álmosoly | kth✔

19.fejezet

Taehyung a kocsijának dőlt, miközben engem szorosan ölelt magához egy kis centit sem hagyva közöttünk. Bal kezével a csípőmnél fogva tartott, jobbjával pedig a gerincem vonalát simogatta. Én a nyakát átölelve simultam hozzá, ujjaimat a hajába vezetve. Percek óta a házunk előtt csókolóztunk búcsúzásképp, de valahogy egyikőnk sem akarta a másikat útjára engedni. Vagy ő nyomta újra ajkait az enyémnek, vagy én húztam vissza őt a tarkójánál fogva.

- Az a baj, Minhee-ya – húzódott el egy röpke másodpercre tőlem, amíg vett egy mélyebb levegőt. – hogy most már tudom, milyen íze van a csókodnak, és nem tudok betelni vele. Nem fogok tudni leállni mostantól.

- Tudok rá egy nagyon jó tippet – billentettem kissé oldalra a fejemet. – Ne állj le! – motyogtam az ajkaira. Taehyung mosolyogva újból ostromolni kezdte a számat, amit a legkevésbé sem bántam. Úsztam a boldogságban, amit a mai nap során tőle kaptam és egyszerűen a világ legszerencsésebb lányának éreztem magam, hogy őt most már a barátomnak nevezhetem.

Hosszú-hosszú percekkel később sikerült elszakadnunk egymástól, amikor egy utolsó csók után Tae beszállt a kocsijába és haza indult. Egy nagy sóhajtással néztem utána, fülig érő vigyorral, ezután szinte ugrándozva mentem be a társasház ajtaján.

- Megjöttem! – kiáltottam csilingelő hangon, miután beléptem az ajtón. Kuma szinte azonnal a lábamhoz dörgölőzött és pár másodpercen belül a kutya tulajdonosan is tiszteletét tette.

- Nagyon mosolyogsz, húgi. – csapta össze izgatottan a kezeit Jennie. – Csak nem?

A vállam felhúzva bólogatni kezdtem, mire Jennieből kiszakadt a sikítás. A kezemet megragadva ugrándozni kezdett, én meg csak hagytam magam sodródni az árral. Annyira jó kedvem még talán soha nem volt, mint aznap este. Egy tökéletes napot zárhattam, egy félisten barátnőjeként, túl az első csókomon. Borzasztóan jól esett, hogy végre én is megtapasztalhattam milyen is szerelembe esni.

Gyorsan átöltöztem otthoni ruhába, hogy utána egy-egy pohár tea mellett elmeséljem részletesen a randimat és minden egyebet Jennienek. Amíg öltöztem bekapcsoltam a telefonomat, amiért azért nyomtam ki egész napra, hogy semmi ne terelhesse el a gondolataimat Taeről. Valamint úgy voltam vele, hogy amúgy sem nagyon szokott keresni senki, aki meg igen az tudja, hogy egész nap elfoglalt vagyok. Döbbenten néztem az értesítéseimet, és le kellett huppannom az ágyra, hogy felfogjam. Rosé órák óta próbált felhívni, és egy csomó üzenetet hagyott, hogy tudja, hogy randim van, de hívjam fel, amint tudom. Ezután egyre kétségbeesettebb smsek következtek, miszerint Lisa bezárkózott a szobájába és nem hajlandó kijönni onnan. Folyamatosan sír, és egyre hangosabban. Az utolsó üzenetem pedig magától, Lisától érkezett, amiben megkér, hogy hívjam fel, mert szüksége van rám.

Gondolkodás nélkül hívtam fel először Lisát, úgy gondolva, hogy majd utána visszahívom Rosét és elmondom neki, hogy minden oké-e vagy sem. Néhány csörgés után vette fel Lisa a telefont, és a szipogásából hallottam, hogy egyáltalán nincs rendben vele semmi.

- Lis, mi történt? – kérdeztem aggódva, és egyből megesett a szívem rajta, amikor hallottam, hogy újra elsírja magát.

- Azt hiszem, szerelmes vagyok, Minhee. És ez baj. Nagyon nagy baj.

˙Taehyung POV˙

Madarat lehetett volna velem fogatni, olyan kicsattanó öröm áradt szét bennem. Nem akartam még ma megcsókolni Minheet, de annyira adta magát a helyzet, hogy képtelen voltam visszafogni magam. És őszintén megmondva kicsit sem bántam meg, hogy megtettem. Annyira édes, puha ajkai vannak, mintha csak vattacukorból készültek volna. Egész úton, amíg haza nem értem végig csak rá gondoltam. Ma döbbentem csak rá igazán, hogy mennyire odáig vagyok érte. Egy olyan új oldalát ismerhettem meg, amiről el sem tudtam képzelni, hogy létezik. Jó volt rádöbbenni, hogy nem csak egy kislányos, kissé félénk, de végtelenül szerethető, hanem egy játékos, adrenalin függő személyiség is lakozik benne, amihez kell egy kis idő, hogy előbújjon. Imádtam nézni, ahogy izgatottan száll fel minden más lányok számára rémisztő hullámvasútra és száll le róla, úgy, mintha mi se történt volna. Tetszett a félénk éne is és örömmel tudtam meg róla, hogy fél a babáktól, bábuktól, meg mindentől, ami emberekre hasonlít, de nem élő.

Óriás mosollyal az arcomon léptem be a házunk ajtaján, ami szinte abban a tizedmásodpercben le is olvadt rólam, amikor a nappaliba értem. A kisasztal felborulva díszelgett a felgyűrődött szőnyegen, amin legalább három üveg törött sörösüveg hagyott nyomot. A díszpárnák darabokban foglaltak helyet a szoba minden területén, és ha jól megfigyeltem az eddig zöld falon egy jókora repedést is felfedeztem.

- Itt meg mi a szentséges jó francom történt? – érdeklődtem a szobában tartózkodó döbbent Jimintől és Kaitól.

- Látod, haver, mi is ezt próbáljuk kitalálni. – dörzsölte frusztráltan az orrnyergét Jimin. – Sehun egy vagy két órája hazajött, bezárkózott a szobájába, utána kijött és kitombolta magát a nappaliban. Magunk sem tudjuk miért, mert egy fél órája lelépett.

- Bassza meg. – túrtam hátra az arcomba hulló hajamat. – Nem mondott semmit?

- Nem. – rázta a fejét Kai. – Egy szót sem szólt, csak tört-zúzott, mi meg inkább ráhagytuk. Egyszerűbb törött üveget takarítani, mint törött orrot visszaigazítani.

Mégis mi bosszanthatta fel ennyire, ami miatt dührohama lett neki? Minek kellett történnie, ahhoz, hogy képes legyen pár perc alatt felforgatni a lakást? Le se vettem a cipőmet, szinte ugyanazzal a lendülettel, amivel bejöttem már indultam is vissza a kocsihoz.

- Hova mész, Tae? – kiáltott utánam Jimin.

- Megkeresem azt az idiótát! – morogtam és már a kilincsen is volt a kezem.

- Várj! Megyünk veled. – állított meg utolérve Kai. – Ha hárman keressük, hamarabb rájövünk, hol találjuk meg.

Igazat adva neki bólintottam és megvártam, amíg mindketten cipőt húznak és már indulhattunk is. Céltalanul kanyarodtam ki a körútra, ahol megálltam egy piros lámpánál.

- Hova megyünk először? – hajolt előre a két ülés között Jimin.

- Manobanék éttermébe. – mondtam, miközben lenyomtam a gázt, hogy újból elinduljak, amikor a lámba zöldre váltott.

Oh Sehun, miért van veled mostanában ennyi probléma?