Sloane szemszöge:
Nem bírtam megállni, hogy ne piszkáljam a haját.
- Erről senkinekse, ugye? - vonta fel a szemöldökét, vagyis az egyiket, mert a fejének a felét a párna takarta amin feküdt.
- Miről? - kérdezem, mire elmosolyodik. Nem szokásom kitálalni, főleg nem ilyenekről. - Köszönöm. - könyökölök fel az ágyon és egy puszit nyomok az arcára.
-Nincs mit megköszönnöd. - könyököl fel Ő is, majd megfogja az állam, közelebb hajol és ad egy gyors csókot. Ez már régóta nem helyes, nem fogok aggodalmaskodni.
- Mennyi az idő? - kérdezem, miközben hátradőltem. A kérdésre oldalra fordult és elvette a telefonját az éjjeliszekrényről, majd Ő is visszadölt mellém és úgy nézte meg.
- Még csak hajnal fél hat. - válaszol.
- Hajnal? Az neked hajnal? - nevettem fel.
- Aham.. Meg 37 nem fogadott hívás Rylandtől és 24 Kevintől. - húzza el a száját. Öhm.. azt hiszem Kevin és Ry szeretett volna a szobájában aludni. - Sloane.. Mondcsak.. Mit csináltunk olyan hajnal három körül? - kérdezte tartva a választol.
- Ne aggódj.. akkor épp a fürdőkádban ültünk és egy adag habot nyomtam a képedbe, mert fröcsköltél. - idézem vissza az órákkal ezelőtt történteket, mire mindketten felnevetünk.
- Oké.. Viszont olvasd el az utolsó három üzenetet! - nyújtja oda a telefont.
Kevin: Csak azért nem rúgtuk rád az ajtót, mert ez szállodai tulajdon. Nem vagy vicces, kelj fel és engedj be 😩😫
Ryland: Eriksen! Hajnal negyed négy.. Ilyenkor szeretnél szórakozni velünk? 😧
Kevin: Jól van.. Akkor mond meg Sloanenak, hogy az Ő ágyában alszunk. Ennyi. ✋
- Ahj.. Ne már..- sóhajtottam durcásan. - Én nem alszok az ő ágyukba ők se aludjanak az enyémbe.. Milyen pofátlanság ez Kevintől. - durcázom tovább, kicsit rájátszva, miközben visszanyújtom a telefont.
- Nem te valóban nem.. Te csak kipróbáltad Kevin ágyának stabilítását velem együtt. - fordítja felém a fejét, mire én is felé. Annyi volt a különbség, hogy Ő halál nyugodt volt, én meg nem.
- Mit csináltunk? Mike! Három ágy közül nem találod meg a tiédet? - kérdezem elképedve.
- Majd helyet cserélek vele nyugi! Különben is.. Ha az ággyal foglalkoztam volna és nem veled megsértődsz. - már épp válaszoltam volna valamit, amikor megcsörrent a telefonja. - Ryland az. - pillant rám.
- Vedd fel és hangosítsd ki! - sürgetem.
- Reggelt' - köszöntötte a kizárt tagok egyikét én pedig visszafolytott lélegzettel vártam, hogy ebből miként magyaráz ki minket.
- Na! Örülök, hogy életben vagy, remélem kibeszélgettétek magatokat Slaonenal, de most már átmennénk a szobánkba, mert mindjárt mehetünk gyülekezni a reggelihez és még zuhanyozni is szeretnénk. - amint befejezte Ryland az utolsó mondatát, kipattantam az ágyból és elkezdtem öltözködni.
- Aludtam. Sloane nincs itt és régóta nem is volt.. - válaszol Mike, míg én sietve próbálom megtalálni a ruháimat. Amint ráleltem a nadrágomra elkezdtem magamra rángatni.
- Kevin azt mondta beszélgettek, mert.. Azt elfelejtette. - erre felkaptam a fejem és értetlenül pislogtam Mikera, aki csak legyintett egyet. Néha kész szerencse, hogy Kevinnek nem jutott annyi ész.
- Két percig tartott, aztán elment.. Hol a fenébe vagytok? -kérdezte tettetett értetlenséggel. Én pedig össze-vissza forgolódtam, hogy megtaláljam a pólóm.
- Mind a ketten az ő szobájában. Viszont ha itt nincs és veled sincs.. Akkor hol a fenébe van? - kérdezett vissza Ry.
- Nem tudom. Mindegy.. Mikor jöttök?
- Lelököm az ágyról, hogy felébredjen, két perc mire magához tért, aztán megbékítem, amiért megsértődött, hogy lelöktem, aztán megyünk. - vázolja fel, majd ki is nyomja a telefont.
- Nincs sok időnk. - dobja az ágyra a készüléket Mike, majd feláll és felkap egy alsónadrágot.
- Tényleg? - kérdezem iróniával teli hangon, miközben a melltartóm kapcsával bajlódom.
- Könnyebb lenne az életed, ha nem hordanád.. - jegyzi meg, miközben beakasztja egy ujját a pántba, majd megúzza és elereszti. Ekkor már sikeresen bekapcsoltam.
- Lester! - fordulok meg mérgesen, de Ő csak önelégült fejjel bámúl. - Hova dobtad a felsőm? Egyszerűen nem találom! - vonom kérdőre. - Nehéz lenne itt egy kicsit nagyobb rendet tartani? Vagy minek dobáltad szanaszét?
- Ne haraduj, legközelebb elkezdem összehajtogatni.. - forgatja a szemét, mire rávágok a mellkasára. - Jó! Oké! Segítek megkeresni! - teszi fel védekezően a kezét én pedig hálásan bólintok.
- Egyébként.. - kezdem a kérdésem, amikor mellém lép.
- Te vagy az összes közül a legjobb. - ad egy puszit a számra. - Öltözz. - nyomja a kezembe a pólóm. Végül minden ruhadarabom megtaláltam és sikeresen felvettem.
- Csakhogy tisztázzuk.. ez nem egy kapcsolat. - mutogatok közőttem és az ágyon ülő Mike között.
- Dehogy. Mondtam.. vagyok és kész. - nevetett, mire bólintottam. A következő pillanatban kopogtak az ajtón, ami azt jelentette nekem már nem kéne bent lennem, de eszembe jutott valami. Megfordultam és Mike bőröndjéhez lépve kikaptam az első ruhadarabot, ami legnagyobb szerencsémre pontosan az volt, amit akartam. Egy poló. Magamhoz szorítottam és megfordultam, ekkor már másodszorra kopogtak, Mike pedig ott állt mögöttem és kérdőn nézett rám. Amolyan "Mit művelsz?" fejjel.
- Ez jár. - vontam meg a vállam, majd odasétáltam az ajtóhoz és beálltam a falhoz.
- Sloane! - intett halkan Mike, mire visszasétáltam hozzá. - Kevin bevan rágva rád. Hagyd! Komolyan.. Majd megbékél. - mondta, mire (úgy se tehettem mást) bólintottam.
Amíg a két fiú szitkozódva betrappolt én az ajtó mögött álltam és a megfelelő pillanatban kisurrantam, Mike pedig becsukta mögöttem az ajtót. Ásítozva sétáltam vissza a szobámba, majd örömmel fogadtam, hogy az összegyürt takarókon kívűl nincs semmi felfordulás a szobában. És igen.. a szőke kiköltözött. Úgy látszik nem bírta a fiúkkal. Ahogy becsuktam az ajtót és az ágyamhoz értem ledőltem rá. Azonnal megéreztem Ryland parfümének illatát. Nem hiszem, hogy olyan sokat kosaraztak volna.. akkor nem lenne ilyen illatos a párnám. De mivel nem voltam kíváncsi még így sem a beképzelt fejére, ezért átvonszoltam magam a másik ágyra és arra dőltem rá.
- Jaaj.. - ülök fel azonnal. Kevin barátunk biztosan kosarazott. Az biztos. Nem volt más választásom visszafeküdtem az első helyre. Észre se vettem és két pislogás között elaludtam. Csakhogy a beállított ébresztő megszólalt nemsokkal rá és kelhettem.
Elmentem arcot és fogat mosni, majd a bőröndöm áttúrása után sikeresen fel is öltöztem és megfésülködtem. Ásítozva trappoltam le és indultam a csoportban álló hármas felé, amikor megszólalt a telefonom. Megálltam és előszedtem a zsebemből, Nash képe villogott a képernyőn. Nem beszéltem vele azóta, hogy.. Összekaptam Cameronnal. Egy mély levegőt vettem és lenyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Azért még velem szóba állsz, ugye? - kérdezte pár másodper csend elteltével. Csak felvettem, beleszólni nem igazán mertem.
- Nash. Nincs rá okom, hogy haragudjak és ne beszéljünk. De én azt gondoltam, hogy..
- Hogy Cameron oldalán állok.. Nézd! Én pártatlan vagyok Sloane. Ráadásul Cammy teljesen megzakkant, biztosan tudom, hogy nem veled van baja.. csak valakin lekellett vezetnie.. Ami épp a baja..Tudod itt mindenkinek nagy szüksége lenne rád. - teszi hozzá mellékesen az utolsó mondatot, amitől kissé rosszul éreztem magam. Ott van Boston mindennel együtt, és itt van LA is, ahol ez a hármas az eddigi napjaimat viszonylag elfogadhatóvá tette. Ráadásul Mike.. Akit most találtam meg újra.. nem szeretném itthagyni, még Kevint sem, aki most valamiért dühös rám. Mi a fenét tegyek? Emellett ott van Eddy, akivel meglehetősen nagy szarban vagyunk, ezt szebben nem tudom kifejezni.
- Fogalmam sincs mit tegyek Nash.. Nem vagyok a legjobb helyzetben és senkit nem akarok megbántani. Tudod itt.. - de megakadtam. Most komolyan mondjam azt, hogy itt is találtam olyanokat, akik ugyanolyan fontosak?
- Beszéltem Eddy-vel. Mindent tudok, tisztába vagyok, vagyunk vele, hogy ott is hamar megszerettek. Ez várható volt. De nekünk, akkor is hiányzol..
- Nash. Nem léphetek le egyik napról a másikra! Nem repülhetek oda, ez pedig nem is telefon téma! - idegeskedem a fejem rázva.
- Tudom. - mondja, mire szomorúan felsóhajtok.
- Mi a helyzet a srácokkal? Mesélj! - kértem Őt, ezzel témat váltvan. Szeretnék egy kicsit átlagos dolgokról beszélni vele. Nem a múltamról, nem rólam, nem a problémákról.
- Sloane! Rengeteg minden! Irok egy levelet és elküldöm, hosszú lesz.. -nevetett, mire én is felnevettem halkan. Jaj.. Mit művelhettek? Még váltottunk pár szót semmiségekről, majd letettük a telefont és elindultam oda ahova eredetileg terveztem menni.
