Sloane szemszöge:
Tegnap este elég kellemetlen volt állni Stormie pillantását, miközben átparancsolt a fia szobájából oda, ahol én alszom.
- Hé! - áll meg az ajtóban valaki, mire felnézek. Ryland volt az. - B hét van. - mondja és már el is megy. Épp azon agyaltam, hogy mindent bepakolok. Hát így nem kell. Mivel nem kellett tovább agyalnom így bepakoltam (egyenlőre füzeteim vannak, könyveim nincsenek) és miután megvoltam a vállamra kaptam a táskám és már indultam is. Legalábbis úgy terveztem, csakhogy lent a lépcsőnél Rocky elkapta a vállam és nem engedett.
- Ma én viszlek iskolába. - néz rám, amolyan "ezt megszívtad" fejjel. Csak tudnám miért.
- Nincs nektek fellépésetek, nem kell próbálnotok vagy valami ilyesmi? Csak hagyjatok élni!
- Jelenleg van egy kis szünetünk.. Mondjuk úgy erre a félévre.. Szóval nem koptatsz le. Beviszlek titeket. - válaszol, mire megforgatom a szemem és megadóan felsóhajtok.
- Jól van. - mondom.
- Jól van? - kérdezett vissza meglepve.
- Süket vagy? Azt mondtam! De akkor indulnánk már? - sürgetem.
- Még bemennék meginni a kávémat. Öt perc. - hagy ott. Gondolom eredetileg magával akart rángatni.
- Idióta. - mondom lesajnálva, majd elindulok az iskolába. Gyalog. Hogy mennyire nem érti a gondolkodásom.. Bár ez senkinek nem megy.
Ki gondolta volna, hogy fél nyolckor még senki se járkál az iskola folyosóin. Voltak egy páran, de nem volt tömegnyomor, ami meglehetősen komfortos volt. Így elfoglaltam magam azzal, hogy elmentem a könyvtárba és lefénymásoltam mindkét órarendem, majd beragasztottam őket a szekrényembe, amit nem fogok kidekorálni. Teljesen felesleges, mert csak időpazarlás. Elég, hogy az órarendem benne van. Miután megvoltam már csak 8 percem maradt becsöngetésig így a kémiaterem felé vettem az irányt. Nem vagyok stréber.. Csupán nem szerencsés ha elkések az első órámról, ezért szedtem a lábam. Ezt a termet tudom hol van, a többivel lesz egy kis gondom. Amikor odaértem mindenki kint állt a terem előtt a cuccával, szóval csak akkor lehet bemenni ha a tanár jön. Nem erőltettem meg magam, hogy odamenjek bárkihez is és barátkozzak. Annyira nem élvezem az ittlétet, így csak álltam a falat támasztva félvállal és a telefonomon pörgettem végig a közösségi oldalam. Kissé lehangolt, hogy teli van az oldalam régi fotókkal, mindenki meg van őrülve a semmiért.
- Jó reggelt! - köszön a tanár odaérve, majd kinyitja az ajtót és mindenki elindul be. - Sloane! - mosolyog a tanár,mikor utolsóként mellé érek. A kémiatanár alsóban a matektanárom volt.
- Nagyon örülök! - mosolygok, majd bemegyek. Viszont megálltam és Mrs. Ford pedig mellettem. Egyrészt nem ártana felvilágosítani az osztályt, hogy ki vagyok, másrészt a laborban négyesével ülnek az asztaloknál, azaz csoportokba dolgoznak. Nekem fogalmam sincs melyik csoporttal leszek.
- Gyerekek! Csend! - szól a tanár. - Erre az utolsó évre van csak kémia órájuk és nagyon odavannak a köpenytől.. vagy inkább egymáson röhögnek. Nekem mindegy, a lényeg, hogy élvezik. - néz rám a tanárnő, mire csak bólintottam egyet.
- Tanárnő! - lóbálja a kezét elég feltűnően valaki hátulról. - Ő ki? - mutogat felém nem túl kúltúrált módon, amiért többen fel is nevetnek. Milyen inteligens társaság.
- Ha elhalgat a társaság, akkor megtudnánk. - válaszol mosolyogva. - Szóval. Szerintem már többen ismeritek, csakhát azért öt év, az öt év. Sloane alsóban az osztálytársatok volt, a mai naptól kezdve pedig újra az lesz. Én pedig az osztályfőnök vagyok! - fordul egy pillanatra felém mosolyogva. Ezért bírják annyira.. Ha valaki nem viselkedik azt is nyugalommal és mosollyal küldi el büntetésbe. Természetesen nem kell mondanom, hogy mindenki motyogni kezdett és susogni.. - Nem tudom ti hol tartottatok pontosan, de mi még nagyon az elején vagyunk, mivel egy kettes csoportunk van, mostantól velük dolgozól. Ott hátúl! A két jó madár; Kevin és Ryland csoporttársa leszel itt a laborban. Ugyanez a csoport felosztás vonatkozik a matematika órákra.- bólintottam, majd hátrasétáltam és csak akkor grimaszoltam, amikor leültem Kevin mellé, szembe Ryland-el.
- Hát ez egyszerűen remek. - mondja kelletlenül Ry, mire levágok még egy grimaszt. - Nagyon érett vagy. - bólint.
- Mondod te. - suttogom, majd kinyitom a füzetem.
- Ez meg mi a halál? -kérdezi Kevin a lapjaimat vizslatva. Bonyolult képletek voltak leírva.. Majdnem megkérdeztem, hogy lehet ilyen hülye, de aztán leesett, hogy nekik ez az első évük ezzel a tantárgyal. Legalábbis felsőben. Úgyhogy hagytam.
- Bele ne öntsd! - nézek idegesen Rylandre. Az első kémiaórám itt és felakar robbantani.
- Mert? A képen is ezt csinálja a nő! - bök a könyvre Kevin.
- Igen ezt! De az mocsár zöld, a miénk pedig fű zöld! - magyarázom és rettenetesen tartok tőle, hogy beleöntik.
- Van különbség? - röhög Kevin.
- Van! - bólintok, majd elveszem Ry kezéből azt, amit beleakart önteni és a rózsaszínra színezett folyadékot adom a kezébe. - Tessék! Ezzel szórakozzatok! - mondom.
- De ha nem robban, akkor mi benne a mókás? - kérdezték értetlenül. Másik csoportot akarok. Most!
- Na jó.. Öntsd bele azt! Aztán fogj meg egy földdarabot és dobd bele.
- Robbani fog? - kérdezte felcsigázva Kevin.
- Persze! - bólintok mosolyogva. Ezek azt se tudják mit kevernek össze. De egyből belevetették magukat én meg észrevétlenül felálltam, és mivel öt perc volt még az órából nyugodt szívvel kéredzkedtem ki mosdóra. Természetesen a cuccom vittem magammal és egy kicsit sajnáltam azokat, akik bentmaradtak. Az, amit összedobnak elég kellemetlen lesz.
Épp a szekrényembe raktam be a azokat a füzeteket, amik nem kellettek a következő órára, amikor valaki becsapta az ajtaját. Majdnem ott maradt a kezem. Oldalrafordultam és két igen dühös szempárral találtam magam szembe. Meghát kissé szagosak is voltak. Úgy látszik vége az órának.
- Ezt még nagyon megbánod! - emeli fel fenyegetően az újját Ryland, Kevin pedig helyeselve bólogat.
- Baj van? - kérdezem ártatlanul.
- Még annak is záptojás szaga van, aki nem mellettetek ült. -áll meg Mike mellettünk és dühösen néz a fiúkra.
- Az ő hibája! - mutatnak rám.
- Én csak javasoltam. Ti csináltátok! - tettem fel a kezem védekezően.
- Ó tényleg? -kérdezte Kevin. - Akkor itt a javaslatod! - mondta, majd elkapta a karom és odarántva magához a fejem a mellkasának nyomta.
- Ne, fúj! Büdös vagy Kevin! - próbálok kiszabadulni.
- Olyat mondj amit nem tudok! - ereszt el röhögve én pedig épphogy levegőhöz jutok Ryland elkapja a derekam és a pulóverét a képembe nyomja.
- Csesszétek meg! - mondom, miközben próbálok kiszabadulni.
- Ugye milyen jó? - kérdezte Ry, majd eleresztett. Azonnal felé fordultam és kikaptam a kezéből a pulóverét, majd fejenvágtam vele párszor.
- Ugye milyen jó? - kérdezek vissza gúnyosan, majd visszadobom neki a ruhadarabot. - Hallod! Ez te vagy? - nézek oldalra Mikera, ugyanis ez roszabb volt, mint a másik kettő.
- Igen. Én. Nem "robbant", amit összekevertek, és odahozták hozzám. Aztán a karomra borult a lötty egy kisebb része. - emeli fel a bal kezét. Válaszképp csak bólintottam, mert még mindig kattog az agyam és nem szeretnék valami idiótaságot mondani. - De ezekszerinte a te hibád.. - mondja elgondolkodva és mire reagálhatnék, már ő is megszorongat.
- Úristen. - veszek egy mély levegőt, miközben a szekrénynek dőlök, miután kiszabadultam. Mind a hárman önelégült fejjel bámultak rám. - Ha most.. Lenne hozzá energiám.. Felképelnélek titeket! - mutatok végig rajtuk fenyegetően, de csak kinevetnek. Ők még nem félnek tőlem és nem vesznek komolyan. Még.
- Milyen óránk lesz? - kérdezi Kevin miután abbahagyták a nevetést.
- Semmilyen. A tanárnő azt mondta menjünk haza mind. Ilyen szaggal nem tud senki se koncentrálni. - válaszol Mike, mire a másik kettő elképsztően felvidult. Unottan kezdtem kipakolni a szekrényemből, a többiek pedig leléptek a saját cuccukért. Hát.. Stormie nem lesz elragadtatva, ha beszámolót kap arról, hogy mi és hogy történt. Apu meg majd megy utána. A nap fénypontja, hogy büdös lettem.
