Sloane szemszöge:
Beültem a padomba és a táblára felragasztott kartonműveket figyeltem. Mind fekete kartonra vagy sötétzöld kartonra volt elkészìtve. Viszont valami más sokkalta jobban nyomaszt. Egy pillanatra hátra pillantottam a biológia labor utolsó sorába. Naomi a telefon felé hajolva foglalta el magát. Remek.
- Szia! -ült le mellém Joshé az elsősorba. Feléfordultam és köszöntem neki.
- Szia tündér! - foglalt helyet a balomon Tommy.
- Itt az összes történelem tétel, ami eddig kellett. - nyújtom oda szemforgatva a mappát, amibe helyeztem őket.
- Imádlak! Viszont nem csak ezért, ugye tudod? - nézett rám, mire bólintottam és előhúztam egy tollat a tolltartómból. Tudom, hogy imád. Az összes imád, ha nincs hisztis napom. Meg ha vannak lemásolható jegyzeteim.
- Mit terveztek mára? - kérdezem, de a biológia tanár abban a másodpercben meg is érkezett. Nem mi kezdtünk. Hanem Cameronék.
- Csókos - suttogja Tommy, miközben Cameron leül a második sorba mögém, természetesen egy újabb ötössel.
- Tomas! Jöjjön csak! -mosolyog a tanárnő, mire az említett személy szitkozódva feláll. Természetesen némán mind jól szórakoztunk rajta. Itt úgy műkődik, hogy a párokból egyet találomra felszólít, így vagy mákos vagy és pont te készültél fel, vagy mind a ketten felkészültetek és nincs probléma.
- Miss Graham. - szólít fel, de ez így nem volt oké. Naomival megbeszéltük a tanárral, hogy ezúttal ő küzd a jegyünkért, mert eddig mindig én feleltem. A tanárnő kissé feledékeny. Azért felálltam és kimentem, és miközben monoton beszéltem, mutogattam láttam, hogy a barátnőm serényen nyomogatja a telefonját a pad allatt. - Ötös. - mondja én pedig visszasétálok a helyemre és leülök.
- Várjunk. Mi van? - kapom fel a fejem.
- Ötös, Miss Graham! - néz rám majd becsapja a naplót és a csengő megszólalásával távozik a teremből.
- Úristen ötös! - ugrálok Cameron vállába kapaszkodva, miközben a folyosón haladunk, egy picit sem érdekelt, hogy az alsóbb éves lányok milyen szemmel merednek rám. - Ezt bebuktad! Hallod, Dallas? Én is ötöst kaptam! - hajolok a füléhez és nagyobb hangerővel beszélek, de azért nem süketítem meg. Egész egyszerűen csak kiröhögött, de nem számít, mert tudom, hogy nagyon idegesíti.
Szomorúan írtam egy újabb sms-t a buszmegállóban csövelő barátaimnak, hogy csak este látnak, majd a tükörbe nézve megigazítottam a hajam.
- Örülünk, hogy velünk edzel és segítesz! - néz rám az egyik pompomlány, látszólag nagyon megkönyebbült. Hát én nem. Mert egy egész delutánnyi edzés vette kezdetét. Miután hazaértem hallani se akartam az ott lévőkröl. Mivel a kertben voltak megúsztam az összeset, sőt kimásznom se kellett miután elkészültem, hanem lazán kisétáltam. Ez egy viszonylag nyugodt nap volt.
*****
Mond valakinek, valamit az hogy időérzék? Naominek kellene egy. Idegesen álltam a tornaterem ajtajában és figyeltem, ahogy a kékzakósok, enyhén hiányos öltözetben ugráltak zenére. Ez, egy tízperces szünet és mi jövünk. Fintorogva fordultam meg és kezdtem el visszasétálni az öltözőbe, amikor a vörös és még néhány másik lenyomott egy spárgát. A leggázabb, hogy még apu is ott ül a lelátón a többiekkel együtt.
- Akkor azt hiszem így lesz a legjobb! - bólint mindenki, öt perc tárgyalás után én pedig meghúzom a cophom és elindulok ki. Mivel a tornaterem tök üres volt, én meg elindultam befelé páran furcsán nézegettek, de nem számított. Mert átsétaltam, egészen a zsűriasztalig.
- Elnézést. - állok meg egy ötvenes éveiben járó nő előtt, aki amint felnézett rám és meglátta az öltözékem felcsillant a szeme és mégjobban mosolygott. A gimnáziumunk minden évben győzött. Nemcsoda, hogy oda van értünk.
- Miben segíthetek? - nézett rám kedvesen.
- A Malone Elite Magángimnázium technikai okok miatt visszalép az éves versenyből. - megpróbáltam a lehető legfinomabban megfogalmazni. Hát nem voltam túl hatásos.
- Hogy mi van?!? - órdít a nő, miközben feláll és az asztalra csap. Kissé meglepődtem, és a biztonságom érdekében hátráltam egy lépést. Az asztalnál ülő másik két ember is felénk fordult, na meg a közönség 50%-a. Egy másodpercre a lelátó azon részére pillantottam, ahol az összes osztálytársam ült, feliratokkal ellátott pólókban és táblákkal. Némelyik arcán vagy haján az iskola színei virítottak.
- Nincs itt a csapatkapitányunk, és a CD is nálla van, ami nekünk kell. - válaszolok, mire kisétál az asztal mögül és arrébb húz.
- Nem ítélkezem, de ez a díj a Malone tulajdona, évek óta, és az a semmirekellő Blake iskola nem kaphatja meg! Szóval én megoldom, hogy a lista végére kerüljetek, te pedig old meg a többit. Pontosan két óra múlva itt! Okos lánynak tűnsz, ne kelljen csalódnom. - eresztette el a csuklóm, majd otthagyott. A srácok felé fordultam, majd bekattant valami és kirohantam a lányokhoz az öltözőbe.
- Mindenki öltözzön vissza! Most! Naomi helyett én ugrom, fiú is versenyezhet ugye? - vontam fel a szemöldököm, ők pedig banbán bólogattak. - Jólvan. - bólintottam elszántan, majd visszarohantam a tornaterembe és egyenesen a lelátón ülő osztálytársakhoz futottam. Vagyis inkább ugrottam. Átfutottam a fél tornatermet, amiért teljesen hülyének néztek, elkaptam és átugrottam a termet és ülőhelyet elválasztó korlátot.
- Segítség kell!- álltam meg Joshé mellett,majd eszembe jutott még valami. Kivágom magam ebből, nem hiányzik nekem ez. Mivel Joshé jó futó így azonnal elküldtem az ikolába, ahol majd a gondnok beengedi és elhozza a tornaterem öltözőjében hagyott CD másolatot. Ez kipipálva. - Ti ketten! -mutattam Tomasra és Joshra, mire a két srác megréműlve nézett rám.
- Gyűlölöm, amikor ilyen eszelős tekintettel bámul! - sziszegi idegesen Tommy. Csak megragadtam a karukat és elrángattam őket az öltözőbe. Miután mindenki felöltözött elmondtam az ötletem; két óra allatt belehet tanítani egy koreográfiát, azaz most pompom lányok lesznek. Vagy tudom is én. A lényeg, hogy ketten dobják fel a lányt, aki eredetileg velem dobta volna fel Naomit.
Két kegyetlen óra után otthagytam őket az ajtóban, ahonnan majd indulni fognak. Leültem Cameron mellé a lelátóra és esküszöm mindenki helyett izgultam.
- Hát te? - kérdezte értetlenül én pedig megvontam a vállam.
- Köszönöm, jövök eggyel! - fogom meg az előttem ülő Joshé vállat, mire ő hátrafordult és csak mosolyogva megrázta a fejét.
- Hol van Josh és Tomas? - kérdezte Boo, én pedig az épp a pálya közepén elhelyezkedő csapat felé mutattam. Nem kellett több. Az osztály egésze olyan hangos röhögésbe kezdett a két srác miatt.
- Kuss van! - ordibál felénk Tommy.
- Hajrá! Anyu büszke rád! - ordít Boo, mire Josh odafordul és bemutat, de a fiúk hangos fütty koncertbe kezdtek. Nagyon fogják még ezért szívni a vérüket a srácok.
- Akkor..khm.. A Malone Elite Magángimnázium következik! - konferálja fel őket a nő, én pedig kiveszem Cameron kezéből az üdítős poharát és idegesen meghúzom. Istenem csak ne legyen baj.
- Ezért még nagy árat fizetsz! - karolja át a vállam Josh, miközben vigyorog mint az idióta. Győztek, és lerángattak magukkal átvenni a díjat.
- Annyira büszke vagyok rátok! - kapom el mindkettő nyakát és megölelem őket. Sajnos nem tudom Naomi merre kószál, de most megúszta a dolgot.
- Beszélhetünk? - lépett mellém Cameron, amikor épp kifelé sétáltam a már teljesen kiürült épületből. Az apám meg a többi viszont ott állt a kocsi mellett és engem figyelt. Nem akartam velük hazamenni.
