Lábújhegyre álltam és közelebb hajoltam a tükörhöz, hogy jobban szemügyre vehessem az arcom. Hát.. A színe olyan, mint régen és nem hasonlítok egy paradicsomra, viszont a szemem sarkában tényleg van egy lila folt. Nem nagy.. De nem is kicsi. Visszamentem a szobámba és dühösen rávetettem magam az ágyra. Ma lett volna az a diákkör, amit igazán megnéztem volna. Na mindegy.. Túl fáradt voltam ma, hogy elmenjek. Péntek van, délután öt óra és itthon fekszem. A mai nap egyszerűen eltelt. És egy hatalmas kupac tankönyvet cipeltem haza. Már az összeset átnyálaztam és végigfutott a fejemben, hogy nekem be sem kellene mennem az iskolába. Szóval itt tart eddig az életem. - Sloane! Szedd össze magad! - nyit be az ajtón Riker. Felháborodott képpel ültem fel az ágyamon. - Mi van ha épp fehérneműben ugrándozom? Na? Nem szokás kopogni? - kérdezem dühösen. Egyébként már pizsamában vagyok. Kizárt dolog, hogy felöltözzek bármilyen tevékenyséhez! - Láttam már lányokat fehérneműben, ha elhiszed nekem, ha nem! És máshogy így szóval az lett volna a legkisebb problémám. Öltözz fel és öt perc múlva lent! - rendezi le a dolgokat, majd becsukja az ajtót és hallom, ahogy elmegy. Hát nagyon rosszul gondolta, hogy majd én azt teszem amit mondanak. Egyszerűen visszadőltem az ágyba, hogy tovább gondolkozhassak unalmas életemen. Ó de még milyen unalmas! Épp átfordultam a másik oldalamra, amikor újra nyílt a szobaajtaja. - Mi van már? - fordulok meg idegesen, miközben felülök. - Na már csak te kellettél ide! - mormogom, miközben visszadőlök és a plafont kezdem bámúlni. - Értem én, hogy nem kedvelsz.. - kezdi, mire felé fordítom a fejem és közbe vágok. - Nocsak.. Te vagy az okos a csapatban? - ülök fel és enyhe gúnnyal a hangomban teszem fel neki ezt a kérdést. - Mondhatni. - ül le az ágyam szélére. Komoly volt. Mintha csak anyut látnám csak fiatalabb korában. - Hahó! - legyezi a kezét az arcom előtt nevetve. Milyen pozitív! Én viszont kissé elkalandoztam. - Mit akarsz? - kérdezem. - Mivel hétfőn Rómába mész gondoltam, hogy elmehetnénk vásárólni egy kicsit. Hiszen ott már nem olyan az időjárás, mint itt Los Angelesbe és tudok pár nagyon jó üzletet. Na jó.. Az eredeti terv szerint mindenki jött volna és a plázába mentünk volna. De én úgy gondolom jobban menne ez az egész, ha csak ketten mennénk. Felöltözöl? -kérdezte és most vagy nagyon jó a rábeszélő képessége, vagy csak a gondolkodásmódja nyűgözött le.. Nem tudom, de rábólintottam. Bezárkóztam 10 percre a fürdőbe és elég hamar el is készültem. Rekodidőn belül.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
*****
Gondolni se gondoltam volna soha, hogy ennyit járom majd a boltokat és még élvezem is. - Szerintem a kávészínű maradjon. Na és vidd haza neki azt rózsaszín pólót. - emelem fel a székről a darabot. - Rendben. A rózsaszínt visszük! - bólint határozottan. - Másnem befogom alvós pólónak! - vonja meg a vállát. - Ez a helyes hozzáállás! - nevetek, majd kimegyek a fülkéből. - Segíthetek még valamit? - áll meg mellettem egy nő, gondolom bolti asszisztens. - Esetleg van ebből egy nagyobb méret? - terem mellettem hirtelen Mona, felmutatva a kávébarna pulóvert.
- Nem hiszem el, hogy berángattál a drogériába. - ülök le egy asztalhoz, majd leteszem magam mellé a sok táskát. - Hidd csak el! Az a barack illatú tusfürdő elképesztő! Imádni fogod! - áradozik róla, miközben a kezébe veszi az étlapot. - Mit eszünk? - kérdezem és én is a kezembe veszem az étlapot.
*****
Fáradtan hátradőltem az ülésen és beleittam a kávémba. Este fél 11.. Azt hiszem mindenem megvan az Olasz útra és még csak péntek van. Mona kellemes társaság és ezt nem gondoltam volna, hogy így van. Bár nem az életemről és az érzéseimről beszélgettünk, de egyfolytába tudta hozni az újabb témákat és egy kínos pillanatba sem ütköztünk. - Hát ez kész! - nevet fel, és én is. Komolyan jól érzem magam vele. Ami furcsa.. de jó. - MONA! - ordítok rá, amikor meglátom a zebrára lelépő kislányt az utcai lámpafényben. Hirtelen taposott a gázra, a kávém rám ömlött és a sokk kerülgetett. - Úristen! - suttogja. - Úristen? Vezetsz! Figyelned kellene! - fakadok ki, majd kilököm a kocsiajtót és a zebrához sietettem. - Minden oké? - gugolok le a kislányhoz, aki a földön ült. - Igen.. Csak a bokám. - válaszol halkan, de még így is hallatszott a hangján, hogy mindjárt elsírja magát. Hát én is. - Sloane.. - Menj innen! - fordulok felé és olyan hang jött ki belőlem, ami még számomra is ismeretlen. - Nyugi! Rendben? Ha baj van akkor beviszem egy.. -Nincs az a pénz amiért én beülnék melléd! Tűnj a szemem elől! - De.. - Szállj be a kocsiba és húzz el innen! Most! Lehetőleg ne hajts át rajtunk, kössz! - küldöm el és hála az égnek tette, amit kértem. Kínos téma nekem ez. - Gyere.. Megnézzük, hogy rá-e tudsz állni. Aztán eldől mi lesz. - fogom meg a kezét és felállítom. Nem lehet több tíznél. Nem tudom mit keres ilyenkor kint, de Ő szabályosan közlekedett. Ez nem az Ő hibája. - Kicsit fáj, de nincs vele gond. - lépked rá, mire egy megkönyebbült sóhaj hagyja el a szám. - Annyira megijedtem! - sírja el magát. - Gyere ide! - nyújtom a kezem és felemelem. A táskáját és a mackóját felszedtem a földröl, majd a járdára sétáltam, nehogy újabb gond legyen. Az én fejem se tiszta teljesen. Egy percre újra lejátszódott bennem, ami a kanyarnál.. amikor anyu mellett ültem az autóban. Ha ez a vége annak, hogy autóba ülök soha többet nem teszem. Az ilyeneknek az ideiglenes jogosítvány járna.. kellene egy pár embernek az olyan. Aztán végleg elvenni, ha balesetet okoznak.
Még utoljára elnézést kértem a kislány anyukájától, aki biztosított róla: semmi gond. Végül elindultam haza. Útközben kellően kikáromkodtam magam és amiket eredetileg Mona képébe vágtam volna, azt elhadartam magamba a további balhé elkerülése végett. Amikor bementem a házba hallotam, hogy elindul valaki a konyhából, de feleslegesen, mert felrohantam. Nem akartam mást csak megbújni a párnák között és talán valamelyiket szétcibálni.
