Sloane szemszöge:
Idegesen sétáltam vissza a terembe és igyekesztem elrejteni a fehérneműm a ruháim közé. Hogy ezért még mekkora pofonban részesítem.
- Úristen - torpanok meg az ajtóban, amikor meglátom mit műveltek. - Ti mind felfüggesztést akartok? - nézek körbe.
- Nem is tudom ki áll fürdőruhában az ajtóban - vigyorog Nash, majd felteszi a lábát az asztalára.
- Idióták! - dobbantok a lábammal idegesen, majd elindultam a padomhoz, hogy a ruháimba csomagolt fehérneműt minél hamarabb biztos helyre tegyem. A táskámba.
- Slo' a feneked.. - kezdte Tommy, mire dühösen megfordultam.
- Most fogd be! - emelem fel a mutatóujjam idegesen, majd visszafordulok és tovább tömködöm a táskámba a ruhám.
- Jo, oké. De a fenekede.. - kezdte ezúttal Josh.
- Mindjárt felfüggesztenek minket, mert borsónyi eszetek sincs és alsónadrágban, meg zokniban teppeszkedtek a szülők előtt az iskolában és ti komolyan a fenekemmel vagytok elfoglalva!??! - kiabálok körbe. Rá se mertem nézni a az apámra, meg a többire. Igazából Ryland, Eddy és a Vörös ült a helyén értelmesen felöltözve.
- De akkor is a fenekede.. - kezdett bele Joshé, mire az asztalomra csaptam.
- Szálljatok le a hátsófelemről! - kiabálok.
- Miss Graham miért kiabál? - kérdezte a hátam mögül Miss Colt, mire elhúzom a szám. - Vagy mondjam inkább, hogy Mrs. Dallas?
- Micsoda? - fordulok meg a tengelyem körül. - Miért mondaná? - kérdezem de Ő a mögöttem lévő csapatott vette észre így nem is figyelt rám.
- Ez egyszerűen pofátlanság! Miért jöttem gimnáziumba tanítani, hormontultengéses tinikhez? Miért nem maradtam az egyetemen tanítani? - sopánkodott miközben elindult kifelé. Az igazgatóhoz megy.
- Jól van. Miről beszélt? - mutattam a csukott ajtó felé, ahol az enyhén sápadt tanárunk távozott.
- Ezt akartuk elmondani! - tárja szét a karját felháborodottan Josh. - A fenekedre van írva! Nem vagyunk pedofilok, hogy egyszerre essünk neked. Nézd meg a feneked! - kapálozik a kezével, mire döbbenten hátrafordulok és látom, hogy az alsóneműmre az van írva, arany, dőlt betűkkel, hogy: Mrs.Dallas.
- Cameron! - nézek rá összehúzott szemmel. -Ez mi? - kérdezem miközben megfordulok és a fenekemre mutatok.
- Az a hátsófeled. -válaszolt, mint egy tesztkérdésre, mire többen felröhögnek.
- Megütlek. - emelem fel az öklöm, de a következő másodpercben Nash kiesik a padból és a földön kezd fulladozni.. vagy röhög? Nash! - Te voltál! - mutattam rá idegesen, mire abbahagyja a nevetés és rámnéz, de újra elröhögi magát.
-Na gyerünk, öltözzünk! - tapsol kettőt Josh mire mindenki nekiáll felöltözni. Miss Colt sose kedvelt minket, mi se őt. Ha megtehetjük, akkor őrültnek nyílvánítjuk az igazgató előtt. Én nem mentem vissza a mosdóba. Egyszerűen a fürdőruhára felvettem az egyenruhám és miután három nyakkendőt is visszakötöttem a helyére a fiúknál, leültem. Most fogalmam sincs mi van. Kissé megkukultam.. valyon mit gondolhat most rólam? Mármint Ross.. De ennek ellenére élveztem ezt a poént.
- 12. D! - nyílik az ajtó, mi pedig csendben ülünk a helyünkön. - Hát ezt nem értem.. -néz körbe pislogva. - Miss Colt állította, hogy az osztály 99% pucéran ül a termébe. De úgy látom, hogy ez is csak egy kirohanás volt. -mosolyog megkönnyebbülten körbe.
- Elnézést. -áll fel a Vörös, majd telefonnal a kezébe odamegy.
- Megölöm. - suttogja mögöttem idegesen Tommy.
- Ezúttal nem kirohanás volt. - emeli fel a telefont, majd körbenéz a terembe. A francba.
- Az egész osztály.. Az egész osztályt felfüggesztem a hét maradék napjára. Viszont látásra! - néz körbe csalódottan, majd elviharzik.
- Menj a francba! - szólal meg elsőként Cameron.
- Ezt már hallottam. -von vállat majd visszasétál a helyére. Mekkora egy utolsó liba.
- Tom! Indíts! - áll meg a nyitott ajtóban Tommy apja. Ő nem ült bent, és ahogy kiderült a bent ülők nagyrésze nem is a mi szüleink voltak. Nemcsodálom, hogy nem szóltak bele. Tommy sóhajtva felállt, majd lehajtott fejjel kisétált a teremből.- Majd meglátjuk, hogy teljesítesz magántanulóként! -mondja az apja, majd utána indul, közben a szülők is kifáradnak, akikhez közünk sincs.
- Hogy micsoda? Ezt nem hiszem el! Elsőnek Mike hal meg és megy el, majd az ikertestvére, végül Boo. Most meg kiiratják Tommyt? Megöllek te nőstényördög! - áll fel Joshé, akit enyhén megviseltek a történtek. Megindult a Vösör felé, de a második lépésénél egyik karját én fogtam meg, a másikat Nash.
- Állj le. Nem ér ennyit. - lök egyet finoman a mellkasán Nash, mire bólint egyet, majd megfordul, felkapja a cuccát és távozik. Ő nem kötött szülőkhöz.
- Megyek és megkeresem a nagyszüleim. Erre még lesz gondom.. - áll fel Josh. Majd elindul, de megtorpan. Már csak azok ültek bent akik rám, vagyis inkább Rylandre és a Vörösre vártak. - Gusztustalan. Undorodom tőled. - fordul vissza a Vörös felé, mire mi Nash-el készen álltunk arra, hogy ha megindul lefogjuk. De nem. Josh a szavak embere, ezért is tisztelik többen. - Hat. Kislány! Hat! Ennyi éves voltam, amikor meghaltak a szüleim. Valakit itt örökbe fogadtak, visszadobtak az árvaházba, majd eljátszották ezt még legalább kétszer. Valaki az ünnepeken egyedül ül a kidíszített házban a karácsonyfa mellett minden percben remélve, hogy nyílik az ajtó és a szülei azért jöttek haza, hogy vele legyenek. Valakit hatszor, ha nem töbször hagytak ott a fenébe! Valakinek csak úgy megmondták, hogy egy rakás senki és kezdhetne magával valamit, mikor még csak épphogy megtanulta bekötni a cipőjét! Valakit csak úgy magárahagytak a születésénél. Mi itt napmint nap azért küzdünk, hogy az életünk ne legyen egy kupac szar. Hogy igenis valami legyen amiért megbecsülnek. Este pedig alig alszunk pár órát, mert azon gondolkozunk, hogy lesz holnap. Te pedig.. te pedig idejösz a tökéletes életeddel és belepofátlankodsz a dolgainkba. Ennyi? Ennyi kis örömünk nem lehet ebben a nyomorult életben? Ártottunk valakinek? Tehetünk arról, hogy megszülettünk? Ha miattad valakinek baja lesz, azt kívánod, majd bár ne tudnád ki Ő. - mutat rám és az utolsó szava után egyszerűen kiviharzott. Semelyikünknek nem egész az élete és valahogy összesodort minket az élet.
- Hamilton Nash Grier! - hallatszik mögüllünk az anyja hangja.
- Már megyek.. - motyogja, majd felveszi a táskát a padról és egy gyors ölelés után távozik.
- Ne haragudj rá, a feliratot én csináltam! - szól vissza az ajtóból, majd halványan elmosolyodik és ezúttal tényleg elmegy.
- Azt hiszem az igazgató már értesítette a nevelőmamám. Majd.. találkozunk egy hét múlva. - hagyja el az osztálytermet Aymeric is. Ő eredetileg francia, 12 éves volt, amikor egy nyaralás után itthagyták a repülő téren. Egy idősebb hölgy fogadta magához, de számára sincs sok hátra és ezzel Aymeric is tisztában van. Már épp megszólaltam volna, amikor Cameron telefonja megcsörrent. Hátrafordítottam a fejem. Ismerem ezt a meggyötört arcot és a csengőhangot. A nevelőapja az.
- Szia Sloane. -áll fel, majd felveszi, miközben elindul ki, hátán a táskájával. Az osztály egésze kiment.
- Majd.. Találkozunk. Hagyok neked is. Bár fenn áll a veszélye, hogy megvernek.. -nevet fel Eddy, próbálva oldani a helyzetet, de ebből nagyon rosszul jöhet csak ki a vörös. Egyébként tisztába vagyok vele, hogy a bogyóira gondol. - Na jó. Sziasztok. - sietett ki. Megértem. A vörösre néztem, akinek talán egy apró megbánás futott át az arcán.
- Én nem tudtam.. - rázza a fejét bocsánatkérően.
- Kinek akartál ezzel rosszat? Vagy ez jó érzés számodra? Érzed azt a fura érzést a mellkasodban? Hogy hívják? Hasonlít a bolondra.. legalábbis hasonlóan kezdődik. - gondolkodom el.
- Boldogság.. - motyogja, mire egy "Áhá" nézéssel ránézek. - Én nem akartam..
- Akkor a picsádon maradtál volna kussba! - ordítok rá, mert mindennek oka van. Okkal tette. - Otthon találkozunk. - motyogom, majd megfordulok és kiviharzok a teremből.
*****
Csodabogarak:
Joshé: Hé! Valaki azért huzzon már be egyet annak a vörös hiénának. 😧 - mikor megcsörrent a telefonom felkaptam és láttam, hogy Joshé írt az osztály csoportba.
Slo👼: Mindenkinél oké a helyzet? - pötyögöm be aggódva a szavakat, majd azonnal el is küldöm. Amint hazajöttem bezárkóztam a szobámba, letusoltam és régi emlékekkel gyötörtem magam az ágyamba feküdve. Az időérzékem is elvesztettem, ha nem lenne a telefonon óra azt se tudnám mennyi ideje kínzom magam. Szerencsére mindenki reagált, mégha csak egy emojival is de igen.
Pompomsrác🙌Josh: Azért keverj le neki egy egézségeset. Kössz. 👆
Pompomcsaj🙌Tommy: Hát ez gáz volt.. Az apám épphogy nem iratott ki.
QueenNaomi👸: Mi a francról beszéltek ti?
Slo👼: Felfüggesztettek mindenkit. Megesik 😂
Mr. Dallas: 😂
NashGrierAKirályotok a becenevedet a következőre állította: Mrs. Dallas
Csak megráztam a fejem és elnevettem magam. Bolond egy banda.
Mrs. Dallas: Mindenki a szobájába menekült? - a válaszok egyöntetű igenek voltak. Kivéve Naomit. Ő nem válaszolt.
