Sloane szemszöge:
Leültem a poros ablakpárkányra és kinéztem az üvegnélküli ablakon. Csak üres, betört ablakú emeletes házak mindenütt. Néhol még egy függöny is kilógott az ablakon. Fogalmam sincs mi ez a hely itt Bostonban. Nekünk kapóra jött. Iskola után azonnal idejöttem. Kissé megtörtem. Az osztályban pedig felborult a rend. Pármunka lett volna, de én nem beszélek Cameronnal, Cameron nem beszél velem és Joshéval, Joshé nem beszél se Camronnal, se velem. Boo elment.. Furcsa. Tesióra közben kezdtünk kötekedni, majd az lett a vége, hogy pályaköröket futottunk 30 percen keresztül, "jobb-bal" ütemre, ahogy a tanár üvöltözött. Naomi pedig ma nem volt iskolában, amit a tanárok rajtam kértek számon. Pedig nem a legjobb barátnőm, mi csak simán barátok vagyunk, nem osztanám meg vele a problémáim olyannyira. Na és futás közben ott volt az a néma csend, ami nagyon ritka. Csak a lábak dobogása és nekem akkor esett le mi is volt reggel. Attól eltekintve, hogy gyűlölöm igen is hiányzott. De nem bírok nem undorodva ránézni. Évekkel ezelőtt el se lehetett robbantani minket egymásmellől.. Vagy csak engem melőle?
- Hello - hallok egy meglepedt hangot a hátam mögül, mire megfordulok.
- Hát te ki vagy? - szállok le az ablakpárkányról. Rajta ugyanúgy ott díszelgett a Malone egyenruhája. - Várj! Eddy, ugye? Az általános tagozatról. - jut eszembe, miközben közelebb sétálok.
- Te pedig Sloane. A csodabogarak közül. - nevetett, miközben ledobta a táskáját az enyém mellé a fotelbe, majd a kezét nyújtotta én pedig kezetfogtam vele.
- Hogy kerülsz ide? -kérdezem, ugyanis nem sokan járnak erre. Oknélkül nem. Általában hazafelé menet, késő este látok pár részeg vagy bedrogozott tizenévest, akit kidobott szívszerelme.
- Ezt én is kérdezhetném. Azt hittem minden oké. Mármint kívülről az osztályotok maga a tökély - foglal helyet és én is leülök, közben elkezdem összepakolni a könyveket és füzeteket, amiből tanultam.
- Annyira azért nem.. Többünknek hiányos a családja, örökbe fogadták vagy a szülei állandóan úton vannak és néha még az ünnepeket is egyedül tölti, az is megesik, hogy a nagyszülőkkel él, vagyhogy a testvérei gyűlölik. De az iskola méhkirálynői és királyai nem törhetnek meg. - rázom a fejem keserű mosollyal.- Veled mi a helyzet?
- A haverod kitúrt a helyemről.. - vonja meg a vállát és félre néz, amolyan "szar az élet" arckifejezéssel. Eddy az általános tagozaton tarol. Kitünő tanuló, a focicsapat kapusa, és a barátnője a pompom csapatból az egyik lány. Nem lehetne gondja. - Már észre sem vesznek, minden maradt a régi, de mindent Rylandtől kérdeznek, szinte Ő lett az osztály feje. Egy kibaszott hét alatt. - néz vissza rám szörnyülködve.
- És én még segítettem volna neki átkerülni az emelt tagozatra. - mondtam elképedve saját magamon.
- Hát te Slo'? - kérdezte Pablo, mire hátrafordulok.
- Szar az élet. - adom meg a választ, mire bólint és tovább nem is igzatja a dolog, Eddy meg csak felnevet.
- Parancsolj kölyök, ez tegnap nállam maradt. - dob egy kis fehér tablettával teli, műanyag dobozt Eddy ölébe, aki csak bólint és beledobja a tákájába.
- Azmiaz? - kérdezem, miközben előveszem a dobozos üdítőm, amit még az iskola büféjéből szereztem és a szívószálat kezdem belenyomkodni.
- Tudod te miért hívunk ide késő este inkább? - kérdezte, mire szívószállal a számban megráztam a fejem, így folytatta. - Mert addigra talán észheztérünk. - mondja, miközben egy szemet a szájába dob, majd víz nélkül lenyeli. Szóval drog. - Kérsz? - nyújtja felém a nyitott fedeles dobozt Pablo vigyorogva.
- Hülye állat. - veszi ki a kezéből Coco, aki épp most érkezett, majd miután visszacsavarta rá a kupakot visszadta a tulajdonosának. - Ha ezt Marco megtudja. Élve kinyír. Megmondta, hogy ilyet nem adsz neki! - néz dühösen Coco, miközben helyetfoglal mellettem és a lábát felteszi az asztalra.
- Ne féltsd már annyira. - röhög fel a másodpercekkel ezelőtt leteremtett Pablo, majd nekidől az ablak melletti falnak és rágyújt.
- Nem szervezem a temestését. - suttogom oda Coconak, aki csak elvigyorodott ezen. Mind tudjuk, hogy Spanyol barátunk nem húzza így sokáig.
- Na és ha jól értem, akkor téged Ő szedett fel. - mutatott a sarokban lévő pléden, alvó Pablora Cory. Ő az, rajtam kívül, aki csak most ismerte meg Eddy-t.
- Ja. Nekem megérte. Itt lehet beszélgetni, nem nyúz mindenki és csak egy doboz tablettába került. - vonogatja a vállát.
- Honnan is szeded a cuccot? - fújja ki a füstöt a szájából Marco, miközben gyanakodva méregeti. Mióta itt van (múlt hét.. talán csütörtök) és ezt még nem beszélték meg?
- Biztos forrás ne parázz. Nem fizetek olyasmiért, amitől szarba kerülök. - nevet fel Eddy.
- Azért az ilyesmi nem olcsó. Mégis mennyit fizetsz érte? - kérdezem egy újabb táblacsokit kibontva.
- Hercegnő. Az már hányadik? - néz rám Marco meglepve. Ha sok csokit eszem, akkor bajom van. Általában.
- Az előző kettőt elvette az alvó drogos - mutatok Pablora, aki mellett ott díszelegtek a csokis csomagolások. - Az előzőt meg Coco és Eddy tolta be, szóval az első. - mondom durcásan. Még a csokoládét is számonkérik tőlem. Ez pofátlanság. Csak bólintott, én pedig kérdőn Eddyre néztem, hogy mondja már el, amit az előbb elakart, csak Marco közbe szólt.
- Baráti áron veszem. Bár álltalában az azt jelenti, hogy többet kérnek, mint amúgy. Pár száz dollár. - válaszol én pedig bólintok. Veszélyes és drága játék, de Eddy anyagilag úgy áll, mint én. Van, de nincs mire költenie.
- Na és amúgy mit kerestél itt ilyen korán? - nézett rám Coco. Már este tíz. Egy jóideje itt ülünk.
- Ugyan kinek van kedve hazamenni. - húzom el a szám. - Most viszont mennem kell, mert valamiféle alvás se ártana a holnapi dolgozataim előtt. - asítok.
- Figyeld. Bekajált, gyümölcs levet is ivott és most menne.. -nevet Cory.
- Rohadék.. - nevetek fel, mire a többiek is.
- Kuss legyen! - szól mérgesen Pablo a sarokból, mire mégjobban nevetni kezdünk. - Nem hallottátok? Szétmegy a fejem. - fogja meg a tollpárnát, amin eddig fetrengett, majd felénk hajította. Ezzel kezdeményezve egy háborút. Ugyanis mindenki elkezdte szép lassan püfölni a másikat a régi párnákkal. És bár Eddy kissé meglepődött, amikor az érett huszon évesek nekiálltak, feleszmélt mikor fejenvágtam egy párnával. Vagyis inkább huzattal.. a tömőanyag rég eltűnt belőle.
*****
- Nem erős mi? -kérdezem Eddy-t mikor megállunk a házunk előtt.
- Dehogy. Csak lezsibbaszt egy kicsit meg minden. - válaszol mosolyogva. -Ne aggódj, nem nyírom ki őket.
- Őket? - vonom fel a szemöldököm. Úgytudtam csak Pablonak adott belőle.
- Marcot és Cocot is megdobtam egy-egy dobozzal. - vonta meg a vállát, mire csak bólintottam. - Valami ilyesmiben élek én is. A te személyzeted milyen társaság? -kérdezte, mire felnevettem.
- Egész klassz! Velük beszélem meg milyen ruhát vegyek fel iskola után.
- Hallod én állandóan gondolkodom ezen, nekem nem segítenek, egyszer hagyták, hogy papucsban induljak iskolába.
- Engem simán hagynak kisétálni az ajtón pizsiben! - kontráztam, mire felhúzta a szemöldökét és elvigyorodott.
- Én álltalában a konyhásnéninek szólok, hogy pisilni kell és kisérjen ki mert félek. Van egy kiscsengőm is. - büszkélkedik, és olyan komoly arcot vág, hogy nem bírom ki röhögés nélkül.
- Gazdagok problémái, ugye? - forgatom a szemem mosolyogva, mire bólint. - Erről ne szólj senkinek. Mármint róluk.. - néztem rá komolyan, mire ismét bólintott, és miután a lelkemre kötötte, hogy én meg a drogról ne, elköszöntünk és én pedig befelé vettem az irányt. Eszembe sem volt fát mászni, itt élek, akkor közlekedem ki-be, amikor jól esik.
- Örülök neked, végre hazataláltál. - áll meg előttem Ross, én pedig nem tudtam lefékezni, így szépen nekimentem.
- Bár mondhatnám, hogy én is neked, de akkor kibaszott nagyot hazudnék. - válaszolok majd kikerülném, de elkapja a derekam és visszatól.
- Mondtam, hogyha hazaérsz megbeszéljük. Nem? De. Minek menekülsz? - vonja fel a szemöldökét kérdőn. Szuper.
- Szerinted veled beszélném meg, ha gondom lenne? - nézek rá lesajnálóan.
- Hallgasd végig anyut. Ennyi. Nem fogok neked.. - kezdte, de épp annyira érdekelt, mint maga az ember így újra kikerültem. Ezúttal már pár lépéssel később tudta csak elkapni a derekam. Visszahúzott. Magához. A francba is már.
- Eressz el, ölelgesd a barátnőd te gyökér. Nem érted, hogy látni se akarlak? Tönkre tettél! - mondom a kelleténél egy kicsit hangosabban, de nem üvöltöztem. Még.
- Miért árad belőled a nikotin? - von kérdőre és érzem, hogy a keze már sokkal lazábban ölel körül. Nem mintha ez ölelés lett volna.
- Egyet tippelhetsz. - léptem előre és megfordultam vele szembe, miközben felnevettem lesajnáló hanglejtésben.
- Hagyjuk. - rázza a fejét lemondóan. - Rylandnek igaza volt, és tényleg nem vagy normális. - kerül ki és ezzel otthagy. Csalódott bennem. De még hogy! Egyébként csak azért van ilyen illatom, mert a sok idióta bent füstől. De egyszerre öntött el jó érzéssel és egy kis büntudattal, hogy ilyennek látom Őt. De mi az hogy Rylandnek igaza van?
Idegesen fogtam a markomba a kis lakatot, ami miatt az erkély ajtóm talán örökre zártnak bizonyult. Áruló. Szóval Ryland egyszerűen beköpött. Azt, amit ezért a magánakciójáért kap, nagyon nem fogja nekem megköszönni. De még mennyire nem.
