Minhee arcára gyakorlatilag ránőtt a mosoly. Akármi történt, legyen az rossz vagy jó, ő mindig mosolygott. Még, annak ellenére is, hogy soha semmi jó nem történt vele. Nem voltak barátai, a fiúk ha rá is néztek nem foglalkoztak vele, a szülei meg né...
A tökéletes délutánom után a barátnőimmel, valamikor négy után estem haza, teljesen kimerülten. Nagyon hálás voltam a lányoknak a legjobb szülinapi ajándékért, ami az volt, hogy egy csodás napot tölthettem velük. Sőt, a kis telefonbeszélgetésem után Taevel, nem is voltam olyan mérges. Nem felejtette el, csak sok a dolga. És nem is hangzik olyan rosszul az a vasárnapi kis összebújós dolog.
- Minhee-ya, boldog szülinapot! – köszöntött fel Jisoo unni, amikor beléptem a nappaliba. – Szeretnéd, hogy elénekeljem neked a „Boldog szülinapot"?
- Inkább ne. – szólt közbe Jennie, mielőtt válaszolhattam volna, így Jisoo az énekelgetés helyett egy csontroppantó ölelésben részesített. – Milyen napod volt?
- Szuper. A pályán nem voltak olyan sokan, úgyhogy tudtunk menni nyugodtan. Utána ettünk Manoban néni isteni mogyorós tésztájából, amiért teljesen odáig vagyok. – meséltem izgatottan a napom részleteit, miközben leültem a kanapére. – Nektek sikerült minden megtanulnotok a vizsgára?
- Persze. Remekül ment minden. – bólintott Jennie. – De szerencsére időben végeztünk, mielőtt hazajöttél, szóval arra gondoltunk, hogy beugorhatnánk este így hárman az Estrellába meginni valamit a szülinapod alkalmából.
- Jól hangzik – vigyorodtam el. – De nem bánjátok, ha előtte pihenek egy picit, lezuhanyzok meg ilyenek?
- Csak nyugodtan. – simította meg a vállamat kedvesen Jisoo. – Ha hat óra fele vagy azután indulunk, az megfelel?
- Tökéletes. – hálálkodtam, majd a szobámba siettem.
Egy fél órás szundikálás után, gyorsan lezuhanyoztam és valamiért úgy döntöttem, hogy kicsípem magam, még akkor is, ha csak hármasban leszek az unnijaimmal. Végül is egyszer vagyok húsz éves. A választásom egy kék farmerszoknyára esett és egy vajszínű garbóra, aminek volt egy kis dekoltázsa, mert pont a mellrésznél volt kivágva, így úgy nézett ki, mintha a garbórésze egy nyaklánc lenne. Ehhez párosítottam combig érő fekete csizmámat és egy felsőm színéhez passzoló hajpántot. A sminkemmel is játszadoztam egy kicsit. Kihúztam a szememet, és egy vörös rúzst kentem a számra, amit talán még tizenhetedik szülinapomra kaptam Jennietől, de az óta is a fiókomban porosodott, mert nem nagyon használtam az ajkaimon semmit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nahát, Minhee, nagyon csinos vagy. – dicsért meg Jisoo, amikor megálltam a nappaliban indulásra készen pontban negyed hétkor. – Ha szingli lennél, én meg lezbikus, tuti veled akarnék járni!
- Na, de Jisoo unni! – jöttem zavarba a bókjától, majd a vállamat megvonva válaszoltam. – Ha a lányokat szeretném, biztosan a te piros bugyikádra lennék kíváncsi!
Jisoo unni a tenyerébe temetve az arcát felnevetett. Amióta véletlenül hallottam Jimin „piros tangás" incidensét, szegény unnim vérét folyamatosan ezzel szívtam. Ő meg tűrte, tűrte, de mindennek van határa.
- Lent van a taxi, indulhatunk? – lépett be Jennie is a nappaliba, szokásosan csinosan, pedig nem úgy tűnt, mint, aki megerőltette magát. – Csinos vagy, húgi.
- Köszönöm. Nem te vezetsz? – értetlenkedtem.
- A nagy francot vezetek! Ma inni akarok a kistesómmal, és jól megünnepelni vele a huszadik születésnapját! – imitált táncot, amitől csak jókedvűen bólogattam párat.
Izgatottan, de mégis végtelen boldogsággal szálltam be a taxiba, hogy elinduljunk hármasban az éjszakába. Jó érzés volt, hogy először lesz egy bizonyos szinten megünnepelve a szülinapom, még, akkor is, ha csak hárman leszünk. Nekem így is többet jelentett minden szónál.
Az utca végén szálltunk ki a taxiból, mert onnan csak pár perc gyalogtávolságra volt az Estrella. A két unnim két oldalról belém karolva, vihogva sétált velem a bárig, aminek az ajtaja előtt csalódottan torpantam meg.
- Ó, zártkörű rendezvény miatt zárva. – olvastam el a tábla kiírást szomorúan a lányok felé fordulva. – Menjünk máshova?
- Szerintem menj csak be, nyugodtan. – biccentett Jennie, mellette pedig Jisoo vadul bólogatott.
Értetlenül ráncoltam a szemöldökömet, de feleslegesnek tartottam a kérdezősködést. Így csak vállat vonva benyomtam az ajtót, ami egy kis csilingeléssel jelezte az érkezésemet.
- Boldog Születésnapot, Minhee! – üvöltötte egy teremnyi ember, mire a szám elé kaptam a kezemet és egyszerűen sírni kezdtem. De úgy nagyon. Ezzel egy időben nevetni is kezdtem így eléggé őrültnek nézhettem ki, ahogy ott álltam ledermedve az ajtóban, sírva és nevetve egyszerre. A könnyeimet törölgetve néztem fel, hogy legalább lássam kik jöttek el.
- Ezt nem hiszem el! – ráztam a fejemet fel sem fogva a történteket. Jisoo és Jennie megálltak a két oldalamon és egy-egy jó nagy cuppanós puszit hagytak az arcomon. – Ezért rázott le mindenki a héten?
- Igen. – bólintott Jennie. – Azt akartuk, hogy ez legyen a legszebb születésnapod, ezért igyekeztünk a lehető legjobban eltitkolni előled.
A könnyem fátylán át megpillantottam Taehyungot, aki egy laza mosollyal az arcán odalépett hozzám és nemes egyszerűséggel a karjaiba zárt.
- Ugye nem hitted, hogy szakítani akarok veled? – tűrte a fülem mögé a hajamat, én meg kínosan néztem a szemébe.
- Nem. – mondtam a legmeggyőzőbb hangsúlyommal. Tae az égnek emelte a tekintetét, de ahelyett, hogy bármit is mondott volna, inkább megcsókolt, aminek igazán örültem. Hála Istennek, hogy tévedtem és semmi nem romlott el közöttünk!
Igyekeztem mindenkit megölelni, és váltani velük pár szót. Ez eléggé könnyen ment mert szerencsére nem voltunk olyan sokan. Csak azok jöttek el, legnagyobb örömömre, akikkel valóban jóban vagyok. Se többen, se kevesebben.
- Szóval, Minhee – ölelte át a vállamat Jimin és a bárpult felé kormányozott. – Úgy hallottam még sosem voltál részeg.
- Ez így igaz. – bólintottam egyet értve.
- Nos, pont ezért van a mai napodra egy kihívásunk. – tárta szét a karját és a pultra kihelyezett tálcát maga elé húzta. – Mindannyiunkkal innod kell külön-külön egy felest. Ezzel járulunk hozzá mi is, hogy elveszítsed egy újabb elsődet.
- Tudod mit? – pillantottam rá adrenalintól fűtötten. – Benne vagyok! A huszadik születésnap a legtökéletesebb esemény, arra, hogy először igyam le magam.
- Ez a beszéd, csajszi! – biccentett elismerően és már elém is rakott egy sojuval töltött poharat. – Húzóra!
Nem haboztam, csak átfontam a karomat a Jiminén, és már magamba is döntöttem az első, de közel sem utolsó felesemet. Ha játszunk, játszunk nagyban! Kim Minhee nem szarral gurigázik!
