A röplabda edzés egész kellemes volt. Tizenegyen vannak lányok és a legnagyobb szerencsémre az összes normális. Bár meglepett, hogy az a szőke lány is csapattag, aki a "méhkirálynő" mögött vonult még hétfőn. A vége felé beálltam egy körre és egész jól ment. Szerda délutánonként és hétfő reggelente nulladik órában edzésem lesz. Hurrá! Most viszont csütörtök reggel van és lehangoltan vettem tudomásul, hogy ma dupla matekkal kezdek, amit szeretek, csakhogy egy csoportba vagyok osztva Kevinnel és Rylandel. Nem szeretnék körzőt adni a kezükbe. Nem! Fürdés, hajszárítás és fogmosás után felöltöztem. Megfogtam a cuccom és elindultam.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
A lépcsőn lefelémenet megtorpantam és rájöttem milyen monoton az egész életem. Legalábbis ez a két nap az volt! Már megint ugyanaz mint tegnap.. Egy napom sem volt egyforma az előzővel. Soha. Mi ez az egész? Mindegy. Nem érdekel csak teljen el ez a nap is és hagy aludjak, mikor hazaérek. Leültem a lépcsőre és nekidöntöttem a falnak a fejem. - Sloane! - hallom apu hangját, mire felemelem a fejem és kérdőn ránézek. - Meglep, de örülök, hogy még itthontalállak. Az olasz útról lenne szó, megkéne beszélnünk, úgyhogy gyere be a konyhába. Kérlek. - mondja nyugodt, de parancsoló hangon. Megkért. Normális emberi hangon. Mintha megtalálta volna régi, szülői önmagát. Ez pont jól jön, mert én meg kezdek elveszni egy kicsit.. Felálltam és bebaktattam a konyhába. Stromie, Mark, Ryland, Rocky és Riker ültek bent. Megálltam a pultnál, majd nekitámaszkodtam és vártam. - Mindenekelőtt.. Szeretnéd azt az utat? -kérdezte megállva mellettem. Szeretném? Lehet, hogy jót tenne. Igen.. Lehet. - Persze! - bólintottam. - Rendben, akkor beszélek a szervezőtanárral. A pontos úticél Róma lenne. Így is oké? - Persze! -bólintok ismét. - Hát.. Rendben. Akkor egyenlőre ennyi, menjetek iskolába és délután elintézzük a többit. - mosolyog és szerintem annak örült, hogy ezt a beszélgetést nem egy vita zárta. Bólintottam ismételten, majd egyszerre indultam meg Rikerrel és Rylandel. - Ezúttal kocsival jösz? - kérdezte Riker. - Nincs más választásom. Fél óra és becsöngetnek. Gyalog nem érek be. - válaszolok, mire bólint én meg beszállok hátulra és az út további részében szótlan maradtam. Hallottam, hogy kérdeznek valamit egyszer, de nem érdekelt és nem is válaszoltam, így hagytak. Ami furcsa volt, hogy Anne nem is ült az autóban. Dehát ezzel a dologgal sem tudtam sokmindent kezdeni.
- Jól van! Minden csoportból hozza ki egy ember a lapokat! - mondja a tanárúr kicsöngetés előt öt perccel. Csoportmunka volt. De ez nállunk úgy nézett ki, hogy én csináltam a sajátom, Ryland is és Kevin meg másolt onnan ahonnan épp tudott. - Szép kis csapattársak vagytok ti! - veszi el a lapjainkat, majd feláll és kiviszi. - Hé! - szól Ry mire ránézek. - Ross mondott valamit? - kérdezte, mire lesajnálóan megráztam a fejem. - Akkor tippem sincs miért vagy ilyen kuka. - von vállat. - Kuka? -kérdezem felháborodva. - Igen. Azt mondtam. - bólint és úgy néz rám, mint aki nem biztos abban, hogy felfogtam, amit mondott. - Hát csakhogy tudd te sem vagy különb! Nem vagyok a toppon és te még ilyenkor is szekálsz! Akkora gyökér vagy, hogy az udvaron lévő fa kér tőled elnézést! - Az engem miért befolyásol, hogy te szarul vagy? - röhög ki, mire idegesen megmarkolom a tollam, ami a következő pillanatban reccsen. - Upsz.. - nézek a ketté tört darabra a kezembe. - Nem ártana levezetni valamivel a feszültséget.. - jegyzi meg Ry, mire felkapom a fejem és próbálok minél csúnyabban nézni rá. - Itt a feladat a következő órára. - teszi le a lapokat Mike, mire mindeketten ránéztünk. - Hát ez? - néz a törött tollra. - Ryland! - mondom, miközben az említett személy felé pillantok. - Eltörted a tollát? - kérdezi értetlenül Mike. - Dehogy, nem! - rázza a fejét védekezően. - Én ezt nem értem. - rázza értetlenül a fejét Mike. Nagyon valószínű, hogy ez nem az a Mike, akire én gondolok.. Az nem ennyire érthetetlen. - Mi van veled? Mostanába olyan hülye vagy! Inkább menj a helyedre. - küldi el Ry, mire Mike csak röhögve megrázza a fejét, kezetfog vele, majd elmegy. - Na kedjünk neki! - ül le közénk Kevin, majd meg is szólalt a csengő. Ez a szünet öt perces volt és el is veszekedtük. - Gyökér. - szólok oda egy utolsót Rylandnek. - Kuka. - szól vissza, majd megfogja a lapját, maga elé húzza és nekikezd és egy grimasz után én is így teszek. - Már megint? Skacok! Ne már.. - sóhajt Kevin és kezdődhetett előröl az egész.
Kifulladva álltam Rylandtől mindössze 10 lépésre. Gyűlölöm a kidobót. Bár még bentvoltak rajtunk kívül négyen, mi nem foglalkoztunk velük. Olyan erővel dobáltuk a labdát a másiknak.. Valakit eltaláltunk véletlenül, azon nyomot hagyott. Igazából én kezdtem..Vagyis Ő! Óra előtt volt egy kisebb szóváltásunk csak félbe maradt mert a tanár szólt, hogy hozzak ki labdát kidobóhoz. Övé volt az utolsó szó akkor így lekellett törölnöm azt az önelégült vigyort a képéről; bevittem a labdát és felrúgtam..Csakhogy direkt a háttal álló Ry fejére céloztam. Innentől kezdve pedig ment a magaútján a dolog. Most pedig itt tartunk.. Nálla a labda és percek kérdése, hogy eltaláljon.
- Oké! Látod mennyit mutatok? - nyomta a képembe a kezét, mire felmordultam. - Vidd innen az újjaidat, mert mindejárt semennyit! - fenyegetőzöm. - Szadista módon viselkedik.. Minden oké vele! -jelenti ki az iskolaorvoshoz fordulva. - Kinyírlak Michael! - dörzsölöm az arcom. Képen talált és fél órája itt ülök az orvosiban. Még jó, hogy az utolsó óránk volt ez. Ég az arcom, az arcom egész jobb oldala! - Csendet Phoebe! - szól rám hirtelen. Aha.. Szóval senki nem tudja a középső nevét.. Vagy csak nem szereti. - Jól van gyerekek! Elég! - szól ránk a védőnő, mire mindketten elhallgatunk. - Az előbb hárman távoztak hasonló panasszal, csak ők nem az arcukra kapták a labdát. Esetleg te vagy a bűnös? - néz Ryra én pedig lehajtott fejjel elvigyorodom azon, hogy elviszi a balhét helyettem is. - Nem! Én? Egy léleknek se ártanék! Csupán figyelmes voltam és bekísértem Sloane-t ide! - válaszol, mire felkapom a fejem. - Bajod van? - kérdezem azonnal. - Értem én.. - bólint, de szerintem tisztába van a nő azzal, hogy ennek a fele sem igaz. - Ajánlom, hogy borogasd egy darabig, mert a pirosság még mindig nem múlt el és szerintem egy kisebb lila folt lesz a szemedtől nemmessze. - húzza el a száját. - És a fiatalúr lesz olyan figyelmes, hogy nem hagy egyedül és hazakísér. - néz Ryra. - Hogyne! - bólint, majd amikor elfordul a védőnő elfintorodik én pedig bokán rúgom.
*****
- Tessék! - ül le a mellettem lévő székre és a kezembe nyom egy bevizezett rongyot. Az arcomhoz nyomtam a hideg anyagot és egy kicsit megkönnyebbülten felsóhajtottam. - Nem akarnál esetleg bocsánatotkérni? - kérdezem pár perc csend után. - Ugyan miért? - kérdez vissza. - A képem jobb oldala olyan piros, mint egy paradicsom! - közlöm, hogy miért is kellene. - Ja.. Az. Borogasd. - vonja meg a vállát, majd feláll és a telefonját nyomva otthagy. Ilyen nincs! Még pár percig ültem ott, majd felrobogtam a szobámba és eldőltem az ágyon, ahol tovább folytattam az arcom borogatását. De most tényleg.. Komolyan.. eddig nem volt elég problémám? Még ez is? Muszáj neki is valamivel belerondítani a képbe! Úgy az igazi! Ahh..
