Sloane szemszöge:
Ma visszaszereztem a rózsaszín gyűrűm, sőt a többi fiútól is kaptam egyet-egyet valamilyen színben. A nap végén pedig Cameron is adott egyet, és megegyeztünk, hogy nyitott házasságban élünk majd. Nem lesz senkim, de azért rábólintottam. Ez volt a nap jó része. A többi az kész káosz volt. Minden órán dolgozat, minimum egy, azután pedig még valamelyik tanár feletetett is. Délután meg bementem Jersey-hez, aki marasztalt és keményen behajtotta rajtam a hiányzást. Szóval elég meggyötörten léptem be az előszobából a nappaliba.
- Nem! Nem! Nem! - indulok el gyors léptekkel a lépcső felé. - Ma nem vagyok kíváncsi senkire!
- Sloane! Kérlek! - szól utánam Ross. Egyátalán nem parancsolóan, egyszerűen megkért. Furcsa.
- Megmondtam, hogy nem beszélgetünk. - fordulok vissza ingerülten.
- Tudom. Csak öt percet rendben? Még mérheted is! - mutatta fel a telefonja képernyőjét, amin ott volt az öt perc visszaszámlálás. Csak elkellett indítani. - Tessék. - nyújtja felém a készüléket. Ez nem ilyen egyszerű.
- Nem beszélünk akármiről. - rázom a fejem, majd ledobálom az iskolás cuccom a kanapéra és leülök. Ross is leül a velem szemben lévő fotelba, majd zsebreteszi a telefont. - A többiek? - kérdeztem. Túl nagy volt a csend.
- Elmentek vásárólni. Mindenki. - válaszol. - Nézd.. Tudom, hogy te vagy az, aki mindennél jobban gyűlől engem. Viszont tisztában vagyunk mindketten azzal, hogy milyen kapcsolatban voltunk. Nem tudom ezen mennyit rontott a szakításunk, de.. Ha segíthetek, akkor hagyd. -néz egyenesen bele a szemembe. Persze, hogy tudom. Három évet dobott ki az ablakon..
- Nincs szükségem a segítségedre - mondom határozottan. Eltudna tüntetni egy hullát? Nem. - Teljesen rendben vagyok.
- Rendben? Felképelted az öcsém, kardal bökdöstél mindenki felé és késő este kimászol az ablakodon, hajnalban pedig hazatalálsz. Ez nincs rendben! - rázza a fejét hitetlenkedve.
- Nem. - mondom, mire értetlenül néz rám.
- Mi nem?
- Egyszerűen csak nem. Az nincs rendben, hogy idejöttetek és..
- Sloane! Ez megint.. - áll fel félbeszakítva engem.
-... És megpróbáltok úgy tenni, mintha évvekel ezelőtt valaki megnyomta a pause gombot és most újra indította volna, hogy onnan folytassuk ahol abbahagytuk. - állok fel én is, és emelek a hangerőn. - Komolyan gondoljátok? Rydel úgy viselkedik, mint akkor és reménytelenül szánalmas módon próbál felidegesíteni a bekiabálásaival. Rocky pedig egyszerűen azt hiszi, hogy a bátyám vagyok és jóbalehetünk. De a bátyámnak már családja van, ott ahol él! Ő már rég túl lépet mindenen és mindenkin, ami/aki itt van! Riker pedig.. Riker nem is ismer! Örülök, hogy három éven keresztül veled voltam és majdnem mindennap látott, de összesen a nevem tudja! De ő is itt okoskodik! Ryland pedig.. Egyszerűen gyűlölöm. Nem tudom eldönteni, hogy a barátom vagy az ellenségem. Egy oviba, egy iskolába jártunk, de egyszerűen nem tudtam megkedvelni! Ő sem engem, és bármit csinálok csak keresztbe tesz nekem. És te.. Itt fontoskodsz nekem, mikor mindenki tudja, hogy baromira nincs közöd hozzám azóta, hogy kidobtál, elköltöztünk és új barátnőd lett! Hallod? Új barátnőd! Úgyhogy.. Menj utánuk vagy tudom is én és hagyj békén. - a hadarasom közepedte összeszedtem a cuccom és úgy lett volna a hatásos, ha simán elmegyek mellette. De nem jött össze. Elkapta a derekam és visszahúzott magamellé. - Miért nem hagysz békén? - kérdezem teljesen feladva. Annyira belefáradtam már az egészbe. Rettenetesen.
- Azt hittem ennél jobban ismersz.. - mondja tetettett csalódottsággal a hangjában. Nekem tényleg nincs energiám arra, hogy tovább beszélgessek vele. Nem akarom megérteni, meghallgatni.. semmi. - Te komolyan azt gondolod, hogy a vörös, hosszú haj és a kék szem az esetem? Pont utánad? Te tényleg úgy látod, hogy nekem olyan kell, aki olyan vékony, mint egy pálcika. Anne remek lány, de egyikünk sem a másik álom partnere. Csak tudod.. Hatalmas botrányba keveredtem, miután szakítottam a legédesebb angyalként emlegetett lánnyal és inkább rágódjon azon a nép, hogy új barátnőm van, minthogy rádszálljanak a családod miatt. - igazán nem tudtam mit hozzászólni. Fogalmam sem volt, hogy erre miképp reagáljak. Megköszönjem? De mégis mit? Akkor sem változik a helyzet.
- Még tanulnom kell. - hámozom le magamról a kezét, miközben elmotyogom ezt a rövid mondatot, majd otthagyom.
*****
"Még utoljára megnéztem a tükörképem és igazítottam egyet a fonatomon.
- Majd jövök! - kibabálok a már kora reggel konyhában főző anyunak. - Jó reggelt Stormie! - köszönök, mikor beértem hozzájuk.
- Sloane! - mosolyog. - Muffint? - nyújtja felém egy tányéron a színes édességet. Egyet elvettem, majd megköszöntem. - Rosshoz jöttél? - kérdezte, mire bólintottam. - Még nagyon beteg!
- Még mindig? -kérdezem meglepedten.
- Igen. Nagyon oda van. Szörnyű ez az iskola undór.. - sóhajt tettetett aggódással, mire felnevettem. - Kérlek vidd fel ezt neki, ha ettől a sok gyógyszer látványtól nem lesz jobban, akkor nem tudom még mit tehetnék. - nyújt felém egy tálcát, amin egy bögre, forró tea volt és rengeteg tabletta. Mosolyogva indultam fel és reméltem, hogy két hét után már csak tényleg iskolaundórral küzd. Mikor felértem bekopogtam az ajtón.
- Egy pillanat! - kiabál ki, majd hallom ahogy összepakol valamit és gyors léptekkel az ágyába rohan. - Igen? - kiabál újra, mire nevetve benyitok és a nyakik betakarózott Rossra nézek.
- A nagy beteg. - mondom miközben becsukom az ajtót.
- Szörnyű.. - sóhajt drámaian, én pedig leteszem a tálcát és az ágya szélére ülök. - De amúgy egész jól vagyok. - ül fel így a takaró lejebb csúszott. Még mindig nem szoktam meg, hogy póló nélkül alszik.
- Honnan szerzel igazolást te bolond? - nevetek fel újra.
- Hát.. A doktor asszisztensének van egy lánya.. És mivel a lánynak bejövök, így az anyuka a kedvembe próbál járni, és simán ráveszi az orvost, hogy írjon ki. - vigyorog büszkén.
- Mégis ki az az illető? - fogom meg a lényeget az egészből. Nekem ez a lényeg.
- Te lány! - néz rám rosszalóan, majd megragadja a derekam, közelebb húz magához, hátra dönt és fölémhajolva megcsókól. - Téged szeretlek. - mondj két csók között. A második csókba már belemosolyogtam. Imádom, amikor kimondja.
- Jól van. - nyit be Stormie mosolyoga, mire én felülök, Ross meg visszatakarózik nyakig. - Sloane most már ideje menni. Még a végén te is elkapod. - néz aggódva, majd megfogja a kezem és felhúz.
-Ne! Ne vidd el! - ül fel Ross, és olyan volt a hangja, mintha most vették volna el a kedvenc játékát.
- Kincsem, neked most pihenned kell. Sloane-k pedig be kell érnie az iskolába. - szól vissza az ajtóból majd egészen a konyháig lehúz. - Adj neki 10 percet. Mindjárt kész lesz. - mosolyog rám, mire felnevetek és bólintok. Az ajtófélfának támaszkodva áltam és vártam, hogy letaláljon.
- Ez csúnya húzás volt. - mondja durcásan, miközben megáll mögöttem és átkarólja a derekam, majd belepuszil a fülembe.
- Hé! - nevetek fel újra. Hogy mennyit bírok én mosolyogni.. néha még magamon is meglepődöm.
- Itt a reggelid és a kocsikulcs. Szép hétfőt. - nyújt felé egy uzsonnás dobozt és a kocsi kulcsát.
- Hogyne.. -bólint, miközben elveszi az említett tárgyakat, majd megfogja a kezem és elindulunk ki.
- Anyu nem szereti, ahogy vezetsz. - mondom elgondolkodva, miközben bekapcsolom a biztonságiövem.
- Legális a jogosítványom. - nevet, majd mielőtt elindulunk odahajol hozzám.
- Mit szeretnél? - kérdezem.
- Ne szórakoz velem szépségem. - motyogja, szinte az ajkaimra, olyan közel van. Végül kapott egy rövidebb csókot. - Most már biztos tippem van. Barack és vanília. - néz rám miután elhúzódott.
- Igen. -bólintok. Állandóan cserélgetem az ajakápolókat.
- A csokis-málnást még ez sem előzi meg. Még hányfélével szeretnél próbálkozni? - kérdezi, miközben elindulunk.
- Van még egy pár. És akkor is találok még olyan jót, mint az volt. - mondom határozottan. Teljesen kivoltam, miután befejezték a gyártását és egy olyat se találok. "
