álmosoly | kth✔

45.fejezet

Bal lábamat félig belelógattam a medencébe, fejemet pedig Taehyung ölében pihentettem, aki kényelmesen elhelyezkedett a medence szélén és nyugodtan simogatta a hajamat. A lagzinak még közel sem volt vége, hiába múlt el már bőven négy óra is. A társaságunk, azonban kezdett fáradni, a sok felszínes, sznobbeszélgetéstől, így inkább áttértünk a kert másik részébe, ahol nem nagyon fordultak meg emberek. Ennek fontos oka volt, hogy ne legyenek itt vendégek, ugyanis Lisa és Jennie majdnem összeverekedtek a kis csitrilánycsapattal, amikor ketten közülünk elég csúnyán, és feltűnően rámozdultak Sehunra és Kaira. El kell, áruljam én is elég mérgesen néztem a lányokra, akik szemtelenül mustrálták a barátomat, aki jobbnak látta, ha nem engedi el a kezemet, nehogy én is neki menjek valamelyiknek. Lisát azonban le kellett fognia Sehunnak, miközben a kis kamasznak kiabálta, hogy kikaparja a szemét, megeteti vele, utána a biztonság kedvéért a haját is kitépi egyesével, ha még egyszer meglátja Sehun közelében. Jennie sem volt jobb, őt nekem és Jisoonak kellett megragadnunk két oldalról, amikor a kis festett szőkehajú cicababa felajánlotta magát Kainak, aki csak döbbenten hallgatta, ahogy az alig tizenhat éves lány beszél hozzá. Jennie nem éppen kultiválta, ahogy a lány pucsított a barátjának, amit egészen megértettünk.

- Azért nem is volt olyan rossz ez az este, igaz? – kérdezte Jimin az egyik napozóágyból, ahol ketten feküdtek Jisooval.

- Nem volt semmi probléma. – helyeselt Rosé. – De szerintem Lisa és Jennie ezt másként gondolják. Ugye lányok?

- Hagyjál! – rázta a fejét Lisa, mire a mellette ücsörgő Sehun nyomott egy puszit az arcára, amitől látszólag kicsit megkönnyebbült.

- Mindezt félre téve. – szólalt meg nevetve Kai, folyamatosan barátnője karját cirógatva, hogy biztosítsa róla nincsen semmi para. – Elég jól sikerült ez a két nap. A Kim nagyszülők „nyaralója" iszonyatosan menő.

- Akkor töltsük itt a tavaszi szünetet! – javasoltam, mire kaptam nyolc kikerekedett szempárt. – Most mi van? Nem azt beszéltük múlt héten, hogy ki kéne bérelni valami nyaralót, ahol bulizhatunk négy napig nyugodtan?

- És a nagyszüleid adnának nekünk kedvezményt? – töprengett Chanyeol, Jennie pedig ettől hangosan felnevetett.

- Persze, százszázalékos kedvezményt! – bólogatott és beleivott a bárpulttól elhozott színes koktéljába. – A nagyiék nem akarják a Jejui házukat anyánkra íratni, úgyhogy az enyém és Minheeé lesz majd idővel. Ha jól emlékszem azt mondták bármikor ide jöhetünk, ha akarunk a barátainkkal teljesen ingyen, ellátással.

- Akkor meg is van a szállásunk a nagy tavaszi szüneti bulizáshoz! – csapta össze a kezét izgatottan Jimin és már el is kezdték tervezgetni, hogy milyen témájú bulikat szeretnének összehozni a négy napra.

Valamikor reggel hat után tértünk vissza a szobáinkba, ahol alvásra nem volt túl sok időnk tekintve, hogy délben indult vissza a gépünk Szöulba, a transzfer pedig tíz órakkor pontban várt minket. Mindent összevetve egészen jól éreztem magam anyám legújabb esküvőjén. Sőt, ahogy elnéztem őt, amikor Woonammal eljárták az első táncukat úgy éreztem, lehet egy ideig ez az utolsó esküvő, amin részt veszek. Sosem láttam még anyát így nézni bárkire is. De azok a csillogó szemek, amivel Woonamet fürkészte, lebuktatták. Lehetséges lenne, hogy végre anyámra is rátalált a szerelem? És ezúttal nem a bankszámlaszámba szeretett bele, hanem valóban a férfibe? Remélhetőleg igen, mert kivételesen kívántam, hogy ez a házasság sokáig tartson, ugyanis kedveltem az új férjét és a gyerekeit is. És, ahogy ismerem Jenniet, ő is hasonló véleményen volt, mint én.

Az esküvő után rohamosan elkezdett telni az idő, szinte észre sem vettem, hogy nem csak a tavaszi szüneti Jejui kirándulásunkon vagyunk túl, de már az utolsó vizsgáinkat is lassan letudjuk. Annyira pörögtek az események, hogy nem is sikerült elkapnom egyiket sem különösebben csak sodródtam az árral életemben először és boldog voltam. Igyekeztem koncentrálni a táncóráimra, amik egyre keményebbek és valamiért hosszabbak lettek. Próbáltam a szabadidőmben Taehyunggal, Jennievel vagy a lányokkal lenni, ami eléggé nehéz volt, mert legnagyobb sajnálatomra nem tudtam háromfelé szakadni, akármennyire próbálkoztam.

Május vége felé jártunk, amikor közöltem mindenkivel, hogy egyedül szeretném tölteni a napot, mert kicsit túl sokat voltam emberek között. Persze ez az egyedüllét két és fél óráig tartott, utána felhívtam Taehyungot, hogy nem akar-e velem egyedül lenni. De, akart, így elmentünk görkorizni a kedvenc pályámra, utána beültünk a Panda Expressbe és egész végig beszélgettünk. Kilenchónapnyi együttlét után már semmi titkolnivalónk nem volt egymás előtt, ráadásul már tökéletesen kiismertük a másikat. Lisa szerint teljesen összeillettünk, mert állítása szerint egyikünknek sincs ki mind a négy kereke, valamint ugyanolyan szarkasztikusak, de közben halál aranyosak tudunk lenni ugyanabban az időben.

- Elmondtad már Jennienek? – kérdezte hirtelen Tae a semmiből, miközben éppen egy adag csirkét gyömöszöltem a számba.

- Mit? – motyogtam teli szájjal, megfeledkezve, arról, hogy ez mennyire gusztustalan lehet.

- Hogy a júliust velem és a szüleimmel töltöd Párizsban. – emlékeztetett vissza egy pár héttel ezelőtti beszélgetésre az édesanyjával.

Nos, igen. Miután közelebbről is megismerkedtem Taehyung szüleivel, az anyukájával nagyon egy hullámra kerültünk. Többször is találkoztunk csak kettesben, afféle anyós-vej programra, és kimondottan örültem, hogy ilyen jól kijövök a párom anyjával. Május elején történt, hogy mind a négyen egy Van Gogh kiállításon vettünk részt Szöul szívében, amikor Soomi-ssi megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elmenni velük a szokásos családi nyaralásukra, ami idén Párizsan lesz. Természetesen egy kis sokk után, azonnal rábólintottam, de valahogy az óta nem volt még érkezésem ezt elárulni a nővéremnek. Valamiért féltem a reakciójától, hiszen még sosem voltam Európában.

- Még nem. – rágcsáltam a számat idegesen. – De ma este elmondom neki, megígérem!

Taehyung csak a fejét ingatva folytatta az evést, én meg magamban elkezdtem összerakni, hogy pontosan hogyan fogom unninak beadagolni, hogy egy hónapra elhúzok Franciaországba a barátommal, és a szüleivel.

Sziasztok babák!

Hű, ez most egy hosszú kitérő lesz, mert sok mindent kell nektek elárulnom. Úgyhogy kezdjük is el. Először is: köszönöm, hogy leírtátok nekem a biasaitokat, nekem mindig érdekes megtudni, hogy másoknak kik a kedvencei. Szóval most én is elárulom a sajátjaimat: Exo: Kai, Chanyeol Bts: Taetae, Jungkook Blackpink: Jennie, Rosé. Az ubim pedig Kai, Tae és Jennie <3 Imádom őket, te jó ég nagyon, na mindegy.   

Másodszor: szerintem éreztétek ebből a fejezetből, hogy most tényleg közeledünk a vége felé. A következő fejezet lesz az utolsó, az után pedig már csak az epilógus van.  A szívem szakad meg, amiért véget ér a történet, de nem szeretem feleslegesen elhúzni a dolgokat. De, amint véget ér Minhee története, azonnal belekezdek a következőbe, amiből jön is a harmadik pont...

Harmadszor pedig, íme az ismertetője a következő sztorimnak:
Visszaszerezlek(EXO-Baekhyun)
Senki nem tudja, hogy Yunae és Baekhyun miért szakítottak. Csak azt, hogy három hónapja egymásra sem néznek, és úgy tesznek, mintha az életben soha semmi közük nem lett volna a másikhoz. Azonban, amikor a debütálásra készülő lány banda egyik tagja egyre közelebb kerül az idolhoz, Yunae egyre féltékenyebb lesz. Bosszúból flörtölni kezd az új koreográfussal, és látszólag sikerrel jár.
De vajon fény derül a szakításuk okára? Képesek lesznek vissza csinálni, amit elrontottak?

Mit gondoltok róla? Ott is velem tartotok majd? Köszönöm, hogy eddig is elkísértetek, de még nem búcsúzkodom! Arra tartogatok egy egész oldalt! Legyen szép napotok, ma még találkozunk:

Puszi: Szeszih <3