álmosoly | kth✔

5.fejezet

- Szóval pontosan, miért is vagy itt? - csuktam be a konyhaszekrény ajtaját miután minden hozzávalót előkészítettem a vacsorához. Mivel nem rajongok a gyors kajáért, vagy bármiért, ami kicsit is egészségtelen, felajánlottam, hogy főzök valami könnyű vacsorát, ahelyett, hogy pizzát rendelnénk. Legnagyobb döbbenetemre Taehyung felajánlotta, hogy segít nekem, amire persze kapott egy adag kinevetést Jennietől és Kaitól, de ő nem foglalkozott velük csak követett engem a konyhába. 

- Zavarlak? - mosolygott rám felnézve a zöldségek szeleteléséből, amit precízen próbált elvégezni, ha már rábíztam. 

- Nem, csak kíváncsi vagyok. - vontam meg a vállam és megkerülve őt a hűtőhöz léptem, hogy kivegyem belőle a csirkemellet. Felkattintottam a kis LED sort , ami egy kis fényt varázsolt a pultra, így megkönnyítve a szeletélést és a főzést. 

- Jisoo és Jimin romantikáznak, Sehun lelépett csajozni, úgyhogy Kai megkérdezte, hogy nem jövök-e vele, hogy ne legyek egyedül. - mondta figyelmét továbbra is a zöldeknek szentelve. Én is elkezdtem elvégezni a feladatomat, de a kezem, annyira remegett Taehyung közelségétől, hogy féltem a csirke helyett véletlenül az ujjaimat fogom beleszeletelni az edénybe. Zavarban voltam, amiért ennyire aranyos volt, hogy kijött nekem segíteni, és kicsit úgy éreztem, hogy azért csinálja az egészet, hogy kettesben legyünk. 

- Te miért nem mentél csajozni? - csúszott ki a meggondolatlan kérdés a számon, ami után legszívesebben fejbe csaptam volna magam. Tényleg kíváncsi vagyok a válaszára? Taehyung letette a kést a vágódeszkára és egy édes vigyor kíséretében rám nézett. Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy most mit fog reagálni. 

- Miből gondolod, hogy én nem csajozni mentem? 

Köpni-nyelni nem tudtam, abban a pillanatban. Úgy éreztem a szívem hamarosan kiugrik a helyéről, annyira erősen kezdett el dobogni a mellkasomban. Megint csak hasznát vettem, annak, hogy a mosolyom mindig az arcomon volt, mert így legalább nem tűnhetett fel neki, hogy egy percre teljesen ledöbbentem. Közben persze valóban szélesebbre szaladt a szám, a kis burkolt célzásától, amiből végre biztos lettem benne, hogy valóban kettesben akar velem lenni. 

- Értem. - bólintottam egy aprót és azt is nagy dolognak vettem, hogy ennyi hang kijött a torkomon. 

Az elkövetkezendő percekben csendben folytattuk a munkálkodást. Nem tudtam mit kellene neki mondanom, annyira tapasztalatlan voltam ilyen téren. Korábban nemhogy fiúkkal nem beszélgettem, még lányokkal se nagyon. Mivel évekig a magam ura voltam, csak Jennievel tudtam beszélni, de valahogy éreztem, hogy Taehyunggal nem tudnék ugyanazokról a témákról beszélni, mint a nővéremmel. 

Beletettem a felszeletelt zöldségeket az edénybe, amihez hozzáadtam a húst és egy kis szója szósszal ízesítettem. Szorgosan kevergettem és igyekeztem nem tudomást venni, arról, hogy, amíg ezt csináltam Taehyung le sem vette rólam a szemét. 

- Tanultál valahol főzni? - érdeklődött én meg kissé megkönnyebbültem, hogy végre az egyikünk megszólalt. 

- A bejárőnőnktől egy kicsit. - bólintottam. - Meg, amikor még Jennie Busanban élt tőle, mert ő is elég jól főz. 

- Volt bejárónőtök? - ráncolta a szemöldökét, miközben a derekával megtámasztotta a pultot. Keresztbe fonta maga előtt a karjait és úgy nézett rám. Elzártam a késznek titulált ételt és félrehúztam a tűzhelyen.

- Mivel anyánk két évente leváltotta a férjét, nem nagyon volt ideje, arra, hogy vezesse a háztartást a sok gazdag pasi levadászása közben, úgyhogy felvett egy Chaemyung nevű hölgyet, aki egyébként anyám helyett anyám volt. - kezdtem bele a mesébe, amikor hirtelen megakadtam. Szabad nekem ilyen nyíltan beszélnem az életemről neki? Az alsó ajkamba haraptam, és a fülem mögé gyömöszölve egy hajtincset, lehajtottam a fejem. - Bocsi, biztos nem voltál kíváncsi ennyire a részletekre.