Sloane szemszöge:
Fáradtan kinyitottam a szemem majd oldalra fordítottam a fejem.
- Úristen! - kerekedik el a szemem, amikor meglátom magam mellett ülni anyut.
- Vedd ezt le, ha felébredtél. Csinos, de már kinőlted. - mutat a ruhámra. Na jó. Lehet, hogy szorít, de attól még jó.
- Többet kellett volna aludnom. Mondjuk aludhattam volna a gépen... - dörzsölöm az arcom idegesen.
- Én mindig mondtam, hogy időben feküdj le. - rázza a fejét rosszalóan.
- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezem értetlenül. Valóban mindig szólt, de ha másnap halálosan fáradt voltam nem dörgölte az orrom alá. Szimplán letett elém egy bögre kakaót.
- Azt szivem, hogy nem kéne esténként kijárkálnod. Ez veszélyes. - néz rám szigorúan.
- Aha. Jó. Felfogtam, amikor lecsuktak olyanért amit el sem követtem. - motyogom kellettlenül.
- Komolyan vedd ezt le. - nézi a rajtam lévő ruhadarabot elszörnyedve.
- Anya! - szólok rá, ugyanis nem ez volt a téma.
- Jó. De tisztába vagy vele, hogy az a fiú nem a kedvencem ez pedig az első, közös bálotokra emlékeztet. Sőt a szülei sem. Csak apád van oda-vissza Marktól meg Stormietól. Ezek mindig csak rontanak a helyzeten. - forgatja a szemét. - Figyelj nagyon oda, mert egy szavukba kerül és internátusba is küldetnek az apáddal. - mondja beleborzongva a saját mondandójába. Szóval sose kedvelte őket anyu.
- Nem értelek. - rázom a fejem.
- Jaj te! Azt se akarták, hogy megszüless. Azon pedig mégjobban kiakadtak, hogy a fiúk beléd szeretett. Olyan vagy mint én Sloane. Idegesítő és akaratos, mindemellett bájos és imádnivaló.
- Kihagytad, hogy szerény. - nevettem fel, miközben ránéztem. - De.. Mi az, hogy internátusba? És miért nem akarták, hogy megszülessek és mi bajuk volt veled?
- Hát kincsem. Engem sose kedvelt Stormie. Téged meg azért nem szeret, mert teljes másom vagy. Egy fikarcnyi elütés sincs. Le se tagadhatnál. - mosolyog büszkén. - És ha olyan furfangos és okos is vagy, mint én voltam.. Akkor megtudod az igazat is. - nyom egy puszit a fejem tetejére.
- Sloane! Azonnal nyisd ki! - dörömböl valaki az ajtón. Ásítva támaszkodom fel a földröl, majd körülnézek. Egész sőtét volt. A villany pedig még biztos nem működik a házban. Túl sűrűn álmodom. De egész kíváncsi vagyok, hogy valóban úgy volt-e, ahogy anyu mondta. Míg apu dörömbölt egy pár sort felálltam és visszaöltöztem. - Mit csináltál odabent? Szedd magad! Pár napig még Stormieknal leszünk. - néz rám szigorral az arcán. Csak ásítottam egyet (eszembe se volt odatenni a kezem, csakhogy idegesítsem).
- Aludtam. - adom meg az igaz választ. Mert valóban így volt. Tényleg aludtam.
- Azt látom. Hozd rendbe a hajad. Két perc múlva lent vagy és meg se próbálj egyedül elindulni. Ketten megyünk, Ők már hazaindultak két órája. Lucifert nekeresd, amíg nálluk vagyunk egy menhelyen lesz.- mondja, majd kivágtat a szobából. Két órája? Micsoda? Előhúztam a zsebemből a telefonom, majd megnéztem az időt. Este fél hét. De várjunk csak.. mi az, hogy menhelyen? Miért? Zsebretettem a készülékem és apu után rohantam.
- Mégis mit keres a menhelyen? Miért? - kérdezem miközben dühösen lemegyek a lépcsőn.
- Amíg te aludtál nekiugrott Annenak. Nem tudom, hogy tanítottad meg erre, de úgy megkarmolta, hogy összekellett varni a kórházban. Úgyhogy azt a helyet is megjártuk, míg te aludtál. Gyerünk menjünk! - int, majd elindul ki.
- Okos cica. - mosolyodom el gúnyosan, majd utána indulok. Lucifer csak akkor támad valakire, ha úgy érzi neki az veszélyes. Úgyhogy valamit csinálnia kellett.. bár a macska amúgy is erőszakos. De akkor se Lucifer hibája.
- Na végre! - jelenik meg mosolyogva az ajtóban Stormie, miután apu bekopogott. Milyen jó kedvű. Mielőtt bementünk volna, oldalra néztem. A szomszéd házban égtek a villanyok. Szóval laknak ott. Remek. A Lynch ház kívülről nem változott semmit, belülről viszont annál többet.
- Hát itt vagy! - hallom a hátam mögül a Vörös hangját, mire szemforgatva megállok, apu és Stormie nyugodtan sétálnak be a nappaliba vagy hova. Mivel hallottam, ahogy trappol le a lépcsőn ezért megfordultam. - Ez a te hibád! - emeli fel a bekötött karját, mire felnevettem.
- Édes. Ha én hozzád érnék, nem összevarni kellett volna a karod hanem megműteni minimum öt helyen.
- Nagyon nagynak hiszed magad mi? - kérdezte és a kelleténél közelebb jött. Felemeltem a kezem, a mutatóujjam a mellkasának nyomtam, majd löktem rajta egyet. Egy egész kicsit az újammal.
- Tisztába vagyok a képességeimmel. Ne köss belém. - mondom fenyegető hangon.
- Én is tudok egy-két dolgot szőkeség. Vigyázz magadra. - dob egy légpuszit, mire elfintorodom, Ő pedig kikerül és otthagy.
- Ne foglalkozz vele. - jön le a lépcsőn a Barna. Miért nem tudnak békénhagyni? - Ashley vagyok! - nyújtja a kezét barátságos mosolyal.
- Már találkoztunk. - mondom unottan.
- Tudom.. De még nem volt alkalmam bemutatkozni. - nevet fel.
- Aha.. - bólintok, majd kissé bizonytalanul de felé nyúlok. Félúton viszont megállt a kezem és visszahúztam. - Ne haragudj, de a lányoknak nem szokás kezetfogni.
- Oh. Hát én mindig így mutatkozom be. Nem vagyok elveszve az illem világában. - húzza vissza a kezét mosolyogva. Most nagyon boldog, vagy egyszer annyira nevetett, hogy így maradt az arca.
- Sloane vagyok, de ezt tudod te is. Meg minden mást, amit rólam meséltek a többiek. Úghogy erről ennyit. - vonok vállat.
- Nem! Vagyis.. én hallottam rólad mindenfélét, de igazán megszeretnélek ismerni. Nem azt a lányt látni, akinek a többiek mondanak. Na! Na? Akkor? Megnézünk ma este egy filmet? Beszélgetünk? Szereted a Titanicot? Mert én imádom! Csakhát olyan szomorú! De szerintem megnézhetnénk. Vagy esetleg valami akció filmet! Imádom az akciófilmeket! - fogja meg a csuklóm és vidáman trécselve elkezd felfelé húzni. - De akár meg is csinálhatnánk egymás haját. Tudod milyen rég volt pizsipartim? Pedig azokat nagyon szerettem! Milyen zenéket szeretsz? Én nagyon sok műfajért rajongok, de inkább a pop felé hajlok. Képzeld! Régen táncoltam! - fordul hátra egy pillanatra csillogó szemekkel én pedig teljesen ledöbbenve hallgatom őt, miközben továbbra is húz magával és hadar. - Rocky! - nyit be egy szobába, behúzva engem is. Az ágyon ott ült Rocky, Riker és Ross. Remek.
- Mi történt? - kérdezte Rocky teljes értetlenséggel. Na. Ezt én is tudni szeretném.
- Mi fog! Az itt a kérdés. Ki vagy rakva ma estére a szobából! Keress másik helyet! - szól rá határozottan. Ez így megy?
- Micsoda? Miért? - kérdezte felháborodottan.
- Mert pizsipartit tartunk! - mondja fellelkesedve a Barna.
- Én ebbe nem mente.. - kezdtem de be se tudtam fejezni.
- Olyan jó lesz! Csak mi ketten! - fog meg, majd maga mellé ránt és átkarolja a nyakam.
- Na! Hát akkor jó szórakozást! - áll fel Riker vigyorogva majd távozik. Van egy olyan érzésem, hogy volt már része Ashley által szervezett buliban.
- Egész biztos, hogy ez jó ötlet? -kérdezte Ross. - Percek kérdése és robban. Ne szorítsd annyira! - néz Ross aggódva.
- Mi az? Talán gond? - kérdezem, mire meglepetten néznek rám mindketten az ágyról. Fogalmam sincs, hogy mi az a pizsiparti, de akkor is végigcsinálom.
- Ugyan. Miért lenne gond? - kérdez vissza, majd fel áll az ágyról. -Nekem nem gond! - rázza a fejét, idő közben pedig Ashley elereszt végre.
- Jó. Mert nekem se! Szeretem a pizsipartikat! - mondom keresztbe font karral.
- Oké. - bólint, miközben lép párat. - De nem is voltál még pizsipartin. - néz rám felhúzott szemöldökkel.
- De igen voltam! Jó volt. Bár nekem kissé unalmas. - vonogatom a válam.
- Aha. Jó szórakozást.
- Meg lesz. Amint kimész innen. - bólogatok.
- Már itt sem vagyok! - bólint határozottan.
- Jó! - bólintok én is.
- Srácok.. - kezdi Rocky.
- Ne most! - szól rá Ross. - Nehezedre esne bevallani, hogy valami kimaradt az életedből? -néz rám kérdőn.
- Nehezedre esik őszintének lenni?
- Nehezedre esne, ha nem folyton ezzel dobálóznál?
- Kit érdekel?
- Engem nem!
- Engem sem! - vágok vissza határozottan.
- Jó.
- Jó. - bólintok, Ő pedig kiviharzik.
Még eltartott pár másodpercig, hogy a Barna kiküldje Rocky-t a szobából, mert már ott tartottunk, hogy befonja a hajunkat csak ne kelljen Ashleyt velem hagynia. Szerintem a barátnőjét féltette. Én speciel magamat.
- Na! - lép elém mosolyogva. Végül megragadta a karom, majd az ágyhoz húzott és lerántott rá. - Direkt csinálod annak az ellentettjét, amit Ross mond? - kérdezi teljesen komolyan. Nem volt a hangjában semmi, csupán egy kérdést tett fel. Ami azért furcsa, mert kérdéseknél álltalában bajban vagyok. De most nem csináltam semmit.
- Egyátalán nem így működik a dolog. - rázom a fejem.
- Ne csináld már. Sloane! Én is állandóan Rocky szavának ellentettjét tettem mielőtt összejöttünk, csakhogy észrevegyen. Furcsa praktika, de meglepően hatásos.
- Én akkor sem tudom miről beszélsz. - nézek el mellette nevetve. Egy csomó közös képük van a falon. Gusztustalanul aranyos.
- Meddig jártatok? - kérdeztem, mire meglepetten ránéztem.
- Honnan.. Ja várj! Minek kérdezed ha Rydel már beszámolt róla? - húzom fel a szemöldököm dühösen.
- Ne csináld már! Engem nem mások érdekelnek. Amúgy se tudok mindenről. Csak a dühös nővér verzióját hallottam, amiből kimaradt minden lányos részlet.
- Két év és pár hónap.. - mondom, mint akit egyátalán nem érdekel.
- Naaa! Tudod te a pontos számot is! - vigyorog.
- Nem. - mondom, halkan de olyan hangszinten, hogy nem faggatott ebben a témában tovább.
- Jól van. De hogy jöttetek össze? Mármint ha úgy vesszük valóban nem egy korosztály vagytok és az ilyen dolgoknak története van. - mosolyog, miközben egy párnát magához ölel.
- Egy fogadás voltam.. És már nem vagyok biztos semmiben sem. - sóhajtok fel. Kezdődjék a "Sloane szerelmi élete" című vígjáték.
