Minhee arcára gyakorlatilag ránőtt a mosoly. Akármi történt, legyen az rossz vagy jó, ő mindig mosolygott. Még, annak ellenére is, hogy soha semmi jó nem történt vele. Nem voltak barátai, a fiúk ha rá is néztek nem foglalkoztak vele, a szülei meg né...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Csinos vagy. - jegyezte meg Taehyung, amikor leadtuk a kabátunkat a ruhatárban.
- Köszönöm. - sóhajtottam megkönnyebbülten. - Nagy dilemma volt eldönteni, hogy mit vegyek fel. - húztam el a számat, miközben összekulcsolva az ujjainkat elindultunk megkeresni Taehyung szüleit.
- Miért? - pillantott le rám fél vigyorral az arcán.
- Mert senki nem tudta, hogy mit kell felvenni egy galéria megnyitóra! - ráztam a fejemet hitetlenül. - Jennie közölte velem, hogy ő is és Kai is túl trógerek, ahhoz, hogy ilyen helyekre járjanak. Lisa szimplán közölte, hogy szerinte vegyem fel a báli ruhámat, Rosé teljesen tanácstalan volt a fiúkat meg nyilván nem kérdeztem meg. Jisoo unni segített végül, mert ő már volt galéria megnyitón.
- Meg kell őt kénem, hogy legközelebb valami olyat adjon rád, amit könnyeb lesz levenni rólad. - hajolt le, hogy a fülembe súghassa a csak ránk tartozó mondatot. Igyekeztem csúnya mosollyal karon csapni őt, de közben a gyomrom ezerrel remegni kezdett a gondolatra, hogy leveszi rólam a ruhámat.
A galériában nyüzsgő, kissé sznob kiöltözött emberek és fekete-fehérbe bújt pincérek járkáltak, akik pezsgővel vagy kaviárral kínáltak bennünket. Be kell, valljam, egy icipicit zavarban voltam a puccos eseménytől és, attól, hogy találkozom Taehyung szüleivel, de próbáltam egyáltalán nem kimutatni, amit éreztem. A képek különösebben nem nyerték el a tetszésemet, valamiért túl modernnek éreztem őket, ahhoz képest, hogy látszólag impresszionista stílusban próbált a művész festeni. Én viszont inkább hatalmas foltoknak láttam őket, amiken egy-egy épület sziluettje látszódott csupán tisztán.
A zsúfolt terem végében pillantotta meg Tae a szüleit, akik egy alacsony, kicsit csámpásan elegáns fiúval beszélgettek.
- Taehyung! - kiáltott oda nekünk az apukája, amikor észrevett bennünket, úgyhogy pár gyorsabb lépéssel eléjük értünk. - És a bájos barátnője.
A szokásos mosolyommal az arcomon néztem fel a tőlem másfél fejjel magasabb férfire, aki szinte kiköpött változata volt a fiának, rövidebb hajjal, idősebb verzióban. Barátságos arckifejezése volt, ami meglepett, hiszen Taehyung szerint egészen komoly üzletember. Ennek ellenére egy jól öltözött apuka képet láttam leginkább benne.
Mellette ott állt a felesége, térdig érő, szűk krémszínű ruhában. Első ránézésre Taehyung anyuka gyönyörű volt, rövidre vágott sötétbarna hajával és aprócska húzott szemeivel. Rendkívül elegánsnak tűnt, és cseppet sem látszott szigorúnak vagy sznobnak, amire valamiért számítottam.
- Apa, anya ő itt a barátnőm Kim Minhee. - engedte el Tae a kezemet és a derekam köré fonta a karjait. Amennyire tudtam meghajoltam, tisztesség tudóan.
- Nagy örülök a találkozásnak. - bólintottam biztosra menve a tiszteletadással.
- Minhee ők itt a szüleim, Park Soomi és Kim Jiwoo. - mutatott a barátom először az anyukájára, majd az apukájára.
