Sloane szemszöge:
Az egész múlthéten, azóta, hogy beszéltem Rossal és utána otthagyott, egy árva lélekkel sem futottam össze úgy, hogy beszédbe enyeledjünk. Bár az erkélyem ajtajáról önként és dalolva leszedtem a lakatot, nem volt rá szükség, mert megint akkor és úgy hagyhattam el a házat, ahogy akartam. Volt, hogy elsétáltam a nappaliban ülő csapat mellett, de nem is néztek rám. Ezek a pozitív részei a múlthetemnek. Viszont Joshé még mindig nem szól hozzám, Cameronra én haragszom, és Ők ketten se beszélték meg a dolgokat, Lucifert napok óta nem láttam, de ez normális, legalábbis remélem. Mint említettem Boo itthagyott minket, egy számmal csökkent a létszámunk, de aztán növekedett is, mert az ebédlőben világossá vált, hogy bár nem osztálytárs, Eddy közénk való. Josh rábólintott így mindenki más is. Ez így megy. Bár nem lóg velünk állandóan és ezt a fiúk elismeréssel fogadták. Eddy örül, hogy jóba van velünk, de nem próbálkozik görcsösen beilleszkedni közénk. Ma pedig egész nyugodtan megvoltam, felkeltem, eljöttem, és már a harmadik tanórán vagyunk túl. Naomi egész múlthéten nem jött iskolába, ma viszont már betalált. Úgy viselkedett, mintha nem történt volna semmi, igazolása volt és bepótólt mindent. Legalábbis amilyen óránk eddig volt, azzal nem volt gond. Most testnevelés óra lesz. Újrakötöttem a copfom, majd megigazízottam a tornacipőm fűzőét és kiléptem a tesiöltözőből Elmotyogtam magamba egy "Mi a franc?"-ot, majd odasétáltam Cameronhoz, aki halkan motyogot valamit és azt nézte, hogy az egyik tanár az anyjával beszél.
- Nekem biztos annyi. - fordul felém, majd mikor meglát arckifejezése megváltozik. -Te? -vonta fel a szemöldökét.
- Mi van itt? -nézek körbe. Mindenhol szülők. Úristen.
- Hát nem is tudtad? Bár én is csak ma reggel tudtam meg. Az igazató kétszer is elküldött egy körlevelet a mi osztályunk szülőinek részére, nyomatékosan megkérve, hogy jöjjenek el a nyíltnapra megnézni az Ő büszkeségeit. Mert ugye ez nállunk ritka, így nem csak beiratta és ránk bízta, hanem cselekedett. Bár látszik, hogy sokan csonka családban élünk. -néz körbe. Én is ezt tettem és... Stormie épp Josh nagymamájával és nagypapájával beszélt. Mindenki itt volt. Biztos, hogy Ryland miatt vannak itt de na. Most egy időben lesz óránk az álltalános tagozattal.
- Az ott az én öregem? -kérdezi elképedve Josh, miközben megállt mellettünk. Nincs jó előérzetem. Ez egy rossz ötlet volt, mert mi és az évfolyam másik osztálya nem jövünk ki jól és most osztályon belül is veszekszünk. Ja és ami pont az "I" tetején, hogy az igazgató átvette álltalános tagozatra a Vöröst. Ma kezdett nálunk.
- Gyerekek én beparáztam. -áll meg melletünk Tommy. - Itt az apám. - suttogja. Na igen, Tommy apja üzletember és hatalmas elvárásai vannak a fiával kapcsolatban.
- Na jó. -állt meg mellettünk Eddy és komoly arccal ránk nézett. - Csak reménykedjetek, hogy ma nem kidobózunk a régiidők emlékére. - mondta, majd elviharzott. Szép lassan minden osztálytársunk megállt mellettünk és egy kis csoportot alkottunk. Mind a nyolcan egyszerre sóhajtottunk fel és fontuk keresztbe a karunkat, mikor becsengettek.
- Kedves 12. D! A terembe! Sorakozó! -szólt a tesneveléstanár, mi pedig megindultunk. Hát ez érdekes lesz.
- Jól van. Mivel a D osztály csak nyolc fős, a másik osztályból is csak nyolc főt kérek. -nézett a tanáruk rájuk, mire három önként jelentkező már akadt is. Vörös, Ryland és Eddy, egy kicsit félve, de feltette a kezét. De mivel Ryland feltette a kezét szinte majdnem az összes lány tőlük jelentkezni kezdett. Unottan forgattam a szemem, amíg ott nyávogtak és válogattak, hogy melyik nyolc ember viszi az első kört. Amíg Eddyre figyelt az osztály, távol maradtak tőlünk és a dolgainktól, de mostmár egyre többet pofáznak és a gólyák szivatását is elkezdték, pedig azt a jogot megnyertük magunknak.
- Akkor egy kidobó. A szabályt tudjátok, kidobnak leülsz, ha kidobsz valakit felállsz. A visszavágót a maradék E osztályos játsza. Gyerünk! - dobta fel a labdát középen a testnevelés tanárunk, mire (ahogy álltalában mindig) én indultam neki és a másik oldalra átfutó Joshnak ütöttem még a levegőből. Kettőt ütöttünk egycsapásra. Mert én eltaláltam valakit, akinek a fejéről Josh kezébe pattant a labda és Ő is kidobott valakit.
- Bocs édes. - néztem a srácra, akitől elvettem, pontosabban elütöttem, a labdaszerzési lehetőséget. Végül kikerültem és otthagytam. Épp léptem kettőt, amikor hasbatalált a labda, amit persze magamhoz szorítottam így nem ért a találat. - Ez nagyon rossz ötlet volt. - egyenesedtem fel eszelős tekintettel, majd akkorát lendítettem a labdán és vágtam visszahozzá, hogy nem kívánom senkinek. Komolyan. Szerintem helye marad. Gyomron találtam, de Ő már nem kapta el. Felkaptam az elpattanó labdát és a másik oldalon lévő Joshénak passzoltam. Megérte álltalánosban kézilabdára járni.
- Kiszállok! - ordít kétségbeesetten Eddy, amikor mind a nyolcan körbeálljuk (Kivéve Naomi, Ő ült, mert Ryland kidobta, de vele zárult a kör). Cameronhoz került a labda és már épp dobta volna, mikor lesípolt a tanár minket, így csak földhöz vágta. Röpke öt perc allatt szétbombáztuk őket.
- Nem játszunk ilyet! - tiltakozik az osztály másik fele. Mi csak álltunk és néztünk. A testneveléstanárunk írtó büszke volt arra, hogy az ő tanítványai a nyertesek.
- Ha nincs játék, akkor erősítünk! - fogja keményebre a másik tesitanár, mire mi hangosan kezdünk röhögni a másik osztály helyzetén.
- Nem játszhatnánk valami mást? -kérdezte a Vörös. Az egész úgy nézett ki, hogy mi az egyik oldalon állltunk csoportban a másik osztály meg a másik oldalon.
- Mindenben leverünk. - nevet fel Cameron, mi pedig egyetértően bólintunk.
- Akkor foci! Megnézzük a lányok, hogy szórakoznak! - mosolyog ránk az E osztály tanára. Az Ő osztályából áll többnyire a focicsapat. Nemcsodálom, hogy ilyen nagy képpel áll hozzá. Míg a tanárok elmentek jelölő mezért és labdáért kissé felborult a rend.
- Nem gondoljátok, hogy nagy a szátok? - vont kérdőre az egyik srác minket, mire automatikusan kinevettük. Ez mindennél megalázóbb tud lenni.
- Fogd be a szád, mert tudni fogom a neved és az, akit megjegyzek magamnak nem köszöni meg. - indul meg felé Tommy, mire Ryland a srác elé áll felvont szemöldökkel. Bolond. Fogalma sincs mit csinál. - Neked is van mit még tanuldnod újonc! - kapja el a pólóját, de ebben az esetben Ryland sem volt tétlen.
- Befejezni! A játék kezdete előtt kiállítva mind a kettő! - üvölt rájuk az épp belépő tanár. Végül miénk lett a feket mez, és csak heten játszottunk. Mivel egyel kevesebben játszottunk, így a másik csapat is, azaz ők is 5 fiú és két lány.
- Hátba rúgom valamelyiket. Komolyan megkéne mutatni hol a helyük. - áll meg mellettem Cameron idegesen, ugyanis a Vörös is a pályán volt.
- Akkor csináljuk! - karolja át a nyakunk Josh, mire egy újabb eszelős vigyor terült el a képemen, a másik oldal kapujában pedig Eddy teljesen lesápadt és bár nem hallottam tisztán láttam, hogy épp leakarja cserélni a posztját. Igazából szabályosan voltunk szabálytalanok. Úgy estek keltek az idióták, hogy szinte hozzájuk se értünk, csak kihasználtuk a műanyag padlót és a hirtelen rakcióidőre támaszkodtunk. Kigondolta volna ha hirtelen lefékezel, akkor a másik is azt akar, de helyette pofára esik? Ugyanmár. Naomi háromszor eljátszotta ezt ugyanazzal a sráccal és mi alig győztük visszatartani a nevetést. Egyébként erősen kihasználtam, hogy a focicsapat kapitánya odavan értem, és párszor összeakasztottam vele a tekintetem. De nekem ez csak játék volt. Természetesen egyszer-egyszer emberre is céloztunk, és rendszerint el is találtuk őket. De mindneki csak egyszer, hogy ki ne állítsanak.
- Viszont látásra lúzerek! - dob nekik egy puszit Naomi, majd kivonul. Mi a fiúkkal végignéztük, majd amint megszólalta csengő távoztunk. A folyosón több szülő is dühösen nézett, ahogy érettek módjára szétrúgtuk a gyereküket. Nem számít, ezt most élveztem. Miután átöltöztem, összepakoltam és felmentem a fizikaterembe. Meglepően csend volt, és többekközt azért, mert szülők ültek a falmelletti székeken. Ráadásul a fizikaórákat a Vörös és Ryland is velünk tölti, mert ezt a tantárgyat választották plusz érettségi tárgynak. Na meg Eddy is. Milyen csodálatos! Letettem a cuccom középre az első padba, majd körbefordultam és végül odasétaltam Joshéhoz, aki a padján lévő, becsukott könyvet nézte. Legugoltam mellé, mire rámnézett.
- Nemem nincs itt senkim.. - suttogja idegesen. - Persze az exem visszatalált a családod egyik tagjával. - suttog tovább, de úgy, hogy csak én halljam.
- Melyik az? - kérdezem, miközben felállok. A barna volt az. Rocky barátnője. Remek. Tényleg szörnyen kicsi világban élünk. Becsöngettek. Így visszasétaltam a helyemre és csak reménykedni tudtam, hogy ez az óra nyugalomban telik majd el. Főleg, hogy egy teremben vagyok az apámmal, Stormieval és a többivel.
- Naomi Watsford. - szólitotta a tanár Ő pedig kisétált. Lefelelt. Persze, hogy lefelelt. Ötösre. Mi másra? - Jól van. Itt az igazolása, most pedig fáradjon az igazgatóhoz! - Naomi értetlenül veszi el a felé nyujtot papírt. A tanár látva értetlen arcát megadta a választ. - Felfüggesztés kisasszony! - világosítja fel, mire a terembe néma csend lett. Naomi csak fujtatva összepakolta a cuccát, majd távozott.
- Aztarohadt! - nyögi be Cameron.
- Fizetsz! - röhög Josh felé fordulva.
- Mi van? - nézek rájuk elképedve. - Ti fogadtatok?
- Ja. És én győztem! - büszkélkedik Josh, mire Cameron megforgatta a szemét.
- Ember! - néztem Cameronra. - Mit kell csinálnod? -néztem rá elképedve és a tanárunk már hangosan krákogott.
- Ezt. - áll fel, majd simán kisétált a teremből.
- Na jól van! - áll fel a tanár a székéből. - Ezeket itt kiosztja Miss. Graham! Szimpla kis ötkérdéses. Addig én megyek és megkeresem Alexandert. - indul el kifelé én pedig felálltam és megfogtam a köteg lapot. A tanárok szeretik használni a középső neveinket. Masodpercek allatt kiosztottam, majd a szülők legnagyobb meglepetésére öt perc allatt megírtuk beszélgetés nélkül. Még Eddy is. Ryland és a Vörös még firkált amikor összeszedtem így hagytam őket.
- Ennél azért rosszabra számítottam - áll fel Tommy, majd a tanáriasztalhoz megy és a kezébe veszi a naplóba illesztett múltkori dogáinkat és elkezdi kiosztani. Természetesen az újjak még nem kaptak. Ők majd csak ezt fogják kikapni. Egy újabb ötös.
- Miss Colt? - kérdezi egy hang az ajtóból, mire mind felnézünk és.. nem. Nem lepődtem meg. Cameron ott állt alsónadrágban és zokniban. Kezében pedig az egyenruháját fogta Ezek beütötték a fejüket, az biztos!
- Hülye állat! - ordít fel Nash, mire a fiúk röhögésbe törnek ki. Cameron csak fogta magát és halál nyugodtan leült a helyére. A bentlévő szülők meg sem mertek szólalni.
- Te normális vagy? Felfüggesztést akarsz te is? - kérdezem elképedve, miközben Ő a táskájába turkál.
- Nash, nállad van? - fordul haverja felé kérdőn, figyelmen kívül hagyva engem. Értetlenül fordulok az említett személy felé, de ekkor egy fehér zsacskó repült felém, amit épphogy elkaptam. Belenéztem és teljesen lesápadtam.
- Nem! - nézek nyüszögve Cameronra.
- Dehogynem! Gyerünk vagy köpök! - fenyeget meg, mire veszek egy mély levegőt, majd felállok és elhagyom az osztálytermet a kezemben a zacskóval, amibe egy fürdőruha díszelgett. Jaj nekem.
