Sloane szemszöge:
Mérgesen húztam a fejemre az egyik párnám, a sok közül. Hajnali négykor másztam vissza a szobámba és most reggel nyolc óra. Alig aludtam valamit, de iszonyatmód fáj a fejem. Egyátalán nem ittam, viszont hajnalok hajnalán is rövidben rohangáltam.. bár akik a medencébe ugráltak biztos torokgyulladást kapnak. Feltápászkodtam és arcot mostam hidegvízzel, hogy egy kicsit felébredjek, azután pedig fogatmostam. A hajam nem érdekelt, hagytam úgy ahogy van. Lemenni viszont nem lenne szerencsés bugyiban és egy elnyúlt polóban. Így egy köntöst magamra kaptam.
- Szia kishercegem! - állok meg a konyhapultnál, amin Lucifer ülögélt, és megsimogattam. Nagyon imádom, ahogy dorombol.
- Ez egy sátán! -áll meg mellettem Ryland én pedig oldalra fordítom a fejem, mire kissé hátrahökköl. - Ne érts félre, de szörnyen nézel ki. Mármint.. Olyan dögösen kialvatlan a fejed. Viszont visszamehetnél aludni. - mondja majd elsétál, én pedig nem törődve vele még egy kicsit kényeztetem Lucifert, majd az épp belépő házvezetőnőre nézek.
- Két palacsintát, banánnal és tejszínhabbal.. meg egy gyógyteát.. Ja és egy fejfájás csillapítót. - fogom a fejem, miközben elmegyek mellette és a nappaliba igyekszem. Ott pedig helyetfoglaltam a kanapén, egy másikon, nem ott ahol Ryland ücsörgött.
- Mondtam, hogy menj aludni.. Ha meglátnak így a végén lebuksz. -rázza a fejét, fel sem nézve a laptopból.
- Mondtam, hogy menj és törődj a magad dolgával. - természetesen nem, de szeretek visszaismételni, néha az a legidegesítőbb.
- Jó reggelt! - ugrál le a lépcsőn Rydel, húzva magaután Ellingtont kézenfogva. Együtt vannak? Eltartott egy darabig.. Ryland visszaköszönt, én viszont nem. Minek? Eddig se köszöngettem másnak, ezután se fogok. - JÓ REGGELT! - vágja le magát mellém Rydel, majd a fülemhez hajol és beleüvölt.
- Lehet, hogy fiúnak verni lányt szégyen, de lánynak lányt nem. Szóval még egy ilyen és olyan pofonnal gazdagítalak, amire egész életedben emlékezni fogsz, és ha egy óvatlan pillanatban rágondolsz, akkor beleremegsz, sőt még a sírba is viszed az emlékét! - fordulok felé, és teljesen nyugodt hanggal közlöm a tényeket. Végül a konyhaajtóban megálló és egy tálcán a reggelim tartó nőhöz lépek és elveszem. Igazából még nyugodt is lett volna a reggelem, ha a következő nem történik. Épphogy megfordultam a kezemben a reggelimmel, amikor szemből nekem rohant valaki és a tálca tartalma odaveszett. A selyem köntöst, ami rajtam volt tejszínhab borította, ráadásul a forró tea is rámborult. Mindezt köszönthetem Rocky barátnőjének. De ahelyett, hogy hangos sikítozásba és rohangálásba törtem volna ki, lehunytam a szemem és feltartott kézzel, kitudja meddig számoltam el magamba. Talán lehetett száz is, de amikor kinyitottam a szemem már nagyjából mindenki körülöttem állt. - Az egyik a fülembe üvölt, de kit érdekel, hogy fáj a fejem. A másik pedig nem tudja moderálni magát, és mint valami inszomniás, aki lekéste a buszát, mert sokáig fentmaradt, rohangál, mint egy őrült. Ebben a házban dolgoznak, élnek! Úgy látom akinek nevelőnőre lenne szüksége az Rydel Mary Lynch és ez a Barna itt! Szóval.. Mindössze annyit mondanék, elsőnek és utoljára. Ez a kis kiruccanásotok nálunk mindössze egy " jöttünk, láttunk, mentünk" és el is mentek! Mert én iskolába járok, edzem, vizsgákra és dolgozatokra tanulok, nincs szükségem idiótákra körülöttem, akiknek szarnyi köze sincs az életemhez! - az utolsó mondatom második felét már ordítottam, majd felszáguldottam az emeletre. Nem csapkodtam az ajtóm, egyszerűen becsuktam. Egy zuhany most jól esne, és nem is ártana.
Ryland szemszöge:
- Beleüvöltöttél a fülébe? - kérdezte Rocky nővérünkre nézve, miután a dühös Szőke elhagyta a lakás ezen részét. Kész szerencse, hogy anyuék nem voltak bent. Sőt a személyzet is elég jó, mert míg Sloane magához tért már majdnem, hogy eltűnt a földre esett étel.
- Én nem direkt csináltam. Vagyis.. Jézusom! - nézett körbe kétségbeesetten Ashley.
- Csak magadra haragítottad a ház úrnőjét.. -nevettem fel, majd egyből abbahagytam, amikor megláttam leülni Ash lábától nemmessze Lucifert. - Figyelj.. Én azért tőle is félnék! - mutattam az állat felé, aki erősen a barnahajú lányt szugerálta.
- Mindjárt nekedugrik! - húzza arrébb őt Rocky, de a macska feláll és bár tatrja a meglévő távolságot utánuk megy.
- Reggelt! - érkezik meg utolsóként Ross. - Nektek meg mi bajotok? - néz körbe értetlen arckifejezéssel, mi pedig a macskára mutatunk, mire felnevet és odamegy hozzá.
- Ne tedd! - szólok ijedten, de Ő egész egyszerűen a kezébe veszi.
- Mi a helyzet öregfiú? - simogatja meg a fejét, mire az dorombolni kezd.
- Öregfiú? - ráncolja a homlokát Anne, aki történetesen nem érti miért ölelgeti a barátja az exe macskáját.
- Lassan ötéves lesz. Csoda, hogy megismert. Miert néztek ilyen halálfélelemmel? - néz körbe Ross.
- Mert az a macska kész kinyírni mindenkit! - néz hitetlenkedve Riker. - Honnan van ez az ördögi állat?
- Lehet, hogy kicsit nagy, sötét a bundája és zölden világít a szeme, de nem esz embereket. Legalábbis, amikor elhoztam, akkor nem tűnt fenevadnak, úgyhogy nyugodjatok meg. És hát.. Tőlem kapta.. Úgyhogy ja.. - teszi le a földre, abban a pillanatban pedig el is rohan a macska. Szóval ajándék volt. Nem csodálom, hogy nem tudtunk róla. Soha nem beszéltek arról, hogy együtt vannak. Ezt tudtuk, de többet sose.
Sloane szemszöge:
Tiszta pizsamánban, frissen zuhanyozva dőltem rá az ágyamra, majd mikor felültem örömmel konstantáltam a helyzetet, miszerint a reggelim újrakészült a teámmal együtt, és még a gyógyszer is ott volt.
- Sloane! - szól egy hang a hátam mögül, mire megállok. Nem fordultam meg, egyszerűen megvártam míg elém lép. - Elné..
- A legjobb amit most tehetsz, hogy összecsomagolsz. Ha nem teszed, akkor a szemem elé se kerülj. - hagyom ott a barnahajú csajt és leviszem a konyhába a tálcám. Bár furcsáltam, hogy az asztal egyik végében ott ülnek páran és a szembenlévő pulton ülő macskával néznek farkasszemet, beljebb mentem és letettem a tálcám. - Gyere ide! - fogom meg, majd magamhoz ölelem a kis gombócom. Évekóta velem van, egyszer sem hagyott még magamra.
- Elég! Ez a macska szörnyű! Amúgy is az állatoknak kint a helye! - szólal meg a hátam mögül valaki, mire megfordulok. A vörös pampogott nekem.
- Ha szeretnéd kitehetünk neked egy kosárkát az udvarra és amennyiben te odakint alszol, Lucifer is kimegy. De kizárólag addig, amíg te is kint vagy. Egyébként mióta vagy te a ház lakója, hogy megmond minek hol a helye? Te itt csak egy nem szívesen látott vendég vagy. Te alkalmazkodsz. A macska pedig nem megy ki az udvarra, csak ha az ő kedve úgy tartja. Világos voltam? - hajolok bele a képébe a mondatom végén, ugyanis időközben letettem Lucifert és odamentem hozzá. - Érted? - vigyorogtam, Ő meg próbált a lehető legmérgesebben nézni, csak sajnos ez nem jött össze. Mókus feje van.
- Pontosan az ilyen szituációk miatt nem akartam idejönni.. - szólal meg Ross, aki eddig nem tartózkodott a helyiségben, most jöhetett csak be. Felegyenesedtem, majd felé fordultam. Próbáltam nem ügyelni a kinézetére, és hogy mi a francért nem lehet begombolni azt az inget jobban. - Látom a fiatalabb lányokra hajtasz.. - jegyzem meg miközben elmegyek mellette. Nem igazán törődtem azzal, hogy mondott-e valamit, csak felmentem a szobámba és ideje volt elkezdeni tanulni.
