álmosoly | kth✔

20.fejezet

- Tessék. – nyújtottam Lisa felé újból a zsepis dobozt. A lány szipogva kivett egy újabb darabot, hogy megtörölje az arcát. A telefonbeszélgetésünk második percében tudtam már, hogy nem lesz képes elmondani így, úgyhogy rögtön felajánlottam neki, hogy átjövök hozzájuk és beszéljünk inkább személyesen. Rosé rettenetesen örült, annak, hogy megérkeztem, mert állítása szerint neki nem a szakterülete az emberek vigasztalása. Akárhogyan próbálkozik, ő mindig rosszabbá teszi a helyzetet.

Már éjfél is elmúlt, de Lisa egyszerűen képtelen volt normális összeszedett mondatokban elmondani, hogy mi a problémája. Vagy újra sírni kezdett, vagy ideges lett és közölte, hogy nem hajlandó arról az „idiótáról" egy szót sem mondani. Hiába próbálkoztunk órák óta, semmi nem vált be. Rosé még fagyiért is lement a boltba, hogy hátha az majd megpuhítja a lányt, de nem. Még csak hozzá sem nyúlt. Mi viszont kétségbeesésünkben a fél doboz vaníliás édességet benyomtuk.

- Most mi legyen? – dörzsöltem idegesen a halántékomat, miután Lisa csendben szipogva megint úgy döntött nem szólal meg. Roséval kijöttünk a konyhába, hogy további megoldások után kutassunk, mert nem akartuk feladni. Lisát valami összetörte, nekünk pedig tudnunk kellet, hogy mi. Vagy jelen helyzetünkben ki.

- Nem tudom, Minhee-ya. – sóhajtott fáradtan Rosé. – Délután óta ezt csinálja. Már az is haladás, hogy kinyitotta a szobaajtót, amikor megjöttél.

- Nem tudod, esetleg ki lehet a srác? – támaszkodtam meg fél kézzel a konyhapulton.

- Ötletem sincs. – mondta. – Ha tudnám, már megkerestem volna és kitéptem volna a farkát a helyéről, amilyen mérges vagyok most rá.

Már éppen újra megszólaltam volna, amikor egy rekedtes, vékony hang megmondta mögöttünk a választ.

- Sehun az.

Lisa a szokásostól eltérően, borzalmasan festett. Szőke haja egy csapzott copfban lógott a feje tetejéről az arcába. A frufruja össze-visszaállt. A szem festéke több helyen is feketére színezte az arcát, és olyan hatást keltett, mintha évek óta nem aludt volna egy percet sem. Ráadásul a hangja is vékonyabb volt a kelleténél. Bárkinek megesett volna a szíve rajta, ha így látja őt. Pizsamában, a kis plédjébe bugyolálva, szomorúan és hát a jelek szerint szerelmesen. Nagyon, nagyon szerelmesen.

- Sehun? – kérdeztem vissza döbbenten. – Az a Sehun?

- Hm. – bólintott Lisa, miközben az egyik bárszékhez csoszogott és felcsusszant rá. Roséval rögtön követtük a példáját, és szembe ülve vele váruk a folytatást. Lisa vette egy mély levegőt, megdörgölte az arcát és bele kezdett a hosszú történetbe.

- A nyár elején ismerkedtünk meg, valamikor júniusban. Sokat járt már előtte is a szüleim éttermébe, szinte törzsvendégnek számított, de én sosem figyeltem rá, és ő sem rám. Anya és apa is imádták és szinte családtagként kezelték, akárhányszor bejött. Tudtak róla mindent, azt hogy hova jár egyetemre, a szüleiről, a barátairól és hát a kissé kicsapongó életéről is, mert szinte minden héten más lányt szedett fel.

Roséval aprót biccentettük, mert ezt mindketten tudtuk. Én Jennietől és Taetől, Rosé pedig valószínűleg hallhatta a csajozós hírét a suliban. Lisa újabb nagy levegő után folytatta.

- Tudtunk egymásról, de soha nem találkoztunk. Azután egyszer, mikor a szüleim beszerző körútra mentek a nyár elején Thaiföldre, két hétig nekem kellett tartanom a frontot. És akkor tévedt be a nagyságos, Oh Sehun az étterembe. Megismerkedtünk, beszélgetni kezdtünk és valami idióta kölcsönös vonzalom alakult ki közöttünk. Tudtam, hogy nem a komoly kapcsolatok híve, ezért nem is akartam, hogy randira hívjon, pedig piszkosul tetszett nekem. Ő pedig azért nem akart tőlem semmit, mert csípte a szüleimet és nem akart velük rosszba lenni, amiatt, hogy megdugja egyszer a lányukat, utána még a nevét is elfelejti.