álmosoly | kth✔

13.fejezet

Fáradtan bámultam bele a gőzölgő teámba valamikor hajnali hat körül. Akármennyire is meseszerű volt a tegnapi délutánom, akármennyire is hittem azt, hogy sikerült valamennyire elengednem a múltamat azzal, hogy elmeséltem Taehyungnak, a rémálmaim nem tűntek el. Ugyanazt álmodtam megint, mint két napja. A tábor utolsó napja, Jungkook kétségbeesetten magyarázkodik nekem, de engem nem érdekel, mert tudom, hogy Soojin hátba támadott. Azután egyedül ülök a tóparti fa alatt összegörnyedve, zokogva és hallom azokat a mondatokat, amik beleégtek az agyamba a négy év alatt.

- Jó reggelt, napfény! – lépett be a konyhába egy ásítás közepette Jennie. A lábánál ott tipegett Kuma szokás szerint, majd hozzám érve neki nyomta hideg orrocskáját a térdemnek jelezve, hogy vegyem fel.

- Neked is. – mosolyogtam a nővéremre, miközben az ölembe kaptam a kutyust és meggyömöszöltem a pofiját. – Mikor értél tegnap haza?

A randim után valamikor fél tízkor estem be a ház ajtaján és meg sem lepődtem, hogy Jenniet nem találtam otthon, mert mielőtt elmentem említette, hogy hét körül elmegy Kaijal a családjához vacsorára és későn jön majd, ne várjam meg.

- Tizenegy körül, azt hiszem. – lépett a kávégéphez, hogy felébressze magát. – Már aludtál, úgyhogy nem akartalak felkelteni. De jól láttam, hogy az íróasztalodon egy szál fehér rózsa van?

Bájosan felhúztam mindkét vállamat, mintha nem tudnám, miről lenne szó. Őszinte leszek, alig vártam, hogy kibeszéljem vele a tegnap délután/este részleteit. Végül is az ember a legjobb barátjával megbeszéli az első randiját nem? És nekem Jennie volt a legjobb barátom és a nővérem is egyben.

Jennie fél kézzel a pultra támaszkodva, a másikba a bögréjét fogva, tátott szájjal felém fordult.

- Igen, tőle kaptam. – bólogattam izgatottan és szinte már meg is feledkeztem a korábbi rémálmomról vagy az álmosságról.

- Ezt nem hiszem el! – ciccegett a szájávál Jennie, miközben leült velem szembe az asztalhoz. – Tae az első randitokra virágot vesz neked, nekem meg még a szülinapomra se vett virágot az a szemét!

- De hát azt mondtad, annyi csokit kaptál tőle, hogy egy hónapig etted. – emlékeztem vissza az egyik januári beszélgetésünkre, amire ő csak legyintett.

- És? Ha cuki lett volna, virágot hoz. – vonogatta a vállát eljátszva a sértődöttet. – Ha ma meglátom le is teremtem, amiért ennyire antiromantikus!

Nevetve megráztam a fejemet és, hogy eltereljem a témát inkább beavattam a részletekbe, mielőtt még felhívhatta volna Kait reggel fél hét kor, hogy leordítsa, amiért ő nem kap virágot soha.

- És nem csókolt meg? – biggyesztette le az ajkait csalódottan, amikor a történetem végére értem. Nemet intve a fejemmel feláltam, hogy elmosogassam a kiürült bögrémet. – Csudába! Tartozom Jiminnek egy ezressel!

- Ti fogadtatok? – döbbentem le és szinte éreztem, ahogy a szemeim kikerekednek.

- Persze! – vágta rá Jennie, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. – Jisoo azt mondta, hogy megcsókol az első randin és még be is próbálkozik, erre Kai közölte vele, hogy max a szádra ad egy puszit és nem megy tovább. Én meg mondtam, hogy szerintem csók lesz, de semmi más. És itt mondta Jimin, hogy szerinte Taehyung, annyira beléd zúgott, hogy a harmadik vagy a negyedik randiig várni fog a csókkal.

Szaporán pislogva próbáltam felfogni a nővérem fecsegését és valahogy éreztem, ahogy a szívem megdobban, amikor kimondta, hogy Taehyung belém zúgott.