettem. Csak monoton daráltam az anyagot, olyan szakszavakkal és kifejezésekkel, amik egyátalán nem voltak viccesek, hanem komolyak. És mivel senki nem értette őket (néha még ez a goromba nőszemély is, aki tanárnak nevezi magát, bambán pislogott rám) ezért nem is nevettek.
- Öhm.. Jól van. Ahogy látom..Új. Még nem osztályzok. - csukja be a naplót, én meg felhúzom a szemöldököm és értetlenül meredek rá. Ezt igazán mondhatta volna azelőtt, hogy egy komplett hatoldalas házidolgozatot eldarálok neki. Igen..Volt egy ilyen biológia házidolgozatom.
- Szólhatott volna 20 percel ezelőtt.. Mert ha tudom, hogy nem osztályoz nem dumálok ennyit, hanem összeütök három mondatot arról, hogy hogyan. - jegyzem meg hangosan, mire rám néz és épp mondott volna valamit, de a hangját elvitte a hangos csengő. Kicsengettek. Hátramentem a cuccomért, majd ahogy mindenki más én is távoztam a teremből.
Az elkövetkezendő két órában a könyvtárban kellett ülnöm, mert spanyol órán nem volt rám szükség. Jóhogy nem.. Vizsgám van belőle. Amit elég volt bemutatni a tanárnak óra elején és el is küldött csendes, kúltúrált, szabadfoglalkozásra. Persze kaptam néhány "menj a fenébe" pillantást a kezembetartott öt fekete bizonyítvány miatt (mivel nem tudtam milyen nyelvet tanulnak itt így elhoztam magammal mindent). Miközben a könyvtárban ültem nagyon elgondolkoztam és mindenképpen szeretnék Olaszból is levizsgázni. Egy alapfokút letudnék tenni. De az semmi, szóval van mit még tanulnom. De már van gyakorlatom a nyelvtanulásban így két olasz könyvel távoztam a könyvtárból, amit a szekrényembe pakoltam.
- Szia! - köszön valaki, mire becsukom a szekrényen és oldalra fordulok. Egy karamelbarna, göndör hajú, szemüveges lány állt ott.
- Szia! - köszöntem.
- Testnevelés óránk lesz és gondoltam megmutatom merre van az öltöző. Persze csak ha nem zavarok.. Mert nem szeretném ha.. Szóval... -makogott, de azért a lényeget értettem.
- Megköszönném. - vágtam közbe, majd a vallamra akasztottam a sporttáskát, amibe a tesicuccom volt. Mivel erre sincs külön egyenruha csak egy tornacipő, egy fehér poló és egy fekete rövidnadrág volt nálam. Természetesen kilógtam a sorból, mert tesiórára az iskola színével ellátott egyenpoló járt, de a tanár azt mondta, hogy majd megpróbál szerezni nekem is. Tulajdonképpen rendelni ekllene egyet és ennyi.. de ezek mindent túl bonyolítanak, így csak bólintottam egyet és ráhagytam. Egyébként rajtam kívűl mindenkinek kivolt engedve a haja. Én ezt nem értem, csak annyi jött le, hogy ezzel is kilógok közüllük.
- Hallotam, hogy sokat sportóltál. Egész pontosan miket? - kérdezte a tanár, mikor épp beálltam a sor végére.
- Olimpiai szinten vívtam, emellett versenyszerűen kempóztam és volt időszak amikor az iskola valamelyik csapatába beugrottam segíteni.. Ennyi. - mondom és olyan hangszintel, mintha nyúznának. Nem igazán érdekelt ez az egész. Sose vártam még ennyire a nap végét, hogy bezuhanhassak az ágyba és ne csináljak semmit.
- Értem. Nos ezek közül egyik sincs az iskolában, de máshol szívesen várunk. Ez nem ide tartozik, de játszol valamilyen hangszeren? - kérdezi mosolyogva. Mivel értetlenül néztem rá, így azonnal megmagyarázta a dolgot. - Az iskola zenekarát is vezetem, úgyhogy gondoltam rákérdezek.
- Oh.. Értem. Nos.. Hegedű. - válaszolok tömören.
- Hát ez csodás! - csapja össze a kezét fellelkesülve. - Esetleg nem lenne kedved benézni? Hétfőnként, négytől a zeneteremben! - válaszul csak annyit mondtam, hogy "még meggondolom" és már le is szálltunk a témáról. Az iskolában kötelező a délutáni tevékenység, de ez a többségnél kimerül ott, hogy sakk klubb, vagy a lányoknál pompom csapat, esetleg kémia/dráma szakkör. Néhányan sportólnak csak és erősítik az iskola csapatát, de azok nagyon. Ezért sem lepődtem meg, amikor a negyedik iskola kör után átléptem az indulópontot, majd megálltam és visszanézve senkit nem láttam még.
- Szép volt! - bólint Kevin, aki épp a földön ült és mély levegőket vett. Leültem mellé, majd kinyújtottam a lábam és előre dőltem rajta. - Milyen hajlékony vagy! Biztos csak vívtál? - mondja meglepve, mire felegyenesedem és ránézek.
- Régen balettoztam.. - vonom meg a vállam.
- Vigyázzatok! - lépi át Kevin lábát Mike, majd elterül a földön kifulladva.
- Szép idő Mike! - mondja mosolyogva a tanár, az említett pedig a hátára fordul és meglóbálja a kezét jelezve, hogy hallotta.
- Ti miért kaptok levegőt? - kérdezi, miközben felül.
- Én azért, mert nem lógtam el két foci edzést haver! - vágja vállon röhögve és valamiért jöt röhögnek rajta. Úgy két- három perc elteltével megérkezett az osztály azon része, akik hozták az átlag, elvárt eredményt. Azaz két ember. Ryland és utána érkezett egy lány.
- Érezd magad megtisztelve. Közöttünk ülsz. - néz rám Ry, miközben leült.
- Jól van. - bólintok, majd felhúzom az egyik lábam és nagy unalmamban újrakötöttem a cipőfűzőm.
- Mi bajod? Ma már harmadjára szólok be! Ez így értelmetlen! - fakad ki hirtelen.
- Légszíves.. Ne most. Nincs hozzá kedvem. - rázom le egyszerűen, miközben felállok, majd a tanárhoz sétálok. Aki szerencsére messze állt tőlünk. - Mondja.. Milyen a röplabda csapata? - érdeklődtem.
- Ó.. Hát.. - kezdte és nagyon lelkesen mesélt róla. Annyira, hogy még a befutókat is elfelejtette és az eredményüket nem rögzítette. Azt hittem, hogy hibáztatni fognak, amiért elvontam a figyelmet (nem szándékosan), de nem így lett. Sokan megkönnyebbültek, amiért nem jegyzik be az eredményüket.
- Elsőnek a tegnapi doga, ma meg megúszom a testnevelés egyest. Ta vagy a legjobb! - lök vállon szórakozottan ugyanaz a srác, aki biológia óra előtt is hátrafordult, majd előre siet a haverjaihoz.