álmosoly | kth✔

23.fejezet

- Szia, Kimchi. - mondta a lehető legleereszkedőbb hangsúllyal, amivel csak lehet. - Gondoltam, hogy nem vagy ma szolgálatban, nem láttalak az útszélén idefele jövet.

Köpni-nyelni nem tudtam, annyira ledöbbentem. Lassan fél éve, hogy nem mondott nekem senki ilyet, és már nagyjából sikerült is elengednem a történetet, de persze az élet úgy döntött inkább elém sodorja az egyik lányt, aki megkeserítette az életemet. Egyébként érdekesség, hogy a Kimchi bájos becenevet Soojin, Youngil legjobb barátnője ragasztotta rám, mert a Kim Minhee eléggé hasonlít rá kiejtésben. És még azt is hozzátettét, hogy én is olyan vagyok, mint a koreai tradicionális étel; mindenki kóstolta már.

Mély levegőt vettem és már éppen mondani akartam valamit, amikor valami olyan történt, ami nem csak engem, de a szőke libát is meglepte.

- Hát te meg ki a franc vagy? - szólalt meg Taehyung. - És hogy van pofád így beszélni a barátnőmmel?

Éreztem, hogy az arcomat elönti a pír, de egyben a boldogság is úrrá lett rajtam Youngil döbbent arca láttán.

- A barátnőd? - kérdezte kikerekedett szemekkel és látszólag elfelejtette, hogyan is tudna nekem visszaszólni.

- A barátnőm. - válaszolt Taehyung határozottan és előre nyúlva összekulcsolta az ujjainkat az asztalon. - Szóval ki vagy?

- Oppa - sóhajtottam a fiú szemébe nézve. - Ő itt Kwon Youngil, a középiskolából.

Youngil ezerwattos vigyort villantott a barátomra, aki undorodva értelmezte, hogy ki a lány. Pontosan tisztában volt vele, hogy milyen a múltam és ezek szerint a megemlített nevekre is tökéletesen emlékezett.

- Aha. - értelmezte és rászorított az ujjaimra. - Te vagy az a ribanc, aki tönkretette a jagim életét. Mit is akarsz pontosan?

- Hogy tönkretettem? - nevetett meglepetten Youngil. - Ugyan, én csak elmondtam mindenkinek az igazat róla. Hogy egy álszent picsa, aki édesnek mutatja magát, hogy megdugják és utána ne keressék többet. Nem is értem pontosan te miért nevezed a barátnődnek.

- Te meg miről beszélsz? - pislogtam a lányra értetlenül. - Annyiszor hazudtad ezt az elmúlt évek során a többieknek, hogy már te is elhitted?

- Kimchi, nem volt miről hazudnom. Az igazságot neked is tudnod kell, nem? - nézett le rám lesajnálóan. - Soojin többször is rád nyitott a szertárban és ő mesélte nekem ezeket.

A szám elé kaptam a kezemet, amikor tudatosult bennem valami. Youngilt éveken keresztül megtévesztette és az orránál fogva vezette Soojin. Hiszen én semmi olyat, nem csináltam ellenben vele. Ő volt az, aki minden fiúnak széttette a lábát és ezek szerint ezt ő úgy adta elő Youngilnek, mintha én tettem volna. Ha jobban belegondolok Youngilt sose láttam négy éven keresztül Soojin nélkül. Most akkor ki is volt az alfavezér?

- Youngil - szólítottam meg a lányt egy pillanatra. - Pontosan miért is nem tudod elengedni, hogy én tetszettem Jungkooknak?

- Jaj, ne viccelj már! - röhögött fel gúnyosan. - Tudod, hogy arról én magasra teszek. Soojin említette, hogy rátok nyitott, amikor te éppen a száddal dolgoztál rajta, de úgy voltam vele, hogy a te dolgod. Kedveltelek és nem akartalak elítélni, de mikor Soojin-ah elárulta, hogy még ugyanazon az estén azzal az idősebb sráccal Namjoonal is lefeküdtél tudtam, hogy meg kell állítanom az ámokfutásaidat és eltiporni téged.

- Én igazán nem akarom lerombolni a hamis képet, amit felépítettél rólam. - fújtam ki egy nagy adag levegőt és éreztem, hogy lassan eluralkodik rajtam az idegesség és hamarosan kitörik belőlem a sírás. De most vagy soha. Youngilnak tudnia kell az igazat! Így legalább én is könnyebben tudom majd elengedni a dolgokat. - De tudnod kell, hogy nem feküdtem le Namjoonal. Soojin volt, hallottam, amikor Namjoon mesélte Jin barátjának másnap a buszon. Ezen kívül a szertáros dolog sem igaz, ugyanis az egyik takarítónőtől hallottam, hogy egy héten kétszer-háromszor futott bele Soojinba és az aktuális partnerébe nemi aktus közepette. Egyik sem én voltam, mert ha már itt tartunk, szűz vagyok. És a gimiben egy fiú sem ért hozzám. - idegesen megdörzsölte a szememet és minden mindegy alapon még utoljára ezt is hozzá tettem. - És Jungkookot sem én dolgoztam meg a számmal. Az is Soojin volt. Rájuk nyitottam, amikor visszamentem a szobánkban. És biztos lehetsz benne, hogy nem hazudok, mert Jungkook utána órákig könyörgött a bocsánatomért, amiért hagyta, hogy Soojin ráerőszakolja magát. Na, mit gondolsz Kwon Youngil? Még mindig én vagyok a ribanc?

Nem vártam meg, hogy válaszoljon, nem érdekelt a teljesen sokkba esett lány. Leemeltem a kabátomat a székem hátáról és elviharoztam a helyszínről. Kivágtam a palacsintázó ajtaját és nem tudtam két lépésnél többet tenni, mire kiszakadt belőlem a zokogás. Az eső zuhogott, és pillanatok alatt átáztatta a ruháimat, de nem volt erőm magamra venni a kabátomat. Összecsuklott a lábam magam alatt és a földre huppantam. Olyan elemi erővel sírtam, mint még soha.

- Jagi. - hajolt le hozzám Taehyung, aki ezek szerint azonnal utánam sietett. Ennél többet nem mondott, csak kivette a kezemből a kabátomat és a hátamra terítette. Letérdelt mellém és nem törődve azzal, hogy vizes vagyok, vagy, hogy ő is az lesz, magához húzott és szorosan ölelt.

- Soojin - nyöszörögtem sírva a nyakába. - Miatta van az egész! Ő tett tönkre...

- Sss. - simogatta a vizes hajamat Tae. - Vége van, jagi. Nincsenek többé.

Újra rázni kezdte a testemet a zokogás. Soojin idióta féltékenysége miatt, tönkre ment az egész eddig életem. Nem tudta feldolgozni, hogy szebb vagyok nála és hamarabb néznek meg, mint őt. Ezért úgy döntött tönkre tesz és elnyom. Ehhez pedig beidomította Youngilt, aki vakon követte őt. Valaki más bűnei miatt szenvedtem négy éven keresztül.

Taehyung kissé eltolt magától, hogy a szemembe nézzen. Borzalmasan festhettem könnyes, lefolyt sminkkel és arcomra tapadó hajammal, de ő nem foglalkozott vele. Végig húzta az ujjait az arcom vonalán, majd megállapodott az államon és közelebb húzott. Az ajkai melegek voltak, amikor hozzányomódtak az enyémhez, és lágyan puhatolózva kértek bejutást. Lassan, édesen csókolóztunk és abban a pillanatban még azt is elfelejtettem, hogy esik az eső és már teljesen átfagytam. Rövid, de tökéletes csók volt, ami után egy apró mosollyal tudtam a barátomra nézni.

- Szeretlek, Minhee. - mondta ki a szívemet megdobogtató két szót. - És nem fogom engedni, hogy valaki is megbántson.

- Én is szeretlek, Taehyung. - nyomtam a homlokomat az övének. A keze a derekamra csúszott, hogy a mellkasára vonhasson. Újra megcsókoltuk egymást, ami bebizonyította, hogy valóban igaz, amit elmondtunk. Teljesen beleszerettem, és ezek szerint ő is belém.

Kit érdekel Soojin? Én nyertem.

Drágáim! Fantasztikusak vagytok! Egy nap alatt átléptük az 500-as megtekintést is! Köszönöm <3 Ha nem lennétek, nem élvezném ennyire a részek írását!