álmosoly | kth✔

27.fejezet

˙Taehyung POV˙

Bal kezemet óvatosan lecsúsztattam Minhee oldalán, majd a csípőjéhez érve belemarkoltam a bőrébe, amitől a lány belenyögött a csókunkba. Akaratlanul is elmosolyodtam a reakcióján, és a csókot egy pillanatra sem megszakítva simultam hozzá, amennyire csak tudtam. Minhee hátát a falnak vetette, karjait pedig a nyakam köré vezette, hogy minél közelebb tudjon magához. Jobb kezemet is a derekára helyeztem és finom rántással megszűntettem azt a pár centi távolságot is, ami még elválaszthatott tőle. Finoman eltávolodtam a számmal az övéről, és lassan végig csókoltam az arcát, a nyakát, valamint a füle tövét. Minhee hátra vetette a fejét, hogy több helyet biztosítson nekem, amitől csak magabiztosabban vezettem a párnáimat finom bőrén.

- Taehyung – sóhajtotta a nevemet, amitől csak még jobban fokozta az izgalmamat, amit elég nehezen tudtam odalent kordában tartani. Lassan akartam vele haladni, de már két hete feszegettük a határainkat. Egyre jobban kívántam őt, és úgy vettem észre ő is hasonlóan viszonyul hozzám. A sóhajai hangosabbak lettek, ő maga pedig egyre bátrabban ért hozzám, aminek kifejezetten örültem.

- Mondd még egyszer! – kértem egy másodpercre elszakadva a nyakától, hogy a szemébe nézzek. Minhee bal lábát az enyém köré fonta, amitől meglepetten estem közelebb hozzá, és meg kellett a jobb kezemmel támaszkodnom a falon.

- Taehyung – suttogta az ajkaimra pimaszul, amitől felmordultam. – El fogok késni a táncórámról. – kuncogott visszahelyezve az egyensúlyát a földre.

- Nem baj, úgyis mindig pontos vagy. Néha te is késhetsz. – simítottam az arcára elseperve egy hajtincset onnan.

- Persze, tényleg olyan vagyok, aki nyugodtan késik. – forgatta a szemét, de egyébként, annyira nem sietett. Kezeit továbbra is ott tartotta, ahol eddig. Kezemet fel-le húzogattam az oldalán, mert tudtam, hogy imádja, ha azon a részen cirógatom.

- Akkor ne menj be. – ajánlottam fel a következő opciót, mire egyik kezével megcsapta a mellkasomat. – Jó, csak vicceltem!

Az orrát mozgatva nyomta neki az ajkait utoljára az enyémnek, majd kibújt az ölelésemből és elindult az öltöző kijárata felé. Többször kellene benyitnom a lányöltözőbe, amikor tudom, hogy itt van. Egészen kellemes másodpercek születnek belőle.

- Szeretlek! – kiabált még gyorsan vissza az ajtóból, az után hallottam a zár kattanását. Szélesen mosolyogva döntöttem neki a fejemet a hideg falnak, hogy kicsit enyhítsem a bennem keletkezett űrt, amit hátrahagyott a barátnőm.

- Én is szeretlek, jagi! – suttogtam magamnak, mert ő már nem volt itt, hogy neki mondhassam.

Kitámolyogtam a lányöltözőből, gondosan megnézve, hogy nem ólálkodik-e senki a folyosón. A parkoló felé vettem az irányt, azzal a tervvel, hogy hazamegyek és három óra múlva visszajövök, amikor Minhee végez. Még nem fejeztük be, amit elkezdtünk, és ezt ő is pontosan tudja. Már majdnem a kocsimhoz értem, amikor meghallottam, hogy valaki a hátam mögül kiáltja a nevemet.

- Szia, Jennie. – köszöntem a felém igyekvő lánynak, aki lelassította a lépteit, amikor feltűnt neki, hogy észrevettem. – Jól vagy? – ráncoltam a szemöldökömet, mert Jennie a térdére támaszkodva kezdett lihegni.

- Persze. – fújta ki a száján hosszan a levegőt. – Lehet le kéne járnom Minheevel futni, mert ez a pár méter megártott nekem. Mindegy, jó, hogy végre megtaláltalak. Elhagytad a telefonod, vagy csak szimplán nem veszed fel, amikor hívlak?

- Hívtál? – pillantottam rá meglepetten. – Bocsi, ki voltam ma kapcsolva.

- Nem baj, úgyis személyesen szerettem volna beszélni veled. – legyintett hanyagul. Kérdőn biccentettem egyet felé, jelezve, hogy figyelek rá. – Két hét múlva szombaton lesz, Minhee huszadik szülinapja és szeretnék neki egy meglepetés bulit szervezni. Igazából még nem beszéltem senkivel erről, mert neked akartam először szólni, úgyhogy még sehogy nem állok vele, de legalább neked már elmondtam, úgyhogy most már csak tíz másik emberrel kell beszélnem. Meg helyet szereznem, tortát, lufikat, alkoholt...

- Jó, nyugi, Jen. – állítottam le, mert ismerve őt még percekig folytatta volna. – Ez egy szuper ötlet, Minhee nagyon boldog lesz, de ne szervezd egyedül. Segítek bármiben, amiben szeretnéd. Szóval, kit kell még meghívni?

Jennie izgatottan elmosolyodott és azonnal elkezdett beavatni a gondolataiba. Kim Minhee, ez lesz életed legtökéletesebb születésnapja, ezt garantálhatom.

˙Minhee POV˙

- Aha, akkor te Taehyunggal mész a gólyabálba. – mutatott rám Rosé, majd Lisa felé fordult. – Te pedig Sehunnal. Ez szuper meg minden, de én, akkor menjek egyedül? – fintorgott a vállára véve a táskáját.

- És mi van azzal a sráccal, a közgázról? – vakargattam a homlokomat, miközben a fiú nevén gondolkoztam. – Mi is a neve? Chanyeol? Nem azt mondtad, hogy flörtölt veled a múltkor a büfében?

- Ja, hogy ő... - nevetett zavartan Rosé, és egy hajtincset kezdett az ujjai közé csavarni. – Vele szívesen elmennék, de nem hiszem, hogy el fog hívni. Szerintem egy másik lány tetszik neki...

- Kérdezted már? – tárta szét a karját Lisa. Rosé megrázta a fejét. – Akkor kérdezd meg, van veszíteni valód? Nincs. Úgyhogy ne halljam, az én nem merem dumát, mert lecsaplak.

- Mekkora szája lett a hercegnőnek, amióta kapcsolatban van! – lökte meg Rosé a szőke karját. Lisa vidáman felnevetett, amitől én is elmosolyodtam. – De tudod mit? Igazad van. Holnap odamegyek hozzá, és megkérdezem, hogy kivel megy a bálba!

- Helyes. – bólintott Lisa. – Büszke vagyok rád!

Az arcomat a tenyerembe temetve ráztam a fejemet. Imádtam őket és nem győztem elég hálás lenni, amiért barátok lettünk. Nélkülük üresek lennének a napjaim. Elég pár perc, ahhoz, hogy felvidítsanak, ha egy picit is rossz kedvem van. Bár mostanában nem szokott sose rossz kedvem lenni. Végül is nincsen okom panaszra. Csodálatos nővérem van, imádnivaló barátaim és egy tökéletes pasi az oldalamon. Kell ennél több? Azt kell, hogy mondjam az elmúlt két és fél hónap száznyolcvan fokos irányba fordította az életemet. A szomorú és magányos Minheeből, akiről mindenki pletykált, egy vidám, barátokkal teli Minhee lett, akire azok a lányok féltékenyek, akiknek tetszik Taehyung az egyetem egyik álompasija.

Miután elköszöntem a lányoktól, beszálltam az álompasim kocsijába és egy kimondottan hosszú csókkal köszöntöttem őt. A táncórám előtt sikeresen elterelte a figyelmemet, így bíztam benne, hogyha visszajön értem és felmegyünk hozzám, sikerül folytatni, amit abbahagytunk, mert már piszkosul vágytam, arra, hogy végre tovább lépjünk, egy szinttel feljebb. A kocsiút alatt elmeséltem neki, hogy milyen szuper lesz a koreográfia, amit szombaton fogunk előadni Lisával, utána meg hozzátettem, hogy nem, nem az lesz, amit a múltkor láttak Sehunnal. Azért a szexisebb táncokat nem merném egy egész egyetem szeme elé kitűzni. Azt meghagyom máskorra.

Taevel a nyomomban löktem be a lakás ajtaját, és bíztam benne, hogy Jennie vagy nincs még itthon, vagy ha igen bezárkózott a szobájába tanulni.

- Megjöttünk! – használtam célzásként a többesszámot. Lerúgtam a cipőmet és Taehyung kezét fogva besétáltam a nappaliba, ahol döbbenten vettem észre, hogy a nővéremen kívül tartózkodik még egy személy. Szaporán pislogva nyeltem egyet, és rászorítottam a barátom kezére, aki legalább, annyira meglepődött, mint én. – Anya? Te, hogy kerülsz ide? 

Köszönöm, hogy már a  800(!!!!)  megtekintést is átléptük!  Hihetetlenek vagytok😍❤❤