Reggel épp kiakartam nyitni az erkélyem ajtaját, hogy kimehessek egy kicsit kiszellősztetni a fejem, de egy újjabb zár ékeskedett rajta. Nem is akármilyen így hát a szobaajtómhoz sétáltam, elfordítottam a kulcsot, hogy nyitva legyen majd visszamentem a zárhoz, ami kóddal nyílik. Annnyira naívak. Lazán beütöttem Ross születési dátumát és már nyílt is. Azt gondolják, hogy ez az ami nem jut eszembe. Hát persze. Visszasétáltam az ágyamhoz és leültem, közben a telefonom nyomkodtam. Tudom, hogy nem ennyi. Nem, mert valamelyikőjük telefonja kijelzi ha kinyitottam. Tudom. Ezek nem ilyen egyszerű dolgok. Mindig van buktató. Pár másodperccel később több lábtrappolást hallottam a szobám ajtaja előtt. Szóval mindenkinek kijelzi. Ezt élvezni fogom, úgy érzem. - Nyitva! - kiabálom vidáman és mosolyogva nézem, ahogy az összes kómás besétál a szobámba. - Hogy a fenébe? -kédezte Rocky. Hajnal négy óra. Ha ezt a zárat hagyják, ezt eljátszom még úgy ezerszer. Élvezni fogom. Csak megvontam a vállam és tovább nyomtam a telefont. Még a Vörös is bent állt telefonnal a kezében, komolyan azt gondolják, hogy Ő fog engem őrizni? - Ez mire volt jó? - kérdezte Stormie rosszalóan rázva a fejét. Megvontam a vállam ismét és diadalittas mosollyal néztem a Twittert. Oda se néztem, amikor átírta a kódot. Mindenki kivonult a szombámból én pedig felnevettem, nem tudja mit csinál. Felálltam és elmentem egy gyors zuhanyra, majd miután köntösbe csavartam magam megnéztem az időt. Fél öt. Ismét a zárhoz sétáltam és beírtam Ross szülinapját. Hülye logika. Azt hiszi nem próbálkozom ugyanazzal. Két percen belül berontott mindenki a szobámba én pedig angyali mosollyal álltam és néztem Stormie dühös arcát. - Elég! - emelte fel az újját és elindult a lakat felé. Én egyszerűen arrébb álltam, hogy odamehessen. -Épphogy vissza aludtunk! - néz rám dühösen Riker, aki utolsóként távozott a szobámból. A fürdőszobámba mentem, majd megszárítottam a hajam és átvonultam a gardróbomba. Felvettem egy tiszta fehérneműt, majd felöltöztem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-12123 - pötyögtem be vidáman a számokat,majd lementem a konyhaba. Ott leültem és miközben a reggelimre vártam a telefonomat figyeltem. Rákapcsoltam arra a kis édes zárra, így innen lentről is simán beütöm a kódot. Komolyan a kezembe adtak valamit amivel az agyukra mehetek. - Köszönöm - biccentettem a nőnek, aki letette elém a reggelimet. Három alkalommal voltam már túl a zár újabb és újabb felnyitásán, amikor lépteke hallottam a lépcső felöl. - Nem hiszem el, hogy meglépett!- szitkozódik Ross, majd mikor meglát megtorpan. Én csak rányomok az enterre és lehúzom a pohárban lévő maradék gyümölcs levet. Az ő telefonja meg jelzett. - Megőrült ez a kütyü.. -lép be Ryland, akin már ott volt az egyenruha. Gólyabál, a végzős bálunk és a sportnap is itt van a nyakunkon. Mi pedig felvagyunk függesztve. Csodás. - Ha hazajön esküszöm, hogy.. - érkezik meg Stormie is, de a mondatát fébehagyja. Mit csinálna? Komolyan gondolja, hogy bármit tehet? - Sloane! - mondja meglepetten. - De akkor, hogy nyílt ki a zár ha te.. -rázza a fejét értetlenül. - Csak lepattintottam az oldalát, felcseréltem két drótot, majd csatlakoztam a hálózatához. - vonom meg a vállam, majd beütöm a kódot ismét, ami megint Ross születési dátuma volt. Felálltam az asztaltól, a csapat nagyrésze pedig helyet foglalt. Mielőtt kimentem volna megálltam Stormie előtt, felhúzott szemöldökkel és összefont karral másztam bele az aurájába. - Feladod végre? - nevetek fel hitetlenkedve, majd kikerülöm meg sem várva a választ. A szobámba jobb láttam, ha nekiállok a dolgaimnak. Miután elértem Josh-t nekiálltunk a gólyabál megszervezésének, azután pedig belekezdtünk a sportnapba is. De félbehagytuk. Ő is hulla volt és én is. De miután elköszöntünk, nekiálltam a kiadott magyar beadandómnak. Szörnyű volt még maga a szó is, amit témanak húztam. Szerelem. Minél hamarabb túlvagyok rajta, annál jobb.
Joshé: Emberek. Valaki cseréljen velem témát. Most. - ez nekem pont kapora jött. Mrs. Dallas: Kérem!✋ Mi az? - a barátság volt. Gyűlöli azóta, hogy Mike nincs. Hát.. nekem ez még mindig jobb, mint ami eredetileg az enyém. Így történt, hogy cseréltünk. Egy órája már, hogy a lapok fölött szenvedtem és egy jó szót se tudtam leírni. Ebből viszont három oldalt írtam. Minden szempontból megközelítettem a dolgot és olyan lett, amilyennek lennie kell. Összetűztem a lapokat, majd elpakoltam a cuccaim. Ma nincs kedvem semmihez. Zsebretettem a telefonom és elhagytam a szobát, Stormie magyarázása ellenére pedig a házat is.
- Itt meg mi a franc történt? - kérdezem elképedve, ahogy körbenézek a helyiségben. Minden szanaszét hevert. A fotelek felborítva és mintha lyukak lennének belevágva, a középen lévő kisasztal kettétörve, a falon lévő képek már a földön hevertek a poszterekkel együtt. A falat pedig festékszóróval írt, gusztustalan szavak díszítették. - Azok a nyomorultak. - törli bele a pulcsijába a vérző száját Pablo. Rajta kívül még Eddy és Coco tartózkodott a helyiségben. Meg persze én. - Szétvertek mindent. És a félkómás Pablo, mire felkelt addigra rég így volt minden. Csak az egyik köjöknek nekiment. - vázolja fel a helyzetet Coco. Nem értem miért csinálták ezt. - Húzzunk innen. Új hely kell. - mondja Eddy, amikor kintről sziréna hangja szűrődött be. - Bassza meg. - suttogja Pablo. - Innen már csak a rendörségre megyünk. - húzom a szám, miközben Eddy és Pablo a két drogos a műanyag dobozokat tömte a sarokban lévő pléd alá. Már épp húztam volna elő a zsebembe rejtett hamis igazolványom, hogy eldugjam, amikor beléptek. Visszatoltam a zsebembe és csak reménykedni tudtam, hogy nem néznek át. - Mi a faszt csináltatok? - kérdezi Marco, miután belökdösték őt is a cellába. Egyesével kihallgattak és idehoztak minket. Egyikünk sem mondott semmit, ahogy megbeszéltük még évekkel ezelőtt. Persze csak biztonságból. Mert sose gondoltuk, hogy egyszer egy ilyen helyen kötünk ki. Mindenkit behoztak akit az ottlévő képeken láttak. - Tulajdonképpen ki is hívta ki ránk ezeket a pojácákat? -kérdezte Coco. - Semmit sem tudunk! Egyszerűen megbilincseltek és behoztak. Fogalmunk sincs miért, vagy ki által. - mondom idegesen. - Edison Williams, Sloane Phoebe Graham, Joe Martines. - sorolja a neveket a pasas, mi említettek pedig felálltunk és sajnos követnünk kellett az öltönyös alakot. Egyébként Joe egy idén végzős srác a Blake Shoutba. Úgy, hogy kétszer bukott. Kékzakós de azért megvagyunk. Úgy érzem hosszú estének nézünk elébe. Még a rácson kívülről rápillantottam a bent ülőkre és elhúztam a szám. Hatalmas szarban vagyunk, ha holnap reggel nem engednek el, akkor soha.
