álmosoly | kth✔

30.fejezet

A vacsora után az asztaltársaságunk szétszéledt, ki-merre látott. Én a lányokkal vettem uralomba a táncteret, ahogyan sokan mások is. Úton az asztalok között a kialakított helyre, ahol már elég sokan ropták, magunkkal rántottuk Rosét is, aki látszólag nagyon jól érezte magát Chanyeol társaságában.

- Na, milyen a randid? - kérdeztem, amikor már messze voltunk a fiúktól és egy kört alkotva táncolni kezdtünk. Rosé fura mosollyal az arcán vonta meg a vállát.

- Érdekes. - mondta végül jól átgondolt válaszát. - Chanyeol kedves srác, és elég sokat nevetünk, de kicsit furcsán érzem magam vele. Nem tudom, hogy miért.

- Mert még nem ittál eleget! - állapította meg Lisa okosan. - Fogj még egy-két pohár pezsit és toljad neki.

- Te, Lisa és nagyon kedvellek téged! - állapította meg Jennie, mire mind nevetni kezdtünk. Tény és való volt, hogy a nővérem és a legjobb barátnőm stílusa nagyon hasonlított. Lehet ez volt az oka, annak, hogy ilyen hamar összebarátkoztunk.

Nem tudom megmondani, hogy hány számot ugráltunk át így öten, de azt sikeresen megállapítottam, hogy fáj a cipőben a lábam, mert vagy a magassarkút vagy engem nem arra terveztek, hogy egész este együtt táncoljuk. Lehet, hogy hoznom kellett volna magammal egy váltócipőt, de szerintem nem lett volna túl elegáns tornacipőt felvenni a csipkés ruhámhoz. Néhány dalt követően a fiúk is csatlakoztak hozzánk, mi pedig Lisával kihasználtuk az alkalmat, hogy megismerjük Rosé lovagját. Mindketten kézen fogtuk a barátunkat és a kissé kínosan beszélgető páros felé indultunk.

- Chanyeol ők a barátaim. - mutatott ránk az ajkait harapdálva Rosé. Chanyeol széles mosollyal az arcán hajolt meg előttünk illedelmesen. Rosénak jó ízlése van, ezt sikerült megállapítanom a férfi látványából. - Lisa és Minhee. Ők pedig...

- Hagyd csak, ismerjük egymást! - legyintett Taehyung átkarolva a derekamat. Meglepetten néztem fel rá, de ő már folytatta is. - Együtt dolgoztunk tavaly a műhelyben, igaz hyung?

- Igen. Jó látni titeket, mostanában nem beszéltünk. - fogott kezet előbb Taevel, az után Sehunnal. - Lányok, örülök, hogy megismerhetlek titeket. Rosé sokat mesélt már rólatok. - nézett a mellette álló lányra, aki csupán néhány centivel volt alacsonyabb nála és egészen piros lett az arca, amikor a fiú átfogta a csípőjét.

- Részünkről az öröm. - mondtam én is mosolyogva.

- De még mennyire! - értett egyet Lisa. - Ráfér már Rosiera egy kiadós...

- Lisa! - szóltunk rá Roséval egyszerre, mielőtt befejezhette volna a mondatát. Ismertük őt és pontosan tudtuk, hogy valami iszonyatosan perverz dolog készült elhagyni a száját. Mikor elárultam neki, hogy még szűz vagyok, kijelentette, hogy akkor most felvilágosít engem, amire ugyan nem volt szükség, de ő ragaszkodott hozzá. Miután megmutatta, hogy egy gombom keresztül simán átcsusszan a cérna, ha jól benyálazzák, közölte, hogy egyáltalán nem ilyen érzés lesz, hanem inkább, mintha egy vastagabb tűt próbálnánk átszuszakolni rajta. Ez után a beszélgetés után nem tudtam többé ránézni a gombos blúzaimra ugyanúgy, mint azelőtt.

- Most mi van? Én csak azt akartam mondani, hogy egy kiadós beszélgetés! - tette fel a kezét védekezően. Sehun mellette puszit lehelt az arcára, amitől a lány felkuncogott és szerintem el is felejtette, hogy milyen buja gondolatokat akart megosztani az imént velünk. Valószínűsíthető, hogy másfajta buja gondolatok lepték el az agyát.

- Örülök a találkozásnak, Chanyeol. Vigyázz Roséra. - hajoltam meg röviden, majd megfogtam Taehyung kezét jelezve, hogy hagyjuk őket kettesben. - Még beszélünk később! - fűztem hozzá a barátnőmnek, aki zavartan biccentett és utánunk intett.

Visszasétáltunk a táncparkettre, de Sehun és Lisa már nem jöttek velünk. Közölték velünk, hogy van egy kis dolguk fent a szobában, majd jönnek, ha egyáltalán visszajönnek. Jobbnak láttam nem megkérdezni semmit, ami egyáltalán az eszembe jutott. Inkább csak rábólintottam és sietősen visszamentem a barátommal a többiekhez. Valami kellemes zene szólt a háttérben, amire lágyan lehetett vonaglani, de nagyobb mozdulatokat nem tudtunk volna rá tenni. Taehyung szembe fordított magával, átfonta a derekamon a kezét és közelebb húzott. Én a szemébe néztem és átkulcsoltam a nyak körül a karomat.

- Tudod, hogy ez is egy újabb első? - kérdeztem tőle az arcához hajolva, hogy a nyüzsgéstől is jól hallhassa.

- A lassúzás? - nyomta az orrát az enyémnek. - Vagy a lassúzás velem?

- Mindkettő. - sóhajtottam és hagytam egy gyors csókot az ajkain. - Tetszik.

Nekidöntöttem az arcomat a mellkasának és élveztem, ahogy ujjai a hajamat, majd a hátamat kezdik cirógatni. Szinte nem is mozogtunk, csak egy helyben lépegettünk, de mégis jó érzés volt. Ahogy hallottam a kelleténél gyorsabb szívdobbanásait az enyémmel egy ritmusban járni, éreztem, hogy nincs tovább. Teljesen, száztízszázalékosan szerelmes voltam Taehyungba, és tudtam, hogy nem akarok rá tovább várni. Be akartam lökni az eddig bezárt ajtónkat, amit egy ideje már feszegettünk. És nem azért, hogy túl legyünk rajta. Azt akartam, hogy beteljesüljön a szerelmünk, minden létező formában.

Korábban arra sem számítottam, hogy egyáltalán lesz rá esélyem, hogy tökéletes első alkalmam legyen egy tökéletes fiúval, akivel fülig szerelmesek vagyunk egymásba. Mindig azt hittem, hogy majd egy buliban történik meg az egyetemen, ahol leitatnak és megerőszakolnak, majd otthagynak. Igen, egy önbizalom hiányos tizenhat éves lány csak ezt tudja magának elképzelni. De a szívem mélyén vártam, hogy megérkezzen a hercegem, és úgy vegye el az ártatlanságomat, ahogy az előre meg van írva. Könnyen és nyugodtan. És ha ez így lesz, nem hagy majd ott utána, és lép ki örökre az életemből.

Ahogy ismét összekapcsolódott a tekintetem Taehyungéval, kiszaladt egy kisebb adag levegő a számon. Vágytunk egymásra, szerettük egymást és ennél nem kellett több, ahhoz, hogy tökéletes legyen az első. Mert nem a hely, az idő vagy a várakozás teszi emlékezetessé a szüzességünk elvesztését, hanem az ember, akivel csináljuk. És felőlem bárhol megtörténhetett volna az egész, ha Taevel tehetem meg.

Végig húztam az ujjaimat felfelé a nyakán, és belevezettem őket a hajába. A homlokomat az övének nyomtam és feltettem a kérdést, amit fel kellett tennem.

- Jól sejtem, hogy te is kivettél itt egy szobát? - susogtam szinte az ajkaira.

- Hm. - bólintott röviden, amennyire tudott.

- És nem szeretnéd megmutatni nekem? - fúrtam tekintetem az övébe.

Taehyung szemei felcsillantak. Kidugta a nyelvét, hogy benedvesítse a párnáit, amitől végig futott a testemen az a kellemes bizsergető érzés. Odahajolt hozzám és megcsókolt, mintha az élete múlna rajta. Az után a csók után már semmi kétségem nem volt, a felől, hogy készen állok, arra, hogy lefeküdjek vele.

- Menjünk. - kulcsolta az ujjait az enyémekre, majd elkezdett kifelé nyomulni a tömegből. Egy pillanatra megláttam Jisoot és Jenniet, akik mindketten az öklüket felmutatva jelezték, hogy szurkolnak nekem. A szabad kezemmel dobtam feléjük egy puszit. Tudták, én is tudtam, mindenki tudta. Kiértünk a teremből és már mindketten hangosan lihegve szálltunk be a liftbe,

Hát, akkor, tessék!