álmosoly | kth✔

1. fejezet

Különös érzés fogott el, ahogy magamat néztem a tükörben, pedig semmi különös nem volt rajtam. Egy egyszerű fehér, lenge ruhát viseltem Jennie egyik telitalpú szandáljával, de nem emiatt éreztem másként magam. Soha nem volt még rá példa, hogy kiöltöztem és éjszaka elindultam egy bárba iszogatni. Nem hívtak sehova a középsulis éveim alatt, előtte pedig még túl fiatal lettem volna bármilyen nemű bulihoz így ezek nekem kimaradtak. Részeg sem voltam soha, a cigivel sem próbálkoztam, hiszen még csak az esély sem adatott meg nekem rá, hogy kipróbáljam. Szűz voltam, minden létező téren, pedig a gimiben mindenki az ellenkezőjéről volt meggyőződve. 

Megigazítottam a ruhám spagetti pántját, majd kisepertem az arcomból hosszú sötét barna hajamat és a bejárati ajtóhoz sétáltam, ahol Jennie már türelmetlenül várt rám. Leemeltem a fogasról a világoskék farmerkabátomat, mert sejtettem, hogy estére lehül a levegő. 

- Ideges vagy, Minhee-ya? - mosolygott rám Jennie, miközben kiléptünk a lakásból és elindultunk lefelé a lépcsőn. A táskám pántját szorongatva bólintottam, mert valami kegyetlen rémület lett úrrá rajtam. - Csak legyél önmagad, minden rendben lesz.

- Van rá esély, hogy megkedvelnek? - kérdeztem az orrom alatt motyogva. Jennie kilökte a nagy bejárati kaput és maga elé engedett. Miután ő is kilépett az ajtón, belém karolva vezetett el a kocsijáig. 

- Meg fognak kedvelni, hidd el nekem. - mondta, már a kocsiban ülve. - Ők nem, azok a hülye libák, akik a sulidban voltak. Ráadásul az én barátaimról van szó. Ha nem kedvelnek meg, többé nem lesznek a barátaim. 

Hitetlenül felkacagtam, ahogy kibámultam az autó ablakán. Miközben a lenyűgöző naplementében úszó városra függesztettem a tekintetemet magamban elmormoltam jó néhány imát. Igazán szerettem volna, hogy sikerüljön összebarátkoznom Jennie társaságával. Nem csak magam miatt, a nővérem miatt is. Fura lett volna, ha nem jövök ki jól a barátjával és a többi szaktársával. Nagyjából tizenöt percet ültünk a kocsiban, amikor egy kellemes bár hátsó részénél parkoltunk le. A helyen leginkább raklapokból összetákolt bútorok voltak az uralkodók, ami barátságosabbá varázsolta a hangulatot. Nem voltak túl magasak az asztalok, így a vendégek vagy a földön, vagy zöld színű babzsák foteleken ültek. A bárba, ahogy beléptünk egy tánctér fogadott, majd rögtön jobbra egy galériára vezető lépcső, de Jennie egyenesen haladt tovább ki az udvarra, ahol kis faszerkezetek tetejéből lecsüngő fotelek lógtak a babzsákok helyett. Az udvari rész jóval nagyobb és tágasabb volt, mint a belső. 

- Nézd, ott vannak! - mutogatott Jennie az egyik sarokba, ahol egy öt fős társaság ücsörgött. Négy fiút és egy lányt fedeztem fel. A lány két fiú között ült a felülről lelógó hintaágyszerűségben,  egy másik fiú pedig a mellette csüngő egyszemélyesben foglalt helyet. A negyedik fiú a földön heverő kis babzsákfotelben terpeszkedett, de mivel háttal ült, igazából csak sejtettem, hogy fiúról lehet szó.

- Jennie! - pattant fel a lány azonnal a két fiú közül és rohanni kezdett felénk, amint észrevett minket. Úgy lerohamozta a nővéremet, hogy kis híján feldőltek mind a ketten. Megszeppenten tettem egy lépést jobbra, hogy teret adjak nekik. Annyira zavarban voltam, hogy le kellett hajtanom a fejemet. Nekem soha nem örült így senki, mint a nővéremnek. 

- Jól van, Jisoo, engedj el, mert megfulladok! - ütögette meg Jennie barátnője vállát, aki ettől végre abbahagyta az ölelkezést. Én továbbra is kissé lehajtott fejjel álltam egyik lábamról a másikra, és nem tudtam eldönteni mit kéne csinálnom. - Jisoo, ő a húgom Minhee. Minhee-ya ő a legjobb barátnőm Kim Jisoo. 

- Nagyon örv... - próbáltam belekezdeni egy mondatba, de a lány, abban a pillanatban rám ugrott és hasonló erősséggel ölelt magához, mint néhány másodperce Jenniet.