álmosoly | kth✔

7.fejezet

- Minhee. - mondta ki a nevemet, amitől benn rekedt a levegőm. - Örülök, hogy látlak. 

Tétlenül álltam egyik lábamról a másikra, mert hirtelen nem tudtam eldönteni mit érzek. Haragot? Örömöt? Fogalmam sem volt róla. Vegyes érzések kavarogtak bennem Jungkook hirtelen feltűnésétől, mert hiába nézett ki lehengerlően jól, és hiába tudtam, hogy ő semmiről nem tehet, mégis egy bizonyos mértékig hibáztattam őt. 

- Hogy vagy? Rég láttalak utoljára. - szólalt újra ő, mert én csak csendben néztem rá. Rövidet bólintottam, megerősítve benne, hogy valóban hosszú idő eltelt az első, és, mint később kiderült az utolsó találkozásunk között. 

- Jól vagyok. - mondtam egyszerűen. A szívem közben ezerrel menetelt a mellkasomba, csak nem tudom, hogy az idegesség vagy a fiú jelenléte miatt. - Mi járatban vagy erre? 

- Ide fogok járni hétfőtől. - mosolyodott el, mire lehajtottam a fejemet zavaromban. Jungkook édes mosolya, amivel minden lányt magába bolondított, akaratán kívül, még mindig ugyanolyan volt. - Tánc szakos leszek. - tette hozzá, amitől én is elmosolyodtam, mert feltűnt, hogy mióta ott álltunk egymással szemben az arcom valami fura póker arcot vett fel. 

- É-én is tánc szakos leszek. - dadogtam ki magamból nagy nehezen és kezdett elegem lenni saját magamból. Nem tetszett, hogy Jungkook ilyen dolgokat váltott ki belőlem. 

- Akkor mostantól sűrűbben fogunk találkozni, mint eddig. - nevetett fel, de én nem tudtam nevetni. - Lesz időnk bepótolni, azt az öt évet. - az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet, hogy szemtől szemben álljuk. - Sokat változtál Minhee az utolsó találkozásunk óta. 

- Igen, öt év alatt nőttem pár centit. - biccentettem, holott tudtam én is, hogy nem erre célzott. Amikor megismerkedtünk még nem tudtam milyen érzés magányosnak és kiközösítettnek lenni. Azokat mindent a távozása után volt szerencsém megtapasztalni. - De, ahogy látom te is. 

Jungkook a fejét ingatva vigyorgott rám. Különös volt, hogy azt éreztem megint ugyanúgy tudok vele beszélni, mint, akkor a táborban, amikor elvitt az első este a tó partjára, hogy kettesben legyünk. Könnyű voltam mellette és bármit el mertem neki mondani, mert olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást. 

- Lenne kedved majd esetleg valamikor eljönni velem valahova? - kérdezte, nekem meg beugrott az agyamba Taehyung édes arca, ahogy azt mondja nekem,reméli nem sokáig tudom már azt mondani, hogy még nem csókolóztam. Szerettem volna találkozni még Jungkookal, de csak barátokként. Régen szívesen randiztam volna vele, de most már képtelen lettem volna rá. Nemcsak Tae miatt, hanem, amiatt is, mert a lelkem mélyén hibáztattam, azért, amiért magányos lettem négy évre. 

- Öhm. - nyeltem egyet, erősen agyalva, hogy mit válaszoljak. - Most szombaton lesz egy nyárzáró bulink az Estrellában. Ha van kedved hozzá, gyere el és ott találkozhatunk. 

Jungkook szemei felcsillantak, és határozottan bólogatni kezdett. Elkérte a telefonszámomat és miután mindketten beírtuk a másik mobiljába a számokat elbúcsúztunk. 

- Alig várom, hogy újra lássalak, Minhee. - intett egyet, majd elsétált az ellenkező irányba, mint, amerre én menni készültem. Nagyokat pislogva sétáltam a kocsihoz, ahol Jennie várt rám, és fogalmam sem volt, hogy mennyi ideje nem állt mellettem. Miután beszálltam a járműben a kezemet feltartva jeleztem neki, hogy ne kérdezzen semmit. Nem akartam válaszolni, mert fogalmam sem volt, arról, hogy mi jönne ki a számon.

˙Taehyung POV˙

Egyre idegesebben doboltam az ujjaimmal a poharam oldalán, ahogy a terem túlsó végében álló fiút és lányt néztem. A lány a haját igazgatta zavarában, a fiú pedig mellette a vállával támasztotta a falat és folyamatosan mosolygott rá, miközben lenézett rá. Látszott, hogy szimpatizálnak egymással, ami nekem a legkevésbé sem tetszett. Egy mozdulattal magamba döntöttem a poharam tartalmát, amiről fogalmam sem volt mit tartalmaz, mert csak találomra elvettem a pultról, amikor megérkeztem. 

Egész héten ezt az estét vártam, hogy újra lássam Minheet. Fogalmam sincs, hogy miért nem kértem el a számát, hogy elhívjam valahová, amikor a héten náluk voltam. Pedig nagyon jól éreztem magam vele, és egyre többet tudtam meg róla. Látszólag neki sem lett volna ellenére, ha randira hívom, de én hülye nem mondtam neki semmit. Abban reménykedtem, hogy majd ma együtt leszünk egész este, és majd valamikor megkérdem lenne-e kedve eljönni velem valahova. Két órája folyt a buli, de konkrétan egy "szia-szia" hangzott csak el közöttünk. Utána megérkezett két lány, akik majd a csoporttársai lesznek az egyetemen és velük foglalkozott vagy másfél óráig. Egészen, addig, amíg meg nem jött az a fiú, akivel most ott álltak a falnál. Miért éreztem késztetést arra, hogy a fiú fejéhez vágjam az üvegpoharat, ami a kezemben volt?

- Jennie - kaptam el hirtelen az éppen mellettem elsétáló lány karját. Kérdőn pislogott rám és kicsit mozgott, hogy engedjem el a kezét. - Ki az a srác, akivel a húgod flörtöl vagy fél órája?

- Nem vagy egy kicsit megszállott? - húzta össze a szemeit, miközben méregetett. Mivel rezzenéstelen arccal néztem rá, inkább folytatta. - Jungkook a neve, ismerték egymást a gimi előtt és most csoporttársak lesznek az egyetemen. 

- Mik a szándékai Minheevel? - fújtam ki szaggatottan a levegőt a számon. 

- Nem tudom pontosan, de mintha azt hallottam, volna, hogy megkéri a kezét most azonnal, utána megszökteti őt a fehér lován és elvágtáznak a naplementében. - sorolta Jennie visszafojtott nevetéssel, de én továbbra is semleges arccal néztem rá.  - Jesszus, Tae, lazíts már! Csak beszélgetnek. - lökte meg a karomat játékosan. 

- Nekem nem úgy tűnik. - morogtam és lekaptam még egy olyan poharat, amit az előbb a pultról. Jennie az égnek emelte a tekintetét mielőtt ismét rám nézett. Két kezét a vállamra tette, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. 

- Na, figyelj. Minhee nem akar tőle semmit. Ez biztos. Jungkook részéről nem nyilatkozok, de hidd el nekem, hogy a húgom csak barátkozik. - mondta kicsit komolyabb hangsúllyal. - Tudod a lüke tesóm valaki másért van odáig. - húzogatta a szemöldökét, de én túl ideges voltam, ahhoz, hogy felfogjam, amit mond. Lelöktem a kezét a vállamról és elléptem mellette. Még hallottam, ahogy utánam kiabál, de, ahogy távolodtam a zene elnyomta őt. Lehet, hogy önző vagyok, lehet, hogy megszállott vagyok, de nem akarom, hogy Minhee valaki másé legyen! 

- Bocsi elrabolom egy percre a lányt. - álltam meg a páros mellet és nem foglalkozva a srác meglepődött tekintetével, megragadtam Minhee kezét és magammal húztam a külső részbe, távol a buli zajától, hogy négyszemközt mondhassam el neki, nem szándékozom őt másnak átengedni. Magamnak akartam a lányt, de még úgy, ahogy soha senkit eddigi életemben!