Bár szándékomban állt a kirándulás utolsó napját a srácokkal tölteni, nem így történt. Nem lett volna igazságos ha Kevinnek kell odébb mennie a barátaitól, csak mert én odamegyek. Így hát egész nap a tanárok nyomában koslattam, vagy egyedül bambultam amikor a maradék nevezetességet néztük meg . Egy-egy percre, pár alkalommal, Mike csatlakozott hozzám, vagy Ryland idegesített egy minimálisan.Csak épp annyira, hogy ne feledkezzek meg róla mennyire utálom. Mindeközben a telefonom szorongattam és igazán vártam már, hogy Edison hívjon. Délelőtt, amikor épp perecet vettem igen túlértékelt áron, jött egy üzenetem tőle, hogy később hív ha valamit megtud arról, hogy mi van ott ahova a cím vezet. Sajnos nem tudtam vele menni. Pedig szívem szerint megszöktem volna, de az a pár óra szabadság.. Nem érte volna meg azokért a napokért ami azután következett volna. Amúgy sem tökéletes és felhőtlen minden, ha még rádobok egy szökéssel egy idegen országban, örökre bezárnak egy ketrecbe apuék. Az pedig nem lenne most a legjobb, hiszen bezárva nem sok problémát lehet megoldani, viszont van egy jó adagnyi és meg kell valahogy oldani őket. A lehető leghamarabb. De nem hívott, egészen este hétig, pont miközben a bőröndömbe pakoltam el mindent kétszer ellenőrizve, hogy biztos meg e van. Megvolt, minden. Kivéve ami fontos.. A felhők gyülekeztek felettem azóta, hogy az a vihar is kezdetét vette Olaszországban, azon az estén. Majd hetekkel ezelőtt becsapott az első villám, megérkeztek a Lynch-ék. És mintha csak egy házba csapott volna bele.. Porrá égett minden. Olyan gyorsan történt, visszaemlékezve az ezelőtti napok kezdenek eléggé összefolyttá és semmivé válni. Elszállt a fejem amikor megláttam őket, ahelyett hogy gondolkoztam volna és okosan kijátszva őket megtudom miért vannak ott és elérem, hogy hazamenjenek csak egyszerűen.. Gyerekesen viselkedtem. Így van. Most pedig nem maradt több energiám a rengeteg hisztire és akaratoskodásra. Nem mondom, hogy azt teszem amit mondanak, de határozottan másképp kell, hogy álljak a dolgokhoz, ha azt akarom, hogy jól jöjjek ki belőle és másnak se legyen bántódása, csak annak aki tényleg megérdemli.
- Helyet tudnánk cserélni a gépen? - kérdezem, mert most ugyanúgy Kevin mellé kellett volna ülnöm, mert ezúttal a tanárok szigorúan vették az ülésrendet és mindenkit felírtak, hogy melyik üléshez szól a jegye. Nem akarnak egy diákot sem itt hagyni, mert abból még nem lett volna gond ha Amerikában maradnak, de itt nem hagynák el őket olyan nyugodt szívvel.
- Nem kerülgethetitek egymást év végéig. - rázta a fejét Mike, miközben felbontott még egy csomag gumicukrot.
- Nem azért! Beszélnem kell Ry-al, fontos lenne. - rázom a fejem, mert tényleg nem azért akarok Kevin mellől elülni mert kerülgetni akarom.
- Megszeretnéd esetleg ölni? Vagy mi? - ráncolta a szemöldökét, én pedig felsóhajtottam. Csak meg kell neki magyaráznom azt, hogy miről akarok beszélni a haverjával. Ezt várja, nem mást.
- Nézd. Arról lenne szó, hogy Ő lehet, hogy tudja Ross kivel csalt meg, ezt pedig azért kell tudnom, hogy valakit kinyírhassak és levezethessem a feszültséget. - igazából nem ezért akarom tudni, szimplán csak tudni akarom, hogy megtegyem az első lépést afelé, hogy a dolgok rendeződjenek a fejemben.
- Ross? Van barátod? Én úgy tudtam Ő Anne pasija.. - értetlenkedik.
- Igen, Mike. Az Ő pasija, viszont az enyém volt, és nemrég tudtam meg, hogy miért is lett vége. Ez hosszú, de ha majd szeretnéd egyszer elmesélem, de ne most mert tényleg rettentően hosszú. Szóval? - vonom fel a szemöldököm, és várakozóan nézek az elgondolkozó fejet vágó Mike-ra.
- Veszel nekem Macis gumicukrot? - alkudozik, mire bólintok és kezet rázunk. Ha csak ennyibe fáj, akkor miért ne. Kap egy zacskó gumicukrot. Miután megegyeztünk oda mentünk a tanárokhoz és jegyet cseréltettünk.
*****
- Nem fogom elárulni a bátyám. - rázza a fejét dacosan Ryland és inkább rám sem néz. Nem erőszakoskodtam, feltettem a kérdésem és ezt kaptam válaszul.
- Kérlek Ryland. - nézek rá, és a lehető legnormálisabban próbálom elérni, hogy igenis forduljon felém és mondja el. Mindenki tudja. Inkább érzem úgy, hogy igazságtalan velem szemben ez így, minthogy fájna.
- Nem, sajnálom, de nem. - válaszol majd előszedi a telefonját és a fülhallgatóját azzal a szándékkal, hogy zenét hallgasson és ne engem.
- Ryland. - fogom meg a karját amivel épp a füléhez közelített a fülhallgatóval, mire vissza ejti a kezét az ölébe, de nem mond semmit és nem néz rám. - Tudom, hogy a bátyád, én sem árulnám el az enyémet, tökmindegy milyen helyzetről van szó. De kicsit vonatkoztass el ettől és képzeld magad az én helyembe. Nem azért van erre szükségem, hogy bosszút álljak és kitörjön odahaza a harmadik világháború. Hanem csak az igazságot akarom. Ha tudom ki az, tudom mi hiányzott hogy véget ért, és beletörődöm. - fejezem be a mondandóm és még mindig a karját fogva várom, hogy rám nézzen és talán mondjon is valamit.
- Nézd..- fordul felém. Végre! - Nem tudom te hogy vagy vele, de akármennyire is gyűlöljük egymást, én kedvellek is, mert őszinte vagy velem óvoda óta, kegyetlenül őszinte... - gondolkozik el egy kicsit a végén. - ...de nem árulhatom el a bátyámat. Ennek ellenére megértelek, és egyezünk meg abban, hogy elmondok neked valamit egy személyről akiről tudni akarsz valamit és onnantól kezdve légy okos és találd ki, rakd össze a képet. - néz rám és afféle megerősítést várhatott, mert félig kérdőn rám nézett, mire én a lehető legnyugodtabban bólintottam, annak ellenére, hogy belül majd szét robbantam annyira érdekelt minden apró kis információ.
- Köszönöm. - nézek a szemébe, Ő pedig gondterhelten bólint és felsóhajt. Majd mielőtt belekezdett még megígértette velem, hogy egész biztosan nem fogok tombolni ha rájövök sem.
- Jól van. Nem kapsz személyleírást. Az túl egyszerű lenne...Viszont leszűkítem a kört, az illetőt egy ideje nagyon jól megismerted, személy szerint azt gondolom, ennyi beszélgetés után ki is ismerted. Nyilvánvalóan egy lányról van szó. - néz rám és mintha várt volna valamire. - Azt hittem egyből leesik.
- Akkor most ismertem meg, nemde? - kérdezem, de Ő nem reagál semmit, csak a szája szélét rágva, mereven figyelt. Nem fog többet mondani az illetőről, szimplán ennyit, mert azt már többnek érezné mint említés csak úgy valakiről, mégpedig árulásnak. Nem akarok benne bűntudatot kelteni, így hát csak hagyom és úgy teszek mintha bólintana és ezen a gondolatmeneten haladok tovább. - Három lány van akit úgy igazán mostanság ismertem meg. Anne, Ashley, Mona. - sorolom lassan a három nevet és közben Ryland arcát figyelem. Felvette a pókerarcot időközben, de amikor meghallotta azt a nevet akivel megtörtént pislogott egyet én pedig hátradőltem a székben.
