Sloane szemszöge:
Bedobtam az esernyőm a táskámba, majd kinéztem a konyha ablakán. Borús volt az ég, és úgy tűnt bármelyik percben leszakadhat az ég. Felsóhajtottam és megigazítottam a vállamat nyomó táskát. Egy hétfő reggel.. Milyen csodálatos kezdet. De legalább nem kell látnom egyik Lynch-et sem, sőt az utánfutókat sem.
- Az az esetem, akit én is érdeklem. - mondja Ross, nem kellett sok, hogy nekimenjek, mikor megfordultam.
- Már majdnem elhittem, hogy jó a reggelem.. - motyogom, direkt elnézve mellette. Csak azért is, hogy idegesítsem.
- Ne motyogj, mert nem értek semmit. Sokkal egyszerűbb kommunikálni, ha rám nézel.. - fogja meg az állam és magafelé fordít, mire éretten vágok egy girmaszt. Nem kertelek, helyesebb mint volt, de ez nem változtat azon, hogy mekkora egy gyökér.
- Lekésem a buszom! - mondom, majd ott is hagyom a fenébe. Nincs szükségem arra, hogy kora reggel felhúzza az agyam. Amúgy is.. minek szól hozzám, amikor tulajdonképpen az exe vagyok. Foglalkozzon a barátnőjével, hozzám se érjen.
Már épp levágtam volna magam az első sor jobb oldalára, amikor észrevettem, hogy ülnek ott. A helyemen. Évek óta ez először fordul elő. Így hát nem volt mit tenni, leültem a sofőr mögötti ülésre, a srác mellé, aki mindig is egyedül utazott.
- Már azt hittem álni fogsz. - fordul felém, miközben én a bérletemet gyömöszöltem be a táskám egyik belső zsebébe. Fekete, vastag keretes szemüvege volt, olyan mint egy napszemüveg kerete, csak üveggel és nem sötétítőlencsével. Zöld szeme és szőkés barna, oldalra fésült haja. Sose néztem rá egy másodpercnél tovább.
- Ennyire érdekes vagyok? - vonta fel a szemöldökét, mire feleszméltem a bambulásból.
- Ne haragudj, de lassan négy éve egy buszon utazunk és még sose néztelek meg. Most már ezen is túl vagy. - bólogatok, majd előre fordulok, de mivel a buszsofőr mögött ülök nem látok semmit. Csak egy falrészt. Remek.
- Nos.. Ez.. Aha. - gondolkozik értetlen fejjel.
- Hol vannak a barátaid? Mármint.. egy ilyen srác nem egyedül utazik, általában. - fordulok felé, és úgy voltam vele, hogyha már ilyen szerencsétlen módon elfoglalták a helyem és idekellett ülnöm, akkor beszélgetek.
- Nem tudom mit értesz ilyen allatt, de sok esetben így megy ez. Legalábbis, akkor ha az illető nem akar barátokat.
- Értem..
Leszálltam a buszról és értetlen fejjel sétáltam az ott ácsorgó Cameron felé. A buszmegálló másik felébő legalább 7, ha nem több, lány bámulta őt.
- Úgy látom vannak rajongóid. - állok meg előtte, mire vállat von.
- Vannak egy páran, és imádom mindet, de most próbálok a földön maradni, hogy értelmesen beszélhessünk.
- Kérlek, hogy a nyáron hajtsd be rajtam.. Nem akarok ilyen időben fürdőruhát húzni! - kezdtem el nyafogni, miközben elindultunk.
- Nyugi.. Nem vagyok gonosz.
- Köszönöm - hagyta el egy megkönyebbült sóhaj a szám, de túl elhamarkodott volt.
- Majd télen. - vigyorog, mire karon vágom. - Na figyelj. Ismered azt a vöröshajú lányt, aki ott volt a barátaiddal a kocsinál?
- Elsőnek is: azok nem a barátaim, másodszor: itt van Joshé telefonja, a barátnője írtó édes, harmadszor: Nem. Nem ismerem, mert csak úgy nevezem, hogy " Vörös". Ki ne mond a nevét, ha te tudod mert én tudni se akarom.
- Mi bajod vele? - kérdezte és teljesen olyan volt, mintha számonkérne.
- Talán az, hogy az exem barátnője és elkell viselnem, fogalmam sincs miért és meddig? - kérdezek vissza.
- Szóval barátja van. - bólint kissé lemondóan.
- Azt ne mond, hogy bejön neked. - nézek rá fájdalmas arckifejezéssel egy pillanatra, mielőtt bemegyek az ajtón.
- Tudod.. Azt szokták mondani, hogy elég kicsi a világ.. Ez igaz. - válaszol és ettől még nem nyugodtam meg. - A "Vörös" a volt barátnőm. - dől neki Naomi szekrényének, miközben én elkezdem kinyitni az enyém.
- Jól van Cameron. És nekem ehhez mi közöm? - kérdezem unottan, miközben elkezdek bepakolni és csak az olasz könyveim maradnak nállam és a tolltartóm.
- Az, hogy csak két hónapja szakítottunk és nekem hiányzik. Azaz te hódítsd vissza a szőkeherceged. - löki el magát a szekrénytől, majd elmegy. Elég parancsolóan hangzott, amit mondott. Viszont van két apró probléma: Ross nem szerepel az érdeklődési körömben, Cameron kapcsolata nem az én dolgom. De azért elővettem a telefonom a szekrényemből és megnéztem, hogy mégis mióta boldogítja egymást Ross és a Vörös. Egy éve. De ha Cameronnal most szakított.. Na mindegy. Ez nem az én dolgom, megoldják Ők maguk.
- Hé Jersey! - kiáltok rá az edzőmre, aki megfordul és vigyorogva rám néz. Egyebként nem ez a neve, de amióta csak ismerem New Jersey -ről beszél és ez így ráragatt. Oda meg vissza volt, amikor versenyeken eljuthattunk oda.
- Mostantól akkor hétfőn jösz, igaz? -kérdezi, miközben a szekrényeknél állva én a kezemre kötöttem fel a kézvédőt.
- Még szép. És mivel nincs verseny időszak készíts elő egy boxzsákot, amit lehetőleg nem sajnálsz. - ropogtatom meg az ujjaimat elszántan. Annyi dolog összegyült bennem ebben az egy hétben, hogy valamivel le kell vezessem különben valamelyiket vágom ketté otthon.
- Ajaj.. -néz rosszaló tekintettel. Egyébként ez a hely egy régi, lepukkadt edzsőterem, a kezdetektől fogva idejárok és rajtam kívűl egy lány sincs. Jersey pedig már közel jár a negyvenhez. - Amikor elsőnek jöttél, annyi energiád volt, hogy két boxzsáknak is lőttek, akkor nagyon dühös voltál. Előhozom azokat, mert még használhatók, de már nem sajnálom őket. De aztan pár percet az eredeti edzésre is fordítunk. Melegíts be! - néz rám szigorúan, majd megfordul és itthagy. Igen.. amikor elsőnek itt voltam ( egész véletlenül tévedtem be, mert csak össze-vissza járkáltam a városban ) teljesen megviselt a szakítás és jobb volt, hogy két boxzsákon vezettem le. Itt találkoztam Marco-val. Épp leépülő időszakban volt, azaz azóta nem edz.
Ryland szemszöge:
Tehetetlenül álltam a kanapé előtt. Csak szerettem volna leülni és megenni a fagyikejhet, ami egy ilyen iskolai nap és tanulás után kijárt. De lehetetlenség, mert a macska. Igen ez a sátáni. Ott ült és elég csúnyán figyelt, mintha csak Ő is azt akarná, hogy ne legyünk itt. Mintha ezzel az Ő nyugalma is felborult volna.
- Sicc már innen! - nyaggatom, persze csak szóban, mert hozzáérni nem lenne bátorságom. De még így sem piskóta, mert a karmát egyenesen belemélyeztette a bőrkanapéba.
- Szerintem ezt sose szedjük le innen. - rázza a fejét Rocky, mi pedig helyeselve bólogatunk. Már tíz perce itt áll mindenki és a macskát próbálja lecsalni, de csak annyit értünk el, hogy megkarmolta Rikert, aki megpróbálkozott a leszedésével. Természetesen mindenki oda akar ülni, ahol a macska van.
- Valaki szóljon már Rossnak! - nézek körbe, ugyanis Ő az egyetlen aki ehhez a macskához nyugodtan hozzáérhet.
- Miért kell nekem szólni? - áll meg a kanapé másik felén értetlenül. Mostanában senki se ért senkit.
- Vidd innen ezt a dögöt. - szól Riker kissé idegesen, nem csodálom, a macska végig karmolta a kézfejét. Ross közelebb sétált a kanapéhoz, majd felsóhajtott.
- Mi bajotok van vele? - kérdezi, majd fogja és simán kézbeveszi.
- Miért szeret téged ennyire? - kérdezi Anne értetlenül. Hát mi már ezzel nem igen foglalkoztunk, mert a kanapé szabad volt és végre nekiállhattunk filmet nézni.
- Szerintetek alszik? - néz Ash a Ross ölében fekvő macskára, aki mintha csak tudná, hogy róla van szó kinyitotta szemeit. - Akkor nem.
- Azt a macskát többet simogattad és ölelgetted mióta előkerült, mint engem. - szólja meg Anne. Hát végignéztünk egy másfél órás filmet és Lucifer nagyon jól elvolt Rossal. De ez akkor is egy macska, fogalmam sincs mi lehet a problémája.
- Neked is szia! - köszön Rydel az épp belépő Sloane-ra, akit nem különösebben érdekeltünk. Fogtamagát és arcrezzenés nélkül tovább ment, mintha ott sem lennénk. Mint mindig. Lucifer viszont leugrott Ross öléből és utána szaladt.
