álmosoly | kth✔

Epilógus

3 évvel később

- És erről mit gondoltok? – Soomi-ssi izgatottan nézte meg a ház minden egyes négyzetméterét, nekem pedig nem volt szívem azt mondani neki, hogy ugyanolyan, mint az előző tíz, amit néztünk.

- Anya, minden ház egyforma ebben az utcában! – nyögött fel unottan Taehyung, állát a vállamra támasztva. – Miért ragaszkodsz ennyire, ahhoz, hogy ebben az utcában lakjunk?

- Mert ez egy biztonságos környék, ami közel van az iskolához és apád cégéhez is! – jelentette ki Soomi-ssi én meg igyekeztem szépen mosolyogni rá. – És a tánciskolához is elég közel esik!

Igaza volt. Miután Jennie lediplomázott megvettünk egy kisebb épületet a környéken, amit tökéletesen átalakítottunk és berendeztünk tánciskolának. Meglepően hamar hírünk ment a városban, így elég sokat kellett órát tartanom az egyetemi óráim mellet, de a legkevésbé sem bántam, mert végre a saját lábunkon álltunk, és többé nem szorultunk rá anyánk támogatására. Így pedig, hogy májusban lediplomáztam én is táncpedagógusként, már minden energiámat a tanításba tudtam ölni.

- Nekem tetszik. – vontam vállat végül megszakítva Tae és az anyja kisebb kialakulni készülő vitáját. – Itt van galéria is, és eggyel több szoba van, mint az előzőben.

- Akkor? Megveszitek? – kérdezte Soomi-ssi csillogó szemekkel. Taehyung lepillantott rám, én pedig némán biccentettem neki.

- Megvesszük. – sóhajtotta. Soomi-ssi elrohant, hogy beszéljen az ingatlanossal, így ketten maradtunk az üres szobában. Taehyung gondterhelten fordított magával szembe, hogy ne kerülhessem el a tekintetét. – Biztos jó lesz ez a ház?

- Persze. – bólintottam karommal átkulcsolva a nyakát. – Igaza van, anyukádnak. Minden közel van, még Jenniék is, mert csak egy utcával laknak lejjebb. Megölne, ha a város másik felébe költöznénk, most, hogy jön a baba.

Jennie és Kai idén áprilisban házasodtak össze, közel kétévnyi jegyesség után. Ők voltak az első pár, akik eljegyezték egymást és össze is házasodtak. Nem sokkal az eljegyzésük után Jimin is megkérte Jisoo kezét, aki bár igent mondott közölte, hogy nem szeretne még férjhez menni. Jimin nem bánja a dolgot, azt mondta nem kell siettetni semmit, majd ha eljön az ideje, akkor úgy is összekötik az életüket. Jennie és Kai márciusban költöztek össze, én pedig önszántamból cuccoltam át Taehyungék lakásába, ahol már csak ketten laktak Sehunnal, ugyanis Jimin is átköltözött Jisoohoz. A diploma osztómig laktunk így hármasban, mert az után Sehun és Lisa is összebútoroztak.

Soomi-ssi beszélte ránk, hogy hagyjuk ott mi ketten is azt a lakást, és költözzünk egy nagyobb, családiasabb házba, ahol majd az unokái is játszhatnak. Kicsit meglepő volt, amikor májusban Tae anyukája unokákat emlegetett nekem, mert én akkor még nem tudtam, hogy Taehyung azt tervezi, megkéri a kezemet. Nem volt nagy lánykérés, amikor júniusban végül feltette nekem a nagy kérdést. Elmentünk a Namsan toronyhoz, ahol az első randink volt, és megkerestük a lakatunkat. Ez után Taehyung megvette nekem azt a macit, amit nézegettem jó néhány évvel ezelőtt, és mint kiderült, annak a hátuljába rejtette el a gyűrűt.

- Most, hogy mondod. – csapta magát Tae fejbe. – Kai írt egy üzenetet, hogy ha végeztünk ugorjunk már be hozzájuk és vigyünk, annyi savanyú uborkát, amennyit tudunk.

- A terhes nők rémesek. – nevettem el magam hitetlenül. Taehyung nyomott egy puszit a homlokomra, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Még nem volt pontos dátuma, annak, hogy mikor házasodunk össze, de igazság szerint nem is szerettünk volna nagy esküvőt. Mindkettőnknek elég, ha csak a legszűkebb baráti is családi körünk lesz ott.

Én viszont néhány napja őriztem egy titkot, ami lehetségesen előre fogja hozni az esküvőnk napját. Először Rosé vette észre, hogy nincs rendben valami, amikor múlt héten elmentünk Manobanék éttermébe, és rosszul lettem a kedvenc mogyorós tésztámtól. Utána Lisa is gyanakodni kezdett, amikor az egyik délutáni táncórámról elnézést kérve a diákjaimtól, kirohantam a mosdóba hányni. Végül mind a ketten elém álltak, kezükben egy teszttel, amin csak egy kérdés volt, de az pozitív lett. Hogy biztosak legyünk benn, valóban nem tévedett a teszt, elmentünk Jennie nőgyógyászához, aki megállapította, hogy valóban terhes vagyok.

Sok féle ötlet jutott eszembe, hogy pontosan hogyan kellene elmondanom Taehyungnak a nagy hírt, de valahogy egyik sem volt megfelelő. Így csak az anyukáját avattam be a dologba, aki miután ki örömködte magát, hogy nagymama lesz, segített kitalálni, hogyan mondjuk el a fiának is.

- Na, meg van a szerződés. – érkezett vissza hozzánk Soomi-ssi. – Négy szoba, nappali, konyha, két fürdőszoba, galéria és a kert.

- Tényleg, miért is kell nekünk még egy szoba? – értetlenkedett Taehyung, Soomi-ssi pedig vetett rám egy mindenttudó pillantást. – Kell egy, hogyha veszekedünk, akkor legyen hol aludnom vagy mi?

- Én egy másik emberkének tartogatom azt a szobát. – dörzsöltem össze izzadó tenyereimet.

- Miért ki költözik még be hozzánk? – ráncolta a szemöldökét továbbra is értetlenül a vőlegényem, nekem pedig a hasamra csúszott a jobb kezem. Tae tekintete követte a mozdulatomat, majd szinte azonnal tátva maradt a szája.

- Babát várok, oppa. – mondtam ki, amire szerintem már magától is rájött. Taehyung szemei egyik pillanatról a másikra megteltek könnyekkel, majd mire észbe kaptam a kezei közé kapott és megpörgetett a levegőben. Össze-vissza csókolgatta az arcomat, a számat mindenemet örömében.

- Egy család leszünk, Jagiya. – fogta két keze közé az arcomat, amitől nekem is folyni kezdtek a könnyeim. – Te, én és a pici babánk!

- Igen, Tae. Mi és a babánk. – susogtam fel sem fogva, hogy tényleg megtörténik velünk és szülők leszünk.

Taehyung egy hosszú csókot nyomott az ajkaimra. Hosszú utat tettünk meg mire eljutottunk idáig, de minden egyes kő, amire léptünk tökéletes volt. Úgy éreztem magam, mint egy nyíl. Először jól hátra kell húzni, majd elereszteni, hogy szabadon elinduljon és egyszer csak célba érjen. Én megjártam mindent, mire célba értem és most végre boldognak mondhattam magam. Barátokkal az oldalamon, és életem szerelmével, akivel hamarosan az életünk is egybe fog forrni. Valamint a pocakomban növekvő életkével, ami megpecsételi a szerelmünket örökre.

Vége