Nem számoltam a következményekkel, nem gondoltam mit indítok el ezzel, csak ki akartam végre nyögni, mert bár nem foglalkoztam vele ez is mélyen valahol ott volt és zavart.
- Nem kertelek. - jelentem ki és kihúzom magam. - Cameron és Anne két hónapja szakítottak. - hadarom el.
- Tudom. - húzza el a száját. - Volt egy kis szóváltásom a sráccal az iskolában egyik nap és.. Megtudtam. De én nem mondtam el Rossnak, mert nincs bizonyítékom és csak azt hinné megint keresztbe akarok tenni. Mert volt egy kis kavarodás pár hónapja és most nem jött volna jól még egy.
- Milyen kis kavarodás?
- Anne rám mászott majd rám fogta az egészet. - vont vállat. - Nem csak a te életed káosz Sloane. - sóhajt majd feláll és elindul ki a szobámból.
- Ryland! - szólok utána, mire megtorpan és visszafordul.
- Miért jöttetek Bostonba? - tettem fel a döntő kérdést. Csend állt be közénk és amennyire a sötétben láttam az arcát nagyon elgondolkozott azon, hogy el e mondja.
- Ezt majd.. Nem tőlem kell hallanod. - hadarja el és végül kirohan a szobámból. Rendben. Azt hiszem ma elég sok mindenen vagyunk túl. Lezuhanyzom és lefekszem aludni.
*****
Most vagy túl keveset, vagy túl sokat aludtam. De még mindig sötét volt a szobámba mikor felkeltem. Hatalmas sóhajjal ültem fel és a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt. Este nyolc.. Na most, hogy sikeresen megvakítottam magam a telefon fényével és rájöttem, hogy egy egész napot átaludtam és éhes vagyok, ideje feltápászkodni az ágyból. Összefogtam a hajam, elég sietősen ugyanis néhány tincsem lemaradt, majd felkaptam egy kék v nyakú pólót és egy hosszú világoskék farmert és a telefonommal a kezembe lerohantam.
- .. Úgy érzem, hogy valamit tervez. Nem megy innen sehova felügyelet nélkül. - hallom Stormie hangját a nappaliból így megállok a konyhában. Rólam van szó, egészen biztos.
- Anya! Hagyj neki egy kis teret, biztos vagyok benne, hogy szimplán csak rájött, hogy jobban jár ha viselkedik és kevesebb a szabály. - hallatszik ezúttal Riker hangja. Furcsa.
- Én ebben nem lennék annyira biztos.. - apu? Ellenem beszél, túl sokat gondol a dologba. - Nagyon hamar csendesedett el. Valami egészen biztos, hogy forog a fejében. - okos. Azt elismerem. - Anyja lánya.
Valószínűleg nem hagyhatom el a házat ezek után anélkül, hogy valaki ne lenne a nyomomban. Most mintha még jobban bezártak volna.
Gondolkozás közben viszont megrezzent a telefonom a kezemben és mielőtt csöngött volna gyors felvettem és elkezdtem kisietni a konyhából. Kirohantam az előszobába, majd onnan a hátsó ajtón keresztül kimentem a kertbe.
- Itt vagy Slo? - kiabál a telefonba Edison.
- Igen itt, bocsi csak rossz helyen voltam, hogy egyből tudjunk beszélni. - fújtam ki az eddig benntartott levegőt amint behúztam az üvegajtót. Megfordultam és mezítláb sétáltam le a verandáról a vizes, zöld fűbe. Nem volt túl sötét, mert a kerti lámpák megvilágították az udvart. Egy másodpercre teljesen elvesztem, ahogy körbe néztem a kertben és Eddy hangja rántott vissza, miközben a nevemet mondogatta. - Igen?
- Rosszkor hívlak? - kérdezi.
- Nem! Egyáltalán nem, sőt a lehető legjobbkor! Csak azt hiszem.. Kicsit elbambultam. - hadarok, hogy túl legyünk ezen és beszélhessünk arról, amiért hívott.
- Sikerült rendben hazaérned? - kérdez újra.
- Igen, hála az égnek egész kellemes utam volt. Csak nagyon elfáradtam, nemrég keltem fel. - mesélek, miközben lassan lépkedek a hatalmas füves területen. - Te merre járkálsz? - érdeklődöm.
- Hawaiin. - jelenti ki és hallom, hogy beleszürcsöl valamibe. Szándékosan, mire én fújtatok egyet. - Ez az élet egyszerűen csodálatos.
- Mennyit ittál? - sóhajtok.
