álmosoly | kth✔

21.fejezet

 Fáradtan és teljesen kimerülten másztam ki vasárnap délelőtt az ágyamból. Előző éjjel jóval hajnali három után estem haza és áldottam az eget, amiért a nővérem volt olyan rendes, hogy kölcsön adja a kocsiját, hogy ne taxival kelljen átmásznom a városon.

Hatalmas ásítozások közepette battyogtam ki a konyhába, hogy még ha kicsit későn is, de megigyam a reggeli zöld teámat. Felraktam a vizet forrni, összekészítettem a hozzávalókat, és mire beleöntöttem a bögrémbe a vizet, tudatosult bennem, hogy Jennie nincs itthon. Már éppen fel akartam volna őt hívni, mikor észrevettem egy üzenetet tőle a hűtőre ragasztva.

„Elmentem Jisooval a könyvtárba tanulni. Délután megyek haza, pihend ki magad. Ja, amíg nem vagyok, otthon ne öld meg Sehunt! Ha végeztem, együtt elintézzük.

Puszi: J. U."

Nagyokat pislogva gondolkodtam rajta, hogy vajon honnan tudja, haragszom a fiúra. Vajon hajnalban elmeséltem neki, csak az álmosságom miatt már nem emlékszem rá? Vagy Jisoo tud valamit és ő pletykált? Végül inkább csak megvontam a vállamat és visszamentem a szobámba a teám társaságában. Leültem az íróasztalomhoz, és amíg iszogattam az ébresztő italomat a kezembe vettem a telefonomat. Legörgettem a névjegyzéket, majd rányomtam Taehyung nevére és vártam, hogy felvegye.

- Jó reggelt, napsugaram. – köszöntött vidáman, de a hangjából hallottam, hogy még kicsit álmos.

- Franc, azt hittem már fent vagy... - sandítottam gyorsan az éjjeli szekrényemen pihenő óra felé. – Tizenkét órakkor. Most keltél? Minden oké?

- Aha, persze csak volt tegnap egy kis akció. – mondta egy hatalmas ásítással vegyítve.

- Milyen akció? – kerekedett el a szemem, mert akaratlanul is valami olyan jutott eszembe, hogy lánnyal találkozott. Hogy gondolhatom, hogy egyből az után, hogy hivatalosan is járni kezdünk, megcsal? Jesszus, Minhee, lazíts!

- Sehun kicsit felszívódott. – mondta figyelmen kívül hagyva, hogy kissé sokkosan beszéltem hozzá. – Egész éjjel utána járkáltunk, de nem találtuk meg. Remélem azért nem esett baja.

- Mi az, hogy felszívódott? – kérdeztem értetlenül. – Történt valami? Ez, hülye kérdés, tudom, hogy történt csak...

- Várj, te tudod mi történt? – szakított félbe. – Mondd el, kérlek, mert mi semmit nem tudunk, csakhogy tegnap hazajött, összebarmolta a nappalit utána elhúzott és nem került elő.

Hümmögve bólintottam egyet magamnak és igyekeztem a lehető legrövidebben elmagyarázni Taenek a történetet Lisa és Sehun között. Türelmesen hallgatott végig, egyszer sem szakított félbe.

- Tudtam! – kurjantott egyet, amikor a végére értem a sztorinak. – Tudtam, hogy az a lökött Sehun szerelmes.

- Szerinted az? – hunyorogtam és az ablakhoz léptem, hogy egy kis napfényt engedjek be a szobámba, amit benéztem, ugyanis kint szakadt az eső.

- Biztos vagyok benne. – mondta Taehyung határozottan. – Hetek óta látom, hogy nincs vele rendben valami, de az elmúlt időben egyre durvább lett. Tuti azért viselkedik így, mert szerelmes Lisába, és nem tudja feldolgozni.

- Lehet, igazad van. – dőltem hanyatt az ágyamon. – De, akkor miért hagyta, hogy Lisa dobja? Mert most nagyon, abban a tudatban van szegény lány, hogy Sehun semmit nem érez iránta. Nekem meg nagyon viszket a tenyerem, hogy megpofozzam azt a hülye gyereket!

- Tetszik, hogy ilyen vagy. – váltott egy pillanatra flörtölősre, amitől felkuncogtam. – Viszont nem tudom. Sehun nem volt még szerelmes, barátnője sem volt két hétnél tovább, Lisával meg ezek szerint három hónapja összejárnak. Nem is jött még rá szerintem mi ez az egész.

- Tudod – kezdtem el csavargatni az egyik hajtincsemet. – Örülök, hogy te nem vagy olyan, mint Sehun. Habár, te is többet várakoztattál, mint szerettem volna.

- Viccelsz? Én már az első percben tudtam, hogy kellesz nekem. – vágott vissza. – És lám az enyém is lettél.

- Hm. – nevettem el magam, és kicsit sem vettem rossz néven, amit mondott. Élveztem, hogy az övé lehetek. – Van programod délutánra?

- Nincs, miért?

˙Taehyung POV˙

Meglepett Minhee játékossága, amikor délelőtt kissé incselkedve áthívott magához, mondván, hogy egyedül van otthon. Nem számítottam semmiféle buja dologra, mert pontosan tisztában voltam vele, hogy ő még teljesen tapasztalatlan e téren, de azért tetszett a pimaszság a hangjában és, hogy kicsit tette-vette magát előttem, ami miatt nehezen tudtam levenni róla a kezemet.

A kanapén összebújva néztünk valami random filmet, amit kiválasztottunk. Minhee az ölemben feküdt, két kezét az arca alá támasztva. Egyik kezemmel az oldalát cirógattam, míg a másikkal, fekete hajával játszadoztam. Jó érzés volt őt ennyire közel érezni magamhoz, és, ahogy ott szuszogott a lábaimon, egyszerűen képtelen voltam abbahagyni a mosolygást. Az enyém volt, a barátnőm volt és engem tisztelt meg az első csókjával. Vajon ő is annyira belém szeretett már, mint én belé? Mert hiába, még csak pár hete ismertem, nem tudtam őt kiverni a fejemből. Akárhányszor lehunytam a szemem, őt láttam magam előtt, ahogy nevet vagy bugyuta arcot vág. Imádtam vele lenni, ő volt az első lány, akivel tényleg nem éreztem tehernek az állandó együttlétet. Sőt, többet akartam belőle. Folyamatosan úgy éreztem, nem elég, amennyit kapok belőle.

Minhee felfelé fordította a magát, így hanyatt fekve a kanapén. Felnyúlt a kis kezecskéjével és kiseperte a hajamat a homlokomból. Bazsalyognom kellett az apró gesztuson.

- Mire gondolsz? – szegezte nekem váratlanul a kérdést. Az ujjaimmal megsimogattam az arcát és megráztam a fejemet.

- Arra, hogy mennyire odáig vagyok érted. – hajoltam le, amennyire tudtam. – És, hogy egy percig se bánom, hogy megismertelek.

Minhee kuncogva lehunyta a szemeit és az ajkait előre nyomva próbálta a tudtomra adni, hogy szeretné, ha megcsókolnám. Nem kellett kétszer jeleznie, azonnal teljesítettem a vágyát.

Alig várom, hogy még jobban megismerjük egymást és végre azt mondhassam, neki szeretem. Egyre inkább gondolom, hogy ő lesz életem nagy szerelme. Mindig is tudtam, ha egyszer rátalálok, azt tudni fogom és képtelen leszek őt elengedni.

És most tudom.