álmosoly | kth✔

42.fejezet

- Nem is volt olyan borzalmas! – húzta be maga után a szobaajtónkat Taehyung. Én csak morogva hasra vágódtam a franciaágyon, és a fejemet a párnába nyomva próbáltam lenyugtatni magam.

- Most viccelsz? – motyogtam alig hallhatóan, mivel az arcom továbbra is a párna társaságát élvezte. – Remélem, hogy a ma este után legközelebb az esküvőn találkozol anyámmal, és soha többé! Rém kínos volt ez a vacsora!

És nem is túloztam. A vacsora kezdetekor néma csendben ettük a fogásokat, egészen, addig, amíg a nagyi és a nagyapa el nem kezdték kérdezgetni Kait és Taet, hogy jobban megismerjék őket. Anyám is észbe kapva, „érdeklődni" kezdett, de ez csak megjátszottság volt, mert az este végére még mindig nem tudta a fiúk nevét. Ezek közben Woonam is szeretett volna bennünket megismerni, anya pedig hirtelen úgy döntött jól ismer minket és kijelentette, hogy majd ő mesél rólunk. Így én megtudtam, hogy szeretek enni, és szinte ki nem állhatom a sportokat, kedvenc időtöltésem a sorozatnézés és a nutella zabálás. Ez után kiderült, hogy Jennie született művész, aki rajong a festészetért és szuper ügyesen fest szecesszió stílusban képeket. Hogy ezeket a téves információkat honnan szedte, azt nem tudom, mindenesetre inkább csendben bólogattunk, mert feleslegesnek tartottuk volna kijavítani. Azért csendben elkönyveltük, hogy ezek a tények nemcsak a fiúinkat, de még a nagyszüleinket is megmosolyogtatta. Vacsora után a nappaliban telepedtünk le egy-egy pohár pezsgővel a kezünkben, ugyanis Woonamnak saját sofőre van, hiszen bevallása szerint ő maga nem különösebben szeret vezetni. Amíg pezsgőztünk, előkerültek a gyerekkori albumaink, amik nem csak azért voltak kínosak, mert nem akartam, hogy Tae lássa, ahogy meztelenül balettozok a kertben, vagy, mert Jennivele szintén ruha nélkül fürdünk a kádban, hanem azért is, mert anya a legtöbb képen nem ismert fel bennünket, ezzel saját magát lebuktatva.

Az estében az egyetlen pozitívum volt, hogy a Byun fiúk szuperjófejek voltak. Igyekeztek viccekkel oldani a feszültséget, amikor már a nappaliban ültünk és látszólag hamar összehaverkodtak Taevel és Kaijal is. Mint kiderült Baekbeomnak menyasszonya van, de nem szeretnének még egyelőre összeházasodni. Valamint arra is fény derült, hogy Baekhyun egy zeneistúdió igazgatóhelyettese, ami nagy szó, mert csupán 25 éves, szóval a nagyszüleim rosszul emlékeztek a korára, de sebaj. Mielőtt elmentek volna, megbeszéltük, hogy még találkozni fogunk a szüleink nélkül, és megismerhetjük Beom menyasszonyát és Baekhyun barátnőjét is, aki állítása szerint eléggé hasonlít rám külsőségek szempontjából.

- Azért nekem tetszett a két fonatos Minhee a thaiföldi tengerparton. – süppedt be az ágy mellettem, ahogy Tae is lefeküdt. Felé fordítottam a fejemet, ő pedig kiseperte a hajamat az arcomból, hogy végig cirógathassa az arcomat. – Meg a hintáról fejjel lefelé csüngő fogatlan Minhee is. Kislányként is olyan szép voltál, mint most.

- Remélem, tudod, hogy ha legközelebb találkozom a szüleiddel, elővetetem anyukáddal a gyerekkori albumodat! – mondtam neki az orrommal fintorogva.

- Sejtettem, hogy ezt fogod kérni, úgyhogy, amíg kikísérted a szüleidet írtam egy üzenetet anyának, hogy küldjön át párat. – ült fel az ágyon és kihúzta a hátsózsebéből a telefonját. Izgatottan hajoltam hozzá közelebb, így elém tartotta a készüléket, állát pedig a vállamon pihentette, amíg lapozott a közösségi oldal képei között. Halálosan aranyos látvány volt a kis ötéves Taetae, ahogy fagyival a kezében vicsorog a képeken, vagy éppen kisautókkal játszik.

- Ez Jimin? – tátottam el a számat, amikor egy ismerős arc pislogott felém a képről. – Jól látom, hogy fogkefének öltözött?

- Persze, én voltam a fogkrém halloweenkor ő pedig a fogkefe. – magyarázta, mire hangosan felnevettem. – Ovisok voltunk, a szüleink nagyon jóban voltak és a mi barátságunk is, akkor kezdődött.

- És Sehun és Kai? – pillantottam rá fél oldalasan. Tae lapozott egyet, és szembe találtam magam négy nyolc-kilenc éves forma fiúval, akik alsógatyában lőtték egymást vízipisztollyal. – Azta!

- Őket két évvel később ismertem meg, az általánosban. – meredt mosolyogva a képre. – Egy évvel fölöttünk jártak, és emlékszem a legelső napunkon a sulinkban két srác az osztályukból ellopta Jimin tornazsákját, ők pedig visszaszerezték neki. Azóta mind a négyen legjobb barátok vagyunk.

- Ez elég szép, tekintve, hogy több mint tíz éve történt. – bólintottam elismerően, amíg Tae az éjjeliszekrényre tette a telefonját, ezzel véget vetve a nosztalgiának.

- Igen, náluk jobb barátokat nem is kívánhatnék magamnak. – kulcsolta át a derekamat és egy puszit lehelt a hajam közé. – Ha nincs Kai, nincs Jennie és nem ismerlek meg soha. – nyomott egy másik puszit most már a fülem mögé és egyre jobban haladni kezdett lefelé a nyakamon.

- Akkor hálás lehetek azoknak a fiúknak, akik ellopták Jimin tornazsákját! – jegyeztem meg vállat vonva, és már felkészülten fogadtam Taehyung édes csókját, amiről pontosan tudtam, hogy hová fog vezetni. – Jut eszembe! – húzódtam el tőle egy pillanatra, amit egy kis morgás követett, jelezve, hogy nem tetszik neki a cselekedetem. – Volt ma még egy pozitívum a napban!

- Igen?

- A nagyszüleim odáig vannak érted! – kacsintottam, ő pedig hitetlenül megrázta a fejét és már végig is döntött az ágyon, hogy folytassa, amit elkezdett.

˙Taehyung POV˙

Betettem az utolsó csomagot is a csomagtartóba, majd lecsuktam az ajtót és a bejárathoz sétáltam, ahol Jennie és Minhee a nagyszüleiktől búcsúzkodtak.

- Taehyung-ah! – lépett hozzám Chaneun-ssi, hogy kezet fogjon velem. – Nagyon örülök, hogy megismertelek. Melletted úgy látom, teljes biztonságban van az én kis angyalkám.

- Abban biztos lehet, uram! – mosolyogtam rá biztatóan. – Mindig vigyázni fogok rá!

Chaneun-ssi elégedetten bólintott egyet, majd Kaihoz lépett gondolom, hogy neki is mondjon valami hasonló kedvességet. Hwaji-ssi is megölelgetett búcsúzóul, aminek igazán örültem. Nem, csak azért mert így tudtam, hogy Minhee nagymamája megkedvelt, hanem azért, mert én is megkedveltem az öreghölgyet.

- Köszönöm, hogy vagy a kisunokámnak. – mondta őszintén, ahogy kedvesen megsimizte a kézfejemet.

- Én köszönöm, hogy van egy kisunokája. – válaszoltam ösztönösen, mire Hwaji-ssi meglapogatta a kezemet és tovább állt.

Boldog voltam, hogy megismerhettem Minhee családját, és ebbe beletartozik az anyukája meg a vőlegénye családja is. Tudtam, hogy őt zavarja az anyja modora, ami valóban nem túl bájos, de engem nem érdekel. Minhee anyja is a csomag része, és úgy érzem ettől még közelebb kerültünk egymáshoz. Már nincsenek rejtegetni valóink egymás előtt. Igazi pár lettünk, akik megbíznak egymásban, szeretik a másikat.

Ahogy az egyre havasabb tájat fürkésző barátnőmre néztem, rádöbbentem, hogy ennél még sosem voltam boldogabb. Minden eddigi „kapcsolatom", amim volt, vagy egyéjszakás kalandom már nem is számított. Az összes lány eltörpül az én csodálatos Minheem mellett. Minhee az első perctől kezdve fényt hozott az életemben. Nem csak én változtattam őt meg a magányos, álmoslyogó Minheeből, az imádnivaló, életvidám Minheevé, hanem ő is engem. Többé már nem szerelem után vágyódó, minden lánnyal emiatt kikezdő Taehyun voltam, hanem igazán, végtelenül szerelmes Taehyung, aki bármire képes lenne a barátnőjéért.