álmosoly | kth✔

2.fejezet

Meglepő módon sikerült néhány óra leforgása alatt feloldódnom Jennie barátainak a társaságában. Nagyon kedvesek voltak, és a kis sírós incidensem után még óvatosak is próbáltak lenni, mert nem tudták mi is volt pontosan az oka, annak, hogy elsírtam magam. Ezenkívül érdeklődtek irántam, ami eleinte szokatlan volt számomra, de utána könnyedén válaszolgattam a kérdésekre. Hozzá kell szokatnom magam az emberekhez, mert eddig évekig nem volt rá lehetőségem. Megtudtam, hogy Jimin és Jisoo egy párt alkotnak néhány hónapja, és azt is, hogy a négy fiú együtt él egy közös albérletben. Sikeresen elkottyantottam, hogy szeptembertől táncszakos leszek, ami után kiderült, hogy Jimin, Kai és Sehun is táncosok. Évek óta először nem kamuból mosolyogtam egész este, hanem igazából. 

- Megyek hozok még egy kört mindenkinek. - állt fel a helyéről Jimin, közben pedig megpaskolta a barátnője combját, aki nevetve bólintott felé. - Mindenkinek ugyanazt hozom, hacsak Minhee-ya nem kér mégis egy üveg sojut.

- Nem kérek. - ráztam a fejemet meggyőzően. - Nem nagyon iszok alkoholt. - motyogtam kicsit zavartan, mert nem mertem bevallani, hogy egyébként korábban nem is ittam még. Próbáltam elkerülni a további kérdéseket felvető kijelentéseimet, ugyanis nem akartam még magyarázkodni a múltammal kapcsolatos dolgokról. 

- Te tudod. - vont vállat Jimin, majd nevetve elindult a benti bárpult felé. 

Kuncogva lehajtottam a fejemet, és kisimítottam egy apró ráncot a szoknyámról. Vajon ilyen könnyű lesz néhány hét múlva az iskolában is barátokat szereznem? Vagy csak Jennie miatt ilyen közvetlenek velem? A fülem mögé tűrtem egy zavaró hajtincset, ami után felemeltem a fejemet és zavartan vettem tudomásul, hogy a jobb oldalamon ülő fiú éppen engem néz. Taehyung apró mosollyal nyugtázta, hogy lebukott, amitől igyekeztem nem elpirulni. Nem tudtam mitől sikerül neki bennem olyan érzéseket keltenie, amikre eddig még nem volt példa. És egyelőre nem is tudtam eldönteni, hogy ez tetszik-e nekem vagy sem. Óvatosan intettem neki egyet, amitől lehajtotta a fejét és elnevette magát. Pontosan nem értettem, hogy mi ilyen vicces. Leengedtem a kezemet és a másikkal összekulcsolva a két térdem közé szorítottam őket. 

- Valami vicceset csináltam? - kérdeztem rá, mire Taehyung újból felém fordult. Vigyorogva megrázta a fejét, majd megszólalt. 

- Csak édes vagy, ha zavarba jössz.

- Nem jöttem zavarba. - tiltakoztam azonnal, holott valójában igencsak zavarban voltam. - Miből gondolod, hogy zavarban vagyok? - Taehyung előre csúszott a babzsákfotelben így csupán pár centire került tőlem. Igyekeztem erőteljesen koncentrálni a lélegzetvételemre, mert nem akartam, hogy meghallja mennyivel gyorsabban kezdtem a közelsége miatt kapkodni a levegőimet. Mi történik velem? Még csak néhány órája ismerem. 

- Akkor csak szimplán édes vagy. - kacsintott rám, és mire feleszmélhettem volna a sokkból, felpattan a helyéről és elsietett a bárpult felé, hogy segítsen Jiminnek visszacipelni az italokat. Döbbenten meredtem magam elé, és csendben emésztgettem a hallottakat. Vajon Taehyung flörtölni akart velem? Vagy csak ennyire kedves? Igazából nem tudtam rájönni, hogy melyik az igazi, hiszen velem még soha senki nem próbált flörtölni. Illetve, de még a középiskola előtt, de szegény fiú is még tizennégy éves volt, úgyhogy az valószínűleg az nem volt igazi flört. Szaporán pislogva néztem a velem szemben ülő nővéremre, aki a jelek szerint végignézte a kis jelenetünket a fiúval. A száján hatalmas mosoly terült szét és, amikor észrevette, hogy nézem felemelte a hüvelykujját, amitől összeszorítottam az ajkaimat és úgy nevettem el magam csendesen. Lehetséges, hogy tényleg flört volt, ami az előbb történt? És, ha igen van rá esély, hogy tetszem is Taehyungnak? Hirtelen csalódottan megráztam a fejemet és elfordítottam fejemet. De miért pont én tetszenék ennek a babaarcú fiúnak? Hiszen én sosem kellek senkinek, nem pont neki fogok. Egyik pillanatról a másikra történt, hogy, amint Jimin és Taehyung visszaültek a helyükre én felpattantam a babzsákról és a mosdóig futottam. Magamra zártam a legutolsó fülkét és éreztem, ahogy a könnyek utat törnek maguknak a szememből. Utáltam, amikor a régi rossz érzések előtérbe kerültek bennem. De nem tehettem róla. Újra semmirekellőnek és haszontalannak éreztem magam, mert évek alatt, annyiszor hallottam, hogy az vagyok, hogy még ha nem is hittem el, belém ivódtak ezek a szavak. Az önbizalommal még csak látásból sem ismertük egymást, mert Kwon Youngil gondoskodott róla, hogy ne is köszönhessünk a másiknak. Nem szabad elhinnem, hogy Taehyung érdeklődhet irántam. Ő, ahhoz túl helyes, én meg nem vagyok elég neki. Nem lehetek. 

- Minhee-ya! Minhee-ya itt vagy? - kicsapódott a mosdó ajtaja, és Jennie hangja vágta ketté a csendet, mert a vécében nem szólt a zene, mint kint a bárban. 

- Minhee melyik fülkébe bújtál? - hallottam meg Jisoo unnit is, amitől valamiért elfogott egy kellemes érzés. Ő is utánam jött? Nem is gondoltam volna. Nagy levegőt vettem, majd egy kicsit lelapogattam a hajamat mielőtt elhagytam a kis menedékemet. A két lány döbbenten nézett rám, mikor meghallották a fülke ajtajának bezáruló hangját. Az ujjaimat tördelgetve vártam, hogy valamelyikőjük megszólaljon, mert én nem tudtam. Azonban, ahelyett, hogy bármit is mondtak volna, odaléptek hozzám és mindketten, egyszerre magukhoz öleltek. 

- Annyira buta vagy, te lány! - suttogta a kis térbe Jennie, meleg levegője pedig csiklandozta az arcomat. - Miért futottál el? Valami rosszat mondott neked, Tae? Mert, ha igen megcsapom! 

- Azt mondta édes vagyok. - hátráltam ki egy kicsit az ölelésből, hogy levegőhöz jussak. Jisoo és Jennie mindketten kérdőn várták a folytatást, ami nem volt. 

- És emiatt sírtál? - ráncolta a homlokát Jisoo. - De hát, emiatt...

- Nem mondtak még neki ilyet. - sóhajtott fel szomorúan Jennie. - Igaz, kicsi? - a fejemet előre hajtogatva értettem egyet velük. Jisoo az ajkait csücsörítve töprengett, és nagy rá az esély, hogy eszébe jutott, hogy, akkor is elsírtam magam, amikor ő megölelt. Kieresztett egy hosszabb levegőt a száján, majd kedvesen megsimította a hajamat. 

- Akkor szokj hozzá, Minhee. Mert nagyon úgy vettem észre, hogy tetszel Taenek.