álmosoly | kth✔

14.fejezet

Lisa és Rosé némán kidülledő szemekkel bámultak rám már jó néhány másodperce. A reggeli előadás után úgy döntöttem elmondom, nekik honnan ismerem Jungkookot és, hogy mik lettek a következményei a mi kis ismertségünknek. Nem mentem bele a részletekben, csupán a tábori napokat elevenítettem fel, valamint a pletykákat, amik megkeserítették az elkövetkezendő éveimet.

- Baszki, ez kemény. – szólalt meg elsőként Lisa. A számhoz emeltem a vaníliás tejemet és beleszívtam a szívószálba, amíg bólintottam. Minden délelőtti előadásunk véget ért ezért úgy döntöttünk, hogy kiülünk a kampusz egyik hátsó parkjába ebédelni és beszélgetni. Az első tanítási nap lévén még nem volt ma táncóránk, de kijelentették a professzorok, hogy holnaptól kezdve keményen beindul a napi három-négy órás testmozgás és a félévi vizsgáig nem ússzuk meg szárazon.

- Tényleg az. – értett egyet Rosé is a szájába dobva egy szőlőszemet. – Sajnálom, hogy ilyen sok mindent kaptál a semmiért. Nem olyan lánynak tűnsz, mint, aki bárkivel lefekszik egy szertárban.

- Nem is értem hogyan találhatták ki ezeket! – vakargatta a homlokát Lisa. – Csak így a hasukra ütöttek, hogy, na, akkor mit pletykáljunk Minheeről, vagy mi?

- Lányok – tettem vissza a tálcámra a dobozos tejet. – Elmondtam nektek, hogy tudjátok és át lássátok a helyzetet. De kérlek, ne analizáljátok, mert nem akarok a múltammal törődni.

- Persze, ne haragudj. – simított a kezemre Rosé. – És köszönjük a bizalmadat.

Lisa mosolyogva megbökte az ujjaival a vállamat és mindannyian jobbnak láttuk, ha inkább a jelenlegi helyzetemről kezdünk el beszélni inkább. Vagyis, arról, hogy létezhet-e, hogy Jungkook nem adta fel, és még mindig feltett szándéka, hogy összejön velem. Hosszú percekig témáztunk ezen, de szerencsétlenségemre, semmire nem jutottunk. Csupán, arra, hogy kezeljem Jungkook előtt diszkréten a Taehyungos dolgaimat. Vagy inkább ne is mondjak neki semmit, amíg hivatalos nem lesz a dolog. Viszont én nem akartam hazudni egyik fiúnak se. Jungkooknak joga volt tudni, hogy úgy néz, ki van valakim, mert így talán elengedi a régi dolgokat és inkább valaki mással kezd.

Ebéd után felhívtam Jenniet, hogy megkérdezzem megyünk-e együtt haza vagy mióta Szöulba jöttem először használatba kell-e vennem a tömegközlekedést.

- Még van egy előadásom, ami tíz perc múlva kezdődik, de ha gondolod, megvárhatsz, egy óra múlva végzek. – hallottam a hangján, hogy idegesíti a helyzet, mert be vallotta az ide költözésemkor, hogy nem igazán támogatja az ötletet, hogy metróval járjak. – Sőt örülnék, ha megvárnál, mert még a végén valaki elrabol és, akkor kereshetek magamnak másik kistesót.

- Haha. – grimaszoltam, de elmosolyodtam, amikor meghallottam, hogy a vonal túlsófelén felnevetett. – Megvárlak, ne aggódj, addig megnézem a tánctermeket vagy valamit.

- Szuper. Vigyázz magadra! – búcsúzott, majd megszakadt a hívás.

Lisa és Rosé egy fél órája elmentek, Rosénak találkozója volt egy rokonával, Lisa viszont nem mondott semmit csak kijelentette, hogy elmegy. Kezdte fúrni az én oldalamat is a kíváncsiság, hogy vajon mit csinálhat a lány, mert nagyon sunyított. Rosé szerint pasi van a dologban, és nekem is erős a gyanúm, hogy így van.

Sóhajtva lóbáltam a lábamat le a padról, miközben próbáltam kitalálni, hogy mivel üssem el az időt, amíg várom Jenniet. Valóban meg akartam nézni a tánctermeket, de egy lustasági hullámnak köszönhetően jobb ötletnek tartottam a padon való ücsörgést. Előhalásztam a telefonomat, és a közösségi oldalakt kezdtem unalmamban görgetni. Nem tudom mióta ülhettem a parkban, amikor két nagy kéz csusszant a szemem elé. Hirtelen összerezzentem és majdnem kiejtettem a mobilomat a kezemből.

- Nyugi, Minhee, csak én vagyok. – emelte el az illető a kezét rólam és mellém huppant.

- Taehyung! – böktem meg nevetve a vállát, amikor realizáltam magamban, hogy senki nem akar megerőszakolni, csupán Tae próbált meglepni. – Nincs órád? – érdeklődtem, mert azt gondoltam neki is az egyetemen kéne lennie a többiekkel.

- Nincs, a professzor úr feleségénél megindult a szülés, ezért elengedett minket, hogy csináljunk, amit akarjunk. – vonogatta a vállát. – Haza akartam menni, de észrevettem, hogy egy csinos lány egyedül unatkozik az egyetem előtti parkban, úgyhogy gondoltam szórakoztatom.

Kuncogva megráztam a fejemet és kimondottan örültem, hogy társaságom akad. Na, meg persze nem volt hátrány, hogy Taehyung lett a társaságom.

- Akkor szerencséje van a lánynak, akinek van egy szabad órája, mielőtt a nővére hazacipeli a popóját. – biccentettem felé egy kis sóhaj közepette.

- Szerinted, ha megkérdezném tőle, eljönne velem fagyizni a szemközti cukrászdába? – hajolt hozzám közelebb és a mozdulat közben az arcom felé nyúlt, hogy a fülem mögé tűrje a szemembe hulló hajamat.

- Egészen biztosan. – vigyorogtam, mint a tejbetök. – De csak úgy mellesleg, ez egy második randi félének is megfelel?

- Az nem sokára kiderül. – kacsintott egyet Tae és felállt a padról. – Megyek és meg is keresem azt a lányt, már biztosan várja, hogy elvigyem.

A számat összeszorítva fontam össze magam előtt a karomat, hogy csalódottságot imitáljak. Taehyung lehajolt és egy puszit nyomott a homlokomra

- Minhee eljössz velem fagyizni? – suttogta megint csak, olyan közel hozzám, hogy akár meg is csókolhatott volna. Hümmögtem egyet válaszadásul, mire Taehyung megragadta a kezemet és összekulcsolva az ujjainkat elhúzott magával az utca túl oldalára.

Kis fun fact: Azért lett ilyen kis rövidecske ez a rész, mert töri órán írtam meg és kicsengőig fel akartam tölteni. Ma este még jönni fog szerintem egy vagy kettő.                                                                  Puszi addig is: Szeszih <3